Vallási semlegesség az EU-ban

Fölöttébb vitatott döntést hozott a luxemburgi székhelyű EU-s bíróság a vallási jelképek nyilvános használata kérdésében. Egy belgiumi önkormányzat ugyanis megtiltotta az iszlám fejkendő viselését alkalmazottai számára, egy muszlim nő pedig vallási alapú diszkrimináció miatt beperelte az önkormányzatot. Az illetékes törvényszék rögtön rájött, mennyire érzékeny helyzetről van szó, azon nyomban átdobta a forró gesztenyét az EU-nak, vagyis az uniós bírósághoz küldte véleményezés céljából az ügyet.

A luxemburgi testület – amely teljesen más, mint a strassburgi székelyű Európai Emberjogi Bíróság – politikailag roppant korrekt döntést hozott. Konkrétan az adott intézményre (önkormányzat, iskola, kórház, sportegyesület, kereskedelmi vállalat stb.) bízza az engedélyezés/betiltás eldöntését, azzal a feltétellel, hogy az vallásilag semleges kell, hogy legyen, semmilyen vallást sem diszkriminálhat.

Ha egy önkormányzat betiltja alkalmazottainak a muszlim fejkendő vagy a turbán munkahelyi viseletét, akkor a nyakláncon viselt kereszteket is köteles betiltani. Ha pedig utóbbiakat engedélyezi, akkor köteles előbbieket is engedélyezni, különben diszkriminációról lenne szó. Az EU bírósága tehát egyenlőséget tesz az őshonos európai kereszténység és a bevándorló iszlám között, noha felhívja a figyelmet, hogy mindenki roppant óvatosan bánjon a tiltás/engedélyezés kérdéssel, és lehetőleg minél ritkábban, jól indokolt eset(ek)ben alkalmazza. A luxemburgi talárosok is próbálják mosni a kezeiket, mégis fölöttébb kérdéses, hogyan sikerül a gyakorlatba ültetni, 27 tagország jogrendszere, több ezer önkormányzat és több tíz- vagy százezer közintézmény képes lesz-e ezt megfontoltan kezelni? Különösképpen az ideológiailag indoktrinált Nyugat-Európában.

A patikamérlegen meghozott döntés könnyen kinyithatja Pandora szelencéjét. Bárki hivatkozhat rá, bármilyen ügyben. Mindenekelőtt a szélsőségesek. A karácsony és egyéb keresztény ünnepségek például már régóta vörös posztó a nyugati szélsőséges balliberálisok szemében. Ideológiai nyomásukra számos városban már eddig is átnevezték a karácsonyt téli ünnepnek, iskolákban lemondtak a Mikulás-rendezvényeket, a köztéri betlehemezés is egyre gyakrabban elmarad, mert ugyebár kirekesztő a muszlim hívatlan vendégekkel szemben. A luxemburgi testület minapi döntése további muníciót ad kezükbe. Nyugaton bármelyik közepes városban már könnyen találni első vagy második nemzedékes muszlim bevándorlót, aki vallási jelképei nyilvános alkalmazását követelheti. Sőt, akár a Ramadán intézményes megünneplését is. Ha az adott önkormányzat, iskola vagy egyéb közintézmény nem engedélyezi ezt, akkor viszont az őshonos többség sem szervezhet nyilvános rendezvényeket saját ünnepei alkalmával, sőt még Biblia-idézetet hordozó ruhadarabot, vagy iskolatáskát sem használhat. Az egyre több muszlim radikális mellett ráadásul ott vannak a szélsőséges balliberális „jogvédő civilek”, akik előbbiek „sérelmeire” hivatkozva sebességbe kapcsolhatják küzdelmüket az európai értékek és hagyományok ellen. Könnyen találhatnak csomót a kákán. A minden vagy semmi bírósági döntés ugyanis olaj a különféle szélsőségek tüzére, beláthatatlan társadalmi feszültségeket okozhat, annak ellenére, hogy Nyugaton a multikulturalitás miatt gyakran pattanásig feszült társadalmi ellentétek áthidalását célozza. Legalábbis elvileg. Félő azonban, hogy teljesen másképpen sül el, s olyan problémákat eredményez, melyekre nem is gondoltak, precedens bőven volt az utóbbi évtizedek Európájában.