Ukrajna megsegítése

Kőkemény lengyel lobbizás nyomán az USA, Németország és több más európai NATO-tagország teljesítette Kijev kérését, és nehéztankokat küld Ukrajna megsegítésére. A nyugati gyártmányú tankok csak néhány hónap múlva kerülnek bevetésre, katonai jelentőségűk egyelőre minimális, jelenleg az ukrán hadsereg a saját, szovjet időkből megmaradt tankjaival, azzal a mintegy 300 szintén szovjet gyártmányú tankkal, amit Lengyelországtól, Csehországtól és Szlovákiától kapott, valamint az oroszoktól a szeptemberi harkivi nagy győzelemkor megszerzett szintén több száz tankkal harcol.

A nyugati nehéztankok átadásának viszont jelentős a politikai üzenete – a civilizált világ kiáll Ukrajna mellett, komoly segélyeket nyújt annak honvédő háborújában. Washington és európai szövetségesei nem is nagyon tehetnek mást, a szomszédban zajló háború ugyanis Európa arculatáról és hosszabb távú sorsáról, az országok közötti viszonyok alakulásáról szól.

Amit az oroszok művelnek a megszállt területeken, az jócskán kimeríti a népirtás fogalmát – civil lakosság elleni gyilkosságok, lakótelepek, kórházak, iskolák lebombázása, nők megerőszakolása, civilek Oroszországba való deportálása, „megbízhatatlanok” önkényes bebörtönzése és kínzása stb. Az oroszok megszállta területek felszabadításával a helyi lakosok puszta túlélési esélyei és életkörülményei jelentősen növekednének, nem kellene további millióknak elmenekülni, sőt, a menekültek közül is hazatérhetnének, legalábbis azok, akiknek van mihez hazatérni. Ezért létfontosságú az ukrán győzelem, hogy további milliók élete ne váljon pokollá az orosz megszállás alatt.

Oroszország megleckéztetése is fontos szempont, ez hosszú távon befolyásolhatja Európa sorsát. A Kreml tudomására kell hozni, hogy a huszonegyedik századi Európában abszolút elfogadhatatlan, ha egy birodalmi vágyakat szövögető nagy ország területhódítási szándékkal, vagy az adott ország teljes leigázása céljából katonailag megtámad egy gyengébb, szomszéd országot. Oroszország ismét ezt teszi, immár sokadszorra, és sokadik szomszédja ellen. Ez teljes mértékben elfogadhatatlan a mai Európában, ezt például a korábban hasonlóan agresszív Berlinben egyértelműen megértették 1945 után. Amúgy az Oroszország által is aláírt ENSZ-alapokmány kimondottan tiltja más ország megtámadását területhódítási célból.

A háború kimenetele a jogszabály alapú nemzetközi rendszer megőrzését is eldöntheti. 1994-ben Budapesten Oroszország írásos kötelességet vállalt Ukrajna területi integritásának tiszteletben tartására, beleértve a Krím-félszigetet is, a Budapesti memorandumként ismert nemzetközi dokumentumban, melyet az USA és Nagy-Britannia is aláírt. Cserében Ukrajna lemondott Oroszország javára a szovjet időkből területén lévő hatalmas atomarzenálról. Oroszország mégis megszegte a nemzetközi jogot, amikor megtámadta Ukrajnát, s ezzel kettős, aggasztó üzenetet küldött a világnak. Egyrészt, hogy egyesek a törvény fölött álnak, másrészt, hogy a kisebb országoknak is szükségük lenne atomfegyverre, hogy megvédhessék magukat nagy, ragadozó szomszédjaiktól, ami veszélyes versenyt indíthat el a világban.

Ukrajna győzelme és a megszállók kizavarása lecke lenne Oroszország számára, fordítva viszont Moszkva vérszemet kapna és másokat is megtámadhatna, pl. a Moldovai Köztársaságot. A nyugatiak nagy hibát követtek el, hogy elnézték Moszkva korábbi agresszióját Grúzia (2008) és Ukrajna (2014) ellen. Politikai rendezés nem született, viszont a felbátorodott Putyin folytatta agressziós politikáját! Ennek véget kell vetni! Harctéri vereséggel az oroszoknak elmenne a kedvük mások megtámadásától, legalábbis egy ideig. Orosz vereség láttán másoknak is elmenne a kedvük a katonai agressziótól, a háború egyszerűen nem lenne kifizetődő, a birodalmi szemlélet pedig jelentősen visszaszorulna, a zsarnok presztízse összeomlana. A huszonegyedik század Európájában (különösképpen Kelet-Európában) abszolút elfogadhatatlan, hogy Moszkva döntse el, miként éljenek a környező országok népei. Putyin azt állítja, hogy nem is létezik ukrán nép, de erről hadd döntsenek maguk az ukránok.

Az Ukrajnának nyújtott nyugati segítség tehát fontos politikai üzenetet is hordoz, többről van szó, mint néhány ukrajnai megye politikai hovatartozásáról – az egész civilizált Európa sorsát lényegesen befolyásoló elv hosszú távú érvényesítéséről.