Utcai nyomás

Forró ősz és keserves tél előtt állunk. Nemcsak Romániában, Európa-szerte mindennaposak a közalkalmazottak tüntetései, utcai megmozdulásai. 

Az EU 27 tagországa közül 25-ben az állami eladósodás meghaladja a megengedett szintet, a költségvetési hiány a legtöbb országban aggasztó méreteket ölt, s egyre inkább vetődik fel az államcsőd lehetősége, főleg Görögország kapcsán. Románia aligha képez kivételt, beleillik az összképbe.

A gazdasági válság nyomán a kormányok mindenütt – kisebb vagy nagyobb méretű – megszorításokat vezettek be, talán a recesszióban is töretlenül fejlődő Lengyelország kivételével. Az unió többi tagállamában a megszorítások, a szociális rendszer visszaszorítása, a nyugdíjkorhatár felemelése és hasonló intézkedések vannak napirenden.

A lakosság reakciója a megszorítások mértékétől és a vérmérséklettől függ. A hevesebb vérmérsékletűeknél immár rendbontás is előfordul.

Görögországban például az év eleje óta a sztrájkok szinte mindennaposak. A  közalkalmazottak rendszeresen összecsapnak a rendfenntartókkal a zseniális, (de nem közalkalmazott) őseik által felépített kulturális remekművek előtt. Franciaország pedig amúgy is a sztrájkok és utcai megmozdulások fellegvára, az erőszaktól sem mentes újabb tüntetéshullám aligha lep már meg valakit. Inkább az lenne meglepő, ha a franciák nem találnának valamilyen ürügyet, bármit, csakhogy a hagyományhoz híven kivonulhassanak Párizs utcáira. Nem hiába tartja a Nyugaton elterjedt vicc, hogy a Harmadik Világháborúban az lesz a vesztes büntetése, hogy hozzácsatolják Franciaországot, szakszervezeteivel együtt. A gall kakas most azért bőszült fel, mert Nicolas Sarközy államelnök és kormánya 60-ról 62 évre szándékszik felemelni a nyugdíjkorhatárt. A szomszédoknál már rég 65 körül van, néhol már 67, de az erősen balos beállítottságú franciákat ez aligha érdekli.

Mert a tüntetések mindenekelőtt a közalkalmazotti szférát érintik. Érdekes módon a privát szféra sehol sem tiltakozik az utcákon, sem Görögországban, sem Franciaországban, sem Romániában. Jóllehet a válság éppen a privát szférát érintette érzékenyen, s a privát szféra termeli elő azt a jövedelmet, amit az állam eloszt közalkalmazottaknak.

Ellenben a legtöbb nyugati és északi országban nyugalom uralkodik. Nincsenek tüntetések, sem sztrájkok, a feszültség azonban mégis érezhető. Spanyolország is nyugodt, noha a 4 millió munkanélküli (20%-os munkanélküliségi ráta, ami a 25 évnél fiatalabbak körében 40-45%-os) aligha elégedett helyzetével.

Németországban és Hollandiában – melyek túl vannak a gazdasági válságon – egyre inkább a többiekhez való viszony okoz feszültséget. Dánia, Svédország és Belgium is hasonló cipőben jár. Egyre gyakrabban felvetődik a kérdés a társadalmakban: vajon miért kellene olyan megszorításokat elfogadjanak, melyek nem gazdasági helyzetükre vezethetők vissza, hanem a többi EU-s tagország megsegítésére? Főleg hogy a válság kapcsán kiderült: a Görögországnak, Bulgáriának, Olaszországnak (Szicília) vagy Portugáliának szóló EU-s támogatások egy része fölött ott lebeg a korrupció-gyanú. Nem lenne-e jobb, ha Nagy-Britannia példájára kimaradnának néhány EU-s projekt finanszírozásából? Vagy miért kell 67 éves korig dolgozni, hogy az adóeurókból nyújtott hitelekből, például, a görög vagy a román állam már 54-55 éveseknek is nyugdíjat folyósítson – kérdezik a hollandok, németek vagy svédek! A franciák legalább saját forrásaikból folyósítják a nyugdíjakat, nem külföldi hitelből, mint Athén vagy Bukarest.

A lakosság és a sajtó jelentős része a legtöbb helyen a kormányra dühös. Franciaországban azért, mert felemeli a nyugdíjkorhatárt, Görögországban mert lefaragta a közbéreket és szociális juttatásokat, Romániaban mindehhez még hozzájön a munkahelyek hiánya és a kormány ötlettelensége, amikor a gazdaság fellendítéséről van szó, Spanyolországban mert elszabadult a munkanélküliség, Németországban és Hollandiában mert a lusta és korrupt déli és keleti országok élősködésére szórják a pénzt, Nagy-Britanniában, mert nem látták be a válság méreteit stb.

London, Berlin, Athén, Bukarest, Madrid, Párizs, Amsterdam, Stockholm. Mindenütt inkompetens kormányok lennének, ahogy az ottani elégedetlenek állítják?

Aligha lesz könnyű a következő időszak Európa számára. Mert belföldön és uniós szinten is a valóság korlátait a lakosság elvárásainak – jóval tágabb – korlátaival kell egyeztetni.