Védőoltás

Megvallom őszintén, sokat töprengtem: beoltassam-e magamat a COVID–19-et okozó vírus ellen? Mert a világhálón terjengő számtalan, a védőoltás mellett, illetve ellene ágáló vélemény teljesen elbizonytalaníthatják az átlagembert. Az naponta szembesülhet: hol, hányan lettek rosszul, esetleg hunytak el a védőoltás után. Ugyanakkor kedvem szegte az online feliratkozás is, ahol rengeteg próbálkozás eredményeként, ha az embernek szerencséje van, védőoltásra programozzák egy olyan településre, ahol éppen hely van. Még akkor is, ha a szóban forgó oltóhely a lakhelytől 80-100 kilométerre található. E körülmények a kedvemet szegték, inkább lemondtam a védőoltásról. A kora miatt fokozottan veszélyeztetett nagynénim azonban csakis akkor volt hajlandó feliratkozni, ha magam is megteszem.

Más választásom nem lévén, mindkettőnket felírattam a háziorvosunknál, aki megkérdezte: Aradtól milyen messzire vagyunk hajlandók védőoltásra utazni? Miután kijelentettem: 50 kilométerre elmegyünk, az orvos nyilvántartásba vett, de hetekig nem történt semmi. Február végén azonban telefonos üzenetben közölték: március 4-én, csütörtökön 18 órakor várnak mindkettőnket az aradi Arta mozi előcsarnokában működő oltóközpontban.

Nem kis izgalommal készültem, a szűk Vasile Alecsandri utcában tájékozódtam a parkolási lehetőségek felől, de megnyugtatott a tény: az Arta mozi udvarának a kapuját nap közben nyitva tartják, ezért az oltásra autóval érkezők ott leparkolhatnak.

Amikor a jelzett napon izgatottan leparkoltam az udvaron, majd az utcáról beléptünk az oltóközpontba, 6-7, védőruhába öltözött, szájmaszkot viselő egészségügyi alkalmazott hölgy fogadta az érkezőket, illetve foglalkozott a már bent lévőkkel. Igazoltattak, majd egymástól tisztes távolságra leültettek, írószert és kérdővet adtak, aminek a felső részén kitöltöttük a család- és személynévnek, illetve a születési időpontnak fenntartott helyet. A kérdőíven 13 pontban érdeklődtek a pillanatnyi egészségi állapotról, az utóbbi 14 napban észlelt esetleges influenzás tünetek, általában az allergiás, a régebbi oltás alkalmával észlelt rendellenes megnyilvánulások felől. Ugyanakkor a szív-, a tüdő- és a vesebántalmak, esetleg cukorbaj, vérbaj, de HIV/SIDA vagy másfajta fertőzéses megbetegedés, a szervezet ellenálló képességének a megromlása is érdekelte őket. Hasonlóan, az eltelt 3 hónapban szedett olyan gyógyszerek is érdekelték, amelyek esetleg a szervezet ellenálló képességét gyengíthették. Választ kértek továbbá: az utóbbi év során kaptunk-e vérátömlesztést, esetleg fogyasztottunk-e fertőzés ellenes gyógyszereket? A hölgyeknél az estleges jelenlegi vagy tervezett jövőbeli áldott állapottal kapcsolatban is választ vártak. Mindenkitől választ vártak arra a kérdésre, hogy az utóbbi 4 hétben kapott-e védőoltást, ha igen, akkor milyet. SARS-CoV–2-vírussal fertőződött-e meg a mostani védőoltás előtt? Ha igen, akkor jelezze: eltelt-e 28 nap a korházi ápolás, illetve az elszigetelés óta.

A kérdőív kitöltése után mindenki aláírta, illetve beírta a kitöltés időpontját.

Maga a védőoltás sem volt kellemetlen, hiszen a bal karnak a váll közelében lévő vastagizmába szúrtak, fertőtlenítés után, minimális fájdalommal estünk túl rajta. A szúrás helyét, újabb fertőtlenítést követően, ragtapasszal zárták le.

A védőoltáson átesett emberek a társalgóban, egymástól tisztes távolságra elhelyezett székeken foglaltak helyet mintegy negyed órán át. Ez idő alatt az egészségügyi alkalmazottak többször is megkérdeztek mindenit: nem érez-e rosszullétet vagy más kellemetlen érzést?

Miután nem éreztünk semmi különöset, az udvar felöli ajtón távozhattunk, ahol csak kimenni lehetett, ott az oltási központba érkezővel nem találkozhattunk. Otthon folytattuk a saját megfigyelésünket, de egy szokványos injekció hatásánál többet nem érzetünk. Várjuk a második védőoltást.

Megvallom: igen komoly fenntartásokkal tekintettem a védőoltás elé, de az ott dolgozó egészségügyi alkalmazottaknak a türelme, a kedvessége, a segítőkészsége nem csak az én, hanem az akkor jelen lévő minden emberben maradandó empátiát szült, ezért megragadom az alkalmat, köszönetet mondani mindannyiuknak.

Természetesen, távol áll tőlem az általánosítás szándéka, mert meglehet, mások sokkal mostohább feltételek között estek át a védőoltáson, ami talán utóhatással is járt vagy járni fog. Magam csakis az én és a nagynénimnek a tapasztalatait adtam közzé.