Történelmi érdemek elismerése vagy értékvesztés?

Angela Merkel volt kancellár megkapta a legmagasabb német állami kitüntetést, a szövetségi érdemrend különleges kivitelű nagykeresztjét Frank-Walter Steinmeier államfőtől. A hírt sokan értetlenül fogadták, még az erősen átnevelt (finoman fogalmazva) Németországban is. Mivel érdemelte ki Merkel a legrangosabb állami kitüntetést, milyen CDU-t, Németországot és Európát hagyott maga után? A közjó érdekében végzett kiemelkedő személyes teljesítmények elismerésére 1951-ben alapított állami kitüntetés legmagasabb fokozatát ugyanis korábban csak ketten kapták meg, két kancellár: Konrad Adenauer és Helmut Kohl.

Adenauer (1876–1967) a második világháború utáni német csoda atyja, 1949 és 1963 közötti kancellársága alatt állt talpra a romokba heverő ország, ő valósította meg (Ludwig Erhard gazdasági miniszterrel együtt) a párját ritkító gazdasági fejlődést, ő helyezte szilárd alapokra a demokráciát. Az elzászi francia–német Robert Schumannal és az olasz Alcide de Gasperivel együtt ő rakta le az európai együttműködés alapköveit, amelyből kifejlődött az EU, az ő – és de Gaulle – nevéhez fűződik a német–francia kibékülés. Belpolitikai téren Adenauer rendezte át a német politikai palettát, a korábbi katolikus kisebbség pártjához (amolyan német katolikus RMDSZ) vonzott több polgári alakulatot, s ezek egyesüléséből alapította a CDU-t (keresztény-demokratikus unió), amely azóta is Németország hagyományos jobboldali nagypártja és az ország legjelentősebb pártja, amely leghosszabb időn keresztül, 1949 és 1969, majd 1982 és 1998, illetve 2005 és 2021 között kormányozta Németországot. A gyakorló keresztény Adenauer aranybetűkkel írta be nevét a jobboldali politika, Németország és Európa történetébe, az ezredfordulón rendezett felmérésben minden idők legnagyobb németjének választották.

Nagy utódja, az 1982 és 1998 közötti kancellár, Helmut Kohl (1930–2017) szintén aranybetűkkel írta be a nevét a jobboldali, német és európai történelembe. Ő vitte győzelemre a hetvenes évek válsága után a CDU-t és – Reagan amerikai elnök és Thatcher brit vaslady – mellett a keményvonalas kommunista-ellenes politikát folytatott, ami a vasfüggöny és a fél Európát rabságba tartó kommunizmus összeomlásához vezetett. Legjelentősebb megvalósítása azonban Németország 1990-es újjáegyesítése, de az ő jelentős hozzájárulásával mélyült el az európai együttműködés, az Európai Közösség Kohl kancellársága alatt fejlődött Európai Unióvá. Akárcsak nagy elődje, Kohl is kétségtelenül kiérdemelte a legmagasabb német kitüntetést.

Hát Merkel? Aki ugyanannyi ideig kormányozta Németországot, mint Kohl és két évvel többet, mint Adenauer, sőt, összehasonlíthatatlanul kedvezőbb geopolitikai helyzetet örökölt, hagyatéka mégis fölöttébb kérdéses. Míg Kohl és Adenauer külpolitikai mozgásterét jelentősen korlátozta a hidegháború és a német megosztottság, addig Merkel tömbök nélküli, mondhatni ellenségeskedés és komoly külső fenyegetések nélküli Európában érvényesülhetett. Mégis kiszolgálta országát a hatalmas Szovjetuniónál összehasonlíthatatlanul gyengébb Oroszország kénye-kedvének, legalábbis energetikai téren. Merkel mondott le az atomenergiáról (annak jegyében zárták be szombaton Németország utolsó három atomerőművét), és helyette az orosz földgáztól való függősség fokozását választotta, mondhatni, hogy lebilincselte Németországot energetikailag, és a kulcsot Moszkvába küldte. Oroszországgal más téren is a megalkuvó, fölösleges politikai engedményekre alapuló feltűnően puha stratégiát választotta szemben Adenauer és Kohl keményvonalas megközelítésével. Az EU-ban is komoly és hosszú távú törést eredményezett a 2015-ös migránsválság egyoldalú „nyílt kapuk” megközelítésével, amit ráadásul a többi tagországra is rá akart kényszeríteni. A korábban markánsan jobboldali CDU-t pedig erősen balra tolta, jóformán a balliberális pártok ideológiai utánfutójává degradálta. Sőt, olykor meg azoknál is balosabb: az azonos neműek „házasságát” például nem a balliberális pártok nyomására törvényesítették Németországban, hanem Merkel „keresztény-demokratái” kezdeményezésére!

Merkel szinte ugyanolyan konzekvenciával rombolta le Adenauer és Kohl politikai, nemzeti és szellemi hagyatékát, mint ahogy Putyin rombolja Gorbacsov örökségét. Berlinben mégis a legmagasabb német érdemrenddel tűntették ki. Adenauer és Kohl alighanem forognak sírjukban.