Transzatlanti válság

Pánik hangulatot váltott ki Európában a Trump-tornádó. Az új amerikai vezetés véresen komolyan veszi az őrült balliberális túllengés elleni harcot, az orosz–ukrán háborút illetően pedig azt teszi, amit a kampányban ígért. Legutóbb az elnök bejelentette, hogy 25%-os vámokat vet ki az EU-s importra, miután keményen beszólt Brüsszelnek. Az EU-t „eleve azért hozták létre, hogy kitoljon az USA-val. És ezt jól csinálták. De most én vagyok az elnök” – mondta Trump. A Fehér Ház azt nehezményezi, hogy az EU túl kevés amerikai terméket vásárol – ha kell az amerikai védelem, szíveskedjenek több amerikai energiaforrást, autót és élelmiszert vásárolni. Illetve járuljanak hozzá nagyobb mértékben saját biztonságukhoz, Pete Hegseth védelmi miniszter ugyanis leszögezte, hogy Európa biztonsága többé nem prioritás az USA számára, az európai országok pedig szíveskedjenek 5%-ra emelni védelmi kiadásaikat. Sőt, Ukrajna megsegítésének költségeit is magukra kellene vállalniuk, miközben az USA Ukrajna ásványkincseire tart igényt az eddig nyújtott segítségért. Washington kérdőíveket küldött az EU-s tagországok kormányainak, hogy konkrétan hogyan képzelik a saját és Ukrajna védelméhez való hozzájárulás fokozását. Mintegy átértelmezve Kennedy elnök híres mondását: „Ne azt kérdezd, hogy mit tehet érted a haza, hanem azt, hogy mit tehetsz te a hazáért”. Most a Fehér Házból jelképesen azt üzenik, hogy „ne azt kérdezd, hogy az USA mit tehet Európáért, hanem azt, hogy Európa mit tehet az USA-ért”. Végül is az orosz medve Európának jelent fenyegetést, nem az óceán túloldalán lévő USA-nak.

A washingtoni külpolitika radikális változása rémületbe kergette a vén kontinenst, az európai országok vezetői tisztában vannak azzal, hogy képtelenek megvédeni saját országaikat az orosz fenyegetéstől amerikai segítség nélkül, sőt, a nyugat-európaiak még az iszlám terrorizmustól sem képesek megvédeni saját polgáraikat. Mindezek ellenére Európa sértett primadonnaként reagált, amikor Washington bejelentette, hogy potyautasként az európaiaknak nincs mit keresniük az ukrajnai háború lezárását célzó, Oroszországgal indított tárgyalásokon. Végül is Európa képtelen volt egy év alatt leszállítani Ukrajnának a beígért egymillió lőszert, mert az egész európai hadipar képtelen volt legyártani annyit! Számos fővárosban mégis felháborodott hangon ítélték el az amerikaiak egyoldalúságát, a minden lében kanál Macron francia elnök riadót fújt, sürgősségi csúcstalálkozókra hívta meg Párizsba több európai ország vezetőit, majd Washingtonba utazott „megszelídíteni” Trumpot. Nyilván sikertelenül. A roppant hiú amerikai elnök pontosan úgy kezeli a – többnyire balliberális – európai vezető-elitet, ahogy utóbbi kezelte őt. Jól emlékszik, hogy Európában – különösképpen Nyugaton – patás ördögnek tekintették, és egyértelműen a Biden/Harris duó mögé sorakoztak fel. Most fordult a kocka. Míg Oroszországgal szemben Washington előbb a mézesmadzaghoz nyúlt, és csak a háttérben villantatja meg olykor-olykor az ostort, Európával szemben rögtön az ostorhoz folyamodott. JD Vance amerikai alelnök például páros lábbal szállt bele az európai súlyos demokrácia-deficitbe a müncheni biztonsági konferencián. Keményen ostorozta az európai vezetőket, mert jóformán tudomást sem vesznek az illegális migráció óriási problémájáról, viszont szembefordultak saját népeikkel, cenzúrázzák, megbélyegzik, sőt üldözik a politikailag „inkorrekt” véleményeket, illetve karanténba zárják az azokat felkaroló politikai alakulatokat. Vagy szerinte egyszerűen semmibe veszi az urnáknál kinyilvánított népakaratot, Romániát hozva fel példaként az elnökválasztás érvénytelenítésekor. Nagy-Britannia és Németország mellett ugyanis éppen Románia lett az amerikaiak kedvenc bokszzsákja.