Történelmi kettős mércék

Azt már nem is kell kiemelnem, hogy a történelmi események megítélésében a történészek mindannyiszor kettős mércét alkalmaznak. Természetesen a győztes hatalom, hatalmak előnyére. A győztes által kivetett hadisarcot, valamint az elfoglalt területek birtoklásának jogosságát a legyőzötteknek kényszerűen el kell fogadniuk. Magyarul: le kell nyelniük a békát!

Mondom, a megkötött békék mindenkor a győztesek akaratát tükrözik. És azt is, hogy kit, kiket soroltak a győztesek, illetve a legyőzöttek közé. Mert azt (is) kettős mércével mérték, s mérik mindmáig. Néhány példa a múlt századból.

Az első világháborút lezáró Versailles-i béke megcsonkította Magyarország és

Németország területét, miközben a háborút kirobbantó Ausztria területileg

Burgenlanddal (Alpok alja) gyarapodott. Vajon miért?

Avagy a második világháborút követő, ugyanott megkötött béke szintén

Ausztriával tett kivételt, úgy tekintette, hogy Németország erőszakkal bekebelezte azt. Holott semmiféle erőszakról nem volt szó. A történészek többsége szemérmesen elhallgatja, hogy az Anschlusst megelőző népszavazáson az osztrák lakosság több mint 99 százaléka lelkesen támogatta a csatlakozást a német nemzetszocialista államhoz. (Valamivel nagyobb arányban, mint maguk a németek!)

És egy másik hasonló eset. Hitler az elfoglalt Csehországot két német irányítású részre (protektorátus) osztotta, Szlovákiában viszont megalakult a Jozef Tiso vezette nemzeti állam. Ennek teljes hadserege részt vett a Szovjetunió elleni háborúban. Igaz, hogy német bábállamnak számított, de önként lépett be a második világháborúba. A szövetségesek mégis velük együtt harcoló félnek tekintették, a háború után a Felvidéket nekik ítélték, ahonnan az anyagi javaiktól és állampolgárságuktól megfosztott magyar őslakosságot erőszakkal kitelepítették.

Vagy mennyiben volt ártatlan a háborúban Olaszország? A fasiszta olasz állam előbb lerohanta Etiópiát, majd Albániát. 1940-ben délről orvul megtámadta

Franciaországot, a Balkán-félszigeten pedig Görögországot. S ne feledjük, az olasz egységek (a szlovákokkal együtt) egész a Volgáig ott harcoltak a németek oldalán.  (Igaz, hogy a háború végén az olasz partizánok kivégezték Mussolinit, s még néhány fasiszta vezetőt.) Az olasz állam számára semmiféle negatív következményekkel nem járt a békekötés. Nem kellett hadikárpótlást fizetnie, mint Németországnak, Magyarországnak vagy Romániának. És azt se feledjük: Románia majd kilenc hónapon keresztül még a szövetségesek oldalán is harcolt, jelentős emberveszteséget is szenvedett, mégsem tekintették szövetségesnek, mint az említett Szlovákiát vagy Olaszországot. Hát ez az a bizonyos kettős mérce!