Új foglalkozás: az influenszer

A Mindenható kegyelméből hosszúra nyúlt életemben megéltem számos, korábban mindennapos foglalkozás kihalását és (talán) ugyanannyi megszületését is. Ha a mostani fiataloknak megemlítem azt, hogy a városban hat-hét évtizeddel ezelőtt még több tíz (harisnya) szemfelszedő, konflis, patkolókovács, fehérneműs, női- és férfiszabó, suszter, szódavizes, kárpitos stb. tevékenykedett, lehet, hogy egyes elnevezések tartalmát, jelentését csak a világháló segítségével tudják beazonosítani. 

Természetes, hogy a műszaki haladással, a közlekedés, a távközlés korszerűsödésével, az automatizálás, robotizálás megjelenésével új elektronikai iparágak, s avval új foglalkozások jelentek meg. Csak egyetlen példa: három és fél évtizeddel ezelőtt csak hallomásból ismertük a számítógépet. Akkor Aradon az egyedüli, még lyukkártyával működőről volt tudomásunk. Manapság személyi számítógép nélkül szinte elképzelhetetlen az életünk. Azt használja a cégvezetőtől kezdve a titkárnőn és könyvelőn keresztül a raktárosig mindenki. A gépeket és a hozzájuk kapcsolódó nyomtatókat, fénymásolókat, különböző lejátszókat gyártani, karbantartani, javítani szükséges. Ezt már magas műszaki színvonalú tanintézetben oktatják. 

Szóval szinte állandóan változik a tanulható szakmák (mesterségek, hivatások?) listája. Személyes példa: magam csak az utóbbi években figyeltem fel arra a kifejezésre, hogy influenszer. Értem a szó jelentését, ízlelgetem az idegen kifejezést, próbálom magyarítani. A befolyásoló, véleményformáló lenne talán a legmegfelelőbb. Tanult művelői ugyanis a társadalmi közvélemény befolyásolását végzik. Kormányok, politikusok, politikai pártok, különböző érdekcsoportok megbízásából. Vagy csak magánszorgalomból, egy-egy ideológiai meggyőződés iránti elkötelezettségből. 

Nem gondoltam, hogy valaha hivatásszerű foglalkozás lesz. Ha a történelmi gyökerek után kutatnék, akkor a magam tapasztalatából azt mondanám: leginkább az egykori kommunista pártpropagandistákhoz hasonlíthatóak. Vagy a média munkatársaihoz. Legalábbis azokhoz, akik olyan mértékben elkötelezték magukat egy ideológiához, mint a német nemzetszocializmushoz vagy a szovjet bolsevizmushoz.  Ők az akkori propagandaminiszterek, Göbbels vagy Zsdánov utasításainak feltétlen kiszolgálói voltak. 

Nézem, hallgatom az utóbbi években, hónapokban a semmiből felbukkant influenszereket. Nem az állásfoglalásuk ellen van kifogásom. Mindenkinek szívügye (vagy anyagi elkötelezettsége?) az, hogy kit és hogyan támogat. Csak a használt hangnemet kifogásolnám. Mert van közöttük néhány megfontolt, objektív elemző. Ők civilizált hangnemben kommentálják a bel- és külföldi társadalmi, politikai, diplomáciai eseményeket. Az ellentétes tábor (politikai párt) vezető személyeit sem illetik dehonesztáló jelzőkkel. Olyanokra gondolok mint például Gulyás Virág vagy Kovács András. Viszont közöttük akadnak olyanok is, akik szövegére még a legolcsóbb kocsmában ivó trógerek is a káromkodásuk „minőségét” elismerő tiszteletből haptákba vágnák magukat. 

Az utóbbiak egyetlen kommentjükbe több trágárságot sűrítenek, mint amennyit egy józan férfi felgyülemlett dühében egy egész évben elmond. Természetesen a kenyéradó gazdáik ellenfeleiről. És ilyen trágár, primitív szövegre is vannak (bunkó) „vevők” bőven, ugyanis a „befolyásolókat” valószínűleg a szerint fizetik megbízóik, hány lájkot, pozitív kommentet kapnak a közölt, elmondott szövegeikre. 

Csakhogy ezek a lájkszámok, néhány mondatos dicsérő reakciók (sajnos) árulkodóak gazdáik igencsak alacsony intelligencia hányadosáról.