Tökéletes technika – doxa semmi

Mindig nagy örömmel tölt el, ha arra gondolok, milyen szerencsés pali vagyok, hogy az Attila téren bírtam (tudtam?) egy lakást venni, főleg azok után, hogy felszámolták a KGST-piacot, és a volt szemétdombból egy gyönyörű parkot varázsoltak elém, megalkotva a Megbékélési parkot.

Ez Arad, de mondhatnám Románia egyik legmodernebb technikával ellátott és legszebb parkja lett. Gyönyörű, világhíres szoborcsoporttal, parkkal, különleges fáival, gyepszőnyeggel, díszmedencével stb. A park többek között megfigyelő kamerákkal meg egy automata öntözőrendszerrel is el van látva.

A napokban egyik reggel a fűnyírógépek hangja ébresztett fel álmomból. Már pattantam is a balkonra, hogy gyönyörködjek a verőfényes napfelkeltében meg ebben a csodás parkban.

Ámde a fűnyírók nyomát porfelhő követte. Mivel a fű ki van száradva, a fűnyíró csak a port kavarja fel a fű helyett, a magasból még a pár centiméter széles repedések is jól kivehetők a földben.

Okos gyerek a parkkarbantartók főnöke ahhoz, hogy hatékonyan elhasználja a fűnyírók üzemanyagát! A téren fűnek is lennie kéne, ahhoz pedig még üzemanyagra sem lenne szükség, csak vízre, de ezért el kellene indítani az automata öntözőrendszert. Ha nem képes (vagy nem lehet) a berendezést működésbe hozni, elég lenne egy pár locsolókanna, amivel a karbantartó brigád életben tartaná a pázsitot.

Reklamáltam. Másnap kijött egy lajtos kocsi, meglocsolták az összes régen és újonnan ültetett fát, a fűre már nem jutott víz, azt áthárították a Jóistenre.

Túsz Ferenc