Vasfüggöny

Mélyreható és hosszú távú átrendeződés zajlik Európában az Ukrajna elleni orosz katonai agresszió nyomán, politikai, katonai, gazdasági és energetikai téren egyaránt. Végül is Európa legsúlyosabb válságát éli az egykori vasfüggöny 1989-es összeomlása óta. Olyannyira, hogy újabb vasfüggöny körvonalazódik.

Hiába kongatták a kelet-európaiak – élen a baltiakkal és a lengyelekkel – évek óta a vészharangokat az egyre nyilvánvalóbb orosz veszéllyel kapcsolatosan, a nyugat-európaiak tovább mélyültek csipkerózsika álmukba, az amerikaiak pedig alábecsülték a fenyegetés mértékét. Ukrajna drámája hidegzuhanyaként érte őket, és akarva-akaratlanul kijózanítólag. Az orosz agresszió gyökeresebb átrendeződést váltott ki egy hónap alatt, mint az előző évek, évtizedek együttvéve.

A civilizált világ zárta sorait, félrerakta korábbi jelentős nézeteltéréseit és határozott intézkedéseket hozott Oroszország ellen. Politikai téren egységesen lépnek fel, katonai együttműködésüket is megerősítették. A múlt heti NATO-csúcson például annak keleti oldalának megerősítéséről döntöttek, Észtországban, Lettországban, Litvániában, Lengyelországban, Szlovákiában, Magyarországon, Romániában és Bulgáriában létesítendő állandó katonai bázisok révén. Igaz, kisméretű, néhány száz vagy ezerfős bázisokról van szó, csupán Lengyelországban haladják meg a tízezer főt, de akkor is jelentős átcsoportosításról beszélhetünk, amikor a NATO összes európai bázisán mintegy százezer katona található. Varsó és a baltiak már hosszú évek óta szorgalmazzák ezt, eddig kevés sikerrel, területükön csak ideiglenes jellegű bázisok létesültek, most viszont mindenki számára tudatosult a keleti szárny fontossága. Még a korábbi renitensek – Németországgal az élen – is növelik katonai kiadásaikat, sőt, Berlin olyan izraeli gyártmányú, korszerű rakétavédelmi rendszer beszerzését jelentette be, amely a keleti országokat is megvédi a Balti-tengertől a Fekete-tengerig.

Az EU és az USA ráadásul komoly gazdasági szankciókat vezetett be Oroszország ellen az agresszió nyomán, a nagy cégek egymás után vonulnak ki az orosz piacról. Jóllehet ennek a hatása csak idővel bontakozik ki, az orosz civil lakosság már most is tapasztalja kellemetlen hatásukat: számos oroszországi cég beszállítók és felvevő piacok nélkül maradt, az oroszországi boltokban jelentősen megugrottak az árak, itt-ott már felbukkannak az ellátási gondok is, a külföldi utazások pedig sokkal nehezebbé váltak, repülővel pedig lehetetlenné az orosz gépek EU-s légtérből való kizárása nyomán.

Vagyis Oroszországot (és belorusz kistestvérét) ugyanúgy elzárják Európától, mint ahogy annak idején a Szovjetuniót. Gazdaságilag, politikailag és emberi kapcsolatok terén egyaránt. Sőt, maga a Kreml is fokozza az elszigetelést az internet egyre szigorúbb korlátozásával, ami szintén az 1988 előtti időkre utal. Gorbacsov ugyanis még a vasfüggöny összeomlása előtt egy évvel engedélyezte a Szabad Európa rádió, külföldi sajtó, filmek, könyvek, zene stb. szabad terjesztését a Szovjetunióban.

Az újabb vasfüggöny legkevésbé energetikai téren érvényesül, túl sok európai ország függ az oroszországi földgáztól, kőolajtól és egyéb nyersanyagtól, hogy egyszerűen lezárhassák a csapot. Idővel azonban erre is sor kerülhet, az EU a múlt héten kötött széleskörű megállapodást az USA-val amerikai folyósított cseppgáz vásárlására. Amúgy Lengyelország és a baltiak ezt is régóta szorgalmazzák, a németek csökönyösséget azonban csak az orosz agresszió volt képes oldani.

Putyin alaposan ráfázott ukrajnai fegyveres offenzívájára. Míg Gorbacsov a kölcsönös bizalom felépítésén, a fegyverkezés csökkentésén és a Nyugathoz való közeledésen dolgozott keményen Reagan amerikai elnökkel együtt, agresszivitásával Putyin leépítette az azóta keletkezett kölcsönös bizalmat, fegyverkezést indított el, s az oroszok külvilágtól való elzárását éri el. Ukrajna szenvedése új vasfüggönyt eredményez. A nagy kérdés csupán az, hogy hol ereszkedik le az új vasfüggöny, pontosabban, hogy Ukrajna annak melyik oldalára kerül. Szerencsére a volt szocialista országok immár az új választóvonal jó oldalán kötnek ki, EU- és főleg NATO-tagságuk biztosíték erre. Az ezer sebből vérző, ámde hősiesen ellenálló Ukrajna esetében nem dőlt el a geopolitikai játszma, az USA, Nagy-Britannia és az EU fegyverszállítmányokkal, pénzzel, információval, humanitárius segélyekkel, és szinte minden egyébbel segít, csupán a katonai beavatkozást utasítja el.