Többpólusú világ, de hogyan? (I.)

Az összeesküvés-elméletek az egész világon elterjedtek. Sokan paranoiaként kezelik, mások hisznek benne, és vannak semlegesek, talán én is. A tények beszélnek és olyan személyek véleménye, akik közel álltak, állnak a politikai döntésekhez, a beavatottakhoz, és látják a legapróbb részleteket. Ezért idéztem legutóbb Caroll Quigley professzor véleményét. De lépjünk tovább.

Minden összeesküvés-elmélet, a háttérhatalmi tevékenykedések kezdetét, már a nagyon régi, kb. háromezer év előtti időkre teszik, és összefüggésbe hozzák a szabadkőművesség, illuminátusok, templomos lovagok és egyéb „titkos társaságok” működésével. De maradjunk csak a közelmúltban.

A XIX. század végén az Oxfordi Egyetemen tanított filozófiát Jon Ruskin angol festő, filozófus, író, szociálkritikus, aki megszállott híve volt Platon filozófiájának, és annak Állam című művéből kiindulva vallotta, hogy a társadalmat egy központi vezetésnek, egy uralkodó osztálynak kell felülről lefelé megszerveznie. Ezt az „elvet” különben a szabadkőművesek és a marxisták is követtek, de most ez nem téma. A rövid életű Cecil Rhodes (1853–1902) gyémántkirály a mai titkos társaságok egyik atyjának tekinthető. Nyolc éven át Dél-Afrikában bányászott aranyat és gyémántot közben Oxfordban folytatta tanulmányait, a fent említett Ruskin professzornál. Az eredmény végül az lett, hogy Rhodes átvette tanárjától a társadalom álalakítását célzó elveket, és alapítója, szervezője lesz a Kerekasztal nevű titkos társaságnak, melynek első csoportja Dél-Afrikában alakult meg a brit Rothschild család pénzügyi támogatásával. A Kerekasztal célja, Rhodes szerint elsősorban a Brit Birodalom támogatása volt, uralmának az egész civilizálatlan világra való kiterjesztése, az Egyesült Államok visszaszerzése, mellyel az egész angolszász világuralmat erősítheti. Rhodes története rövid, de nagyon érdekes, tanulságos, hatása felmérhetetlen, bár nagyon korán,1902-ben alig 49 évesen meghalt, de a dél-afrikai gyémánt-, és aranybányák jövedelméből a Rotschildok mellett a világ egyik leggazdagabb embere lett. Rhodes halála után 11 évvel, 1913-ban Wilson elnök engedélyezi a Federal Reserve bankrendszer (Fed) megalapítását, mellyel az Államok, de vele együtt az egész világ pénzrendszere magántulajdonú bankkorporációk kezébe kerül. Ennek hatását érezzük több mint száz éve.

Mondhatni, hogy a szovjet birodalom megszűnése óta a nyugati globális elit ennek a titkos társaságnak az elméletéből táplálkozik. Miért érdekes ez, ha egy többpólusú világról beszélünk?

Ha elfogadjuk egy titkos pénzhatalom létezését és azt az elképzelést, hogy egyszer mégis átveszik az egész világ irányítását, akkor lehetséges egyáltalán többpolúsú világot remélni?

Talán igen, mert nem biztos, hogy a több ezer éves múltú, szakrális, ősi civilizációk, mint Kína, India, vagy Irán elfogadják a nyugati pénzoligarchia uralkodását, hiszen ez a rendszer a közelmúltban kifosztotta, megalázta őket. Vagy ennek a láthatatlan pénzhatalomnak az ügynökei már kézben tartják a Keletet is? Kérdés az is, hogy az egyelőre nyomorban élő indiaiakkal, és a kínai kommunistákkal lehetséges-e egyáltalán szuperhatalmi ambíciókról beszélni? 

Feltételezhető, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei továbbra is egy liberális demokratikus nemzetközi rend támogatói, és ennek a hegemóniának a megtartását remélik. Ezzel szemben áll az igyekezet, hogy sem egypólusú, de még kétpólusú világ sem lehetséges, a hatalmi igények sokkal szélesebbek.

Jelenleg három szuperhatalom vezeti a listát, az Egyesült Államok, Kína és Oroszország, de hatalmi ambíciói vannak a már említett Indiának, Iránnak, a dél-amerikai Brazíliának és nem utolsósorban az iszlámnak, mint a világ második legerősebb vallási közösségének, utóbbi magába foglalja egész Indonéziát és az arab világot.

Amennyiben tehát mindenki szóhoz juthat, és eltávolodunk a világ központi irányításának elvétől, akkor többpólusú, ún. multipoláris világrend alakulhat ki, ehhez viszont nagyon sok megértéshez, egymás megbecsüléséhez és egymás iránti bizalomra volna szükség.

Itt kénytelen vagyok egy rövidke, elég lesújtó tényt kiemelni. A nyugati civilizáció, másképpen, görög–római vagy zsidó–keresztény kultúrkör nemzetei, hatalmi struktúrája évszázadokig gyarmatosította, elnyomta, kihasználta a világ másik részét. Ezek a népek ma szabadok, sokat tanultak tőlünk, amit jól felhasználtak, és ma már legalább egyenrangúnak, sőt, erkölcsileg magasabb értékűnek tekintik magukat. Sajnos szélsőséges szervezetek, elsősorban az iszlám dzsihádja, gyűlöli a keresztényeket, és mind gyakoribbak a terrortámadások ellenünk.

Egy multipoláris, békésen egymás mellet élő világ kialakításánál ezeket az ellentéteket is tekintetbe kell venni, de józan ésszel semmi nem lehetetlen.

Erről többet, a következő héten.