Utószó a Delta galériabeli kiállításhoz

Mint megírtuk, augusztus 3-án, kedden az Aradi Delta Galériában Kett Groza János festőművész jubileumi – nyolcvanadik születésnapi – kiállítására került sor.

Nagyon népes részvétellel, bemérni sem tudom, mikor voltak legutóbb ennyien az átkos COVID előtti időkben egy képzőművészeti kiállítás megnyitóján.

Most eltűnődhetnék esetleg azon, hogy miért Delta a legnagyobb aradi kiállítóterem neve – az elsőé Alfa volt az aradi főutcán, a kellős központban, anno –, a másodiknak talán, a görög ábécé szerint, Betának kellett volna lennie. Lényegtelen, lehetett volna, mondjuk, Gamma is, van olyan eredeti, mint a Delta.

Ami viszont lényegesebb: a tekintélyes, U alakú kiállítóterem belső hőmérséklete nyári kánikula idején (az elmúlt napokban ilyeneket éltünk át), pláne jelentős számú közönség jelenlétében mondhatni elviselhetetlen.

És e tapasztalat nyomán felmerül a kérdés, miért nem lehetett a teremben néhány – kettő-három bizonyára elég lett volna – légkondicionáló berendezést felszerelni, évtizedek óta?

A légkondi, természetesen, pénzbe kerül, de talán nem annyiba, amennyit a városi tanács (ha valaki gondolt volna rá) ne engedhetett volna meg magának, elvégre csak olykor-olykor kellene bekapcsolni.

Szóval a különleges eseményen a jónép izzadt tisztességesen.

Egyrészt.

Másrészt a jubiláló művészt méltató régi pályatárs, barát (meg az ünnepelt) beszédéből sem értett semmit az, aki nem állt a közvetlen közelében. (E sorok – „fülorvosilag” igazoltan jól halló – jegyzője csak úgy értett valamit, ha egészen közel furakodott.)

Manapság, azt hiszem, egy jól működő audio-rendszer kiépítése (mikrofonokkal, hangszórókkal) egy viszonylag kis térben nem nagy kihívás, és nem kerül nagyon sokba.

Valakinek, persze, fel kellene vállalnia a kezdeményezést.

***

Amiről nem szóltunk: a sokoldalú, és festőként több stílust váltó művész, Kett Groza János 80. születésnapjára az Arad Municípiumi Kulturális Központ, az Aradi Polgármesteri Hivatal és a Képzőművészek Szövetségének Aradi Fiókja egy jó kivitelezésű, színes, mintegy 60 oldalas prospektus (műsorfüzet) kiadását támogatta a nagyközönség részére egy csomó, igen jó minőségű reprodukcióval.

Aki a kiállítást látta, a későbbiekben ezek segítségével elmerenghet, elmeditálhat egy-egy (az első pillantásra magát aligha könnyen „megadó”) alkotás fölött. A többnyire filozofikus festménycímek – pl. Az élet spirálja, Azt hiszem, angyalt álmodtam, Gyökereimet elemezve stb. – segíthetnek (vagy mégsem?) a kép szimbolikájának, mondanivalójának megfejtésében.

Ami semmiképpen sem lehet kétséges: Kett Groza János az aradi és országos művészeti élet jeles és sokoldalú képviselője.

Még akkor is, mondhatnám némi szarkazmussal, ha augusztus 3-án önvallomásként elhangzott beszédéből csak egy-két mondattöredéket hallhatott az ünnepi alkalomra jött néző.