Védővonalak

Románia és Bulgária schengeni csatlakozása miatt áll a bál, Ausztria ugyanis ellenzi a két ország csatlakozását. Sokáig Hollandia vállalta fel nyíltan az akadékoskodó szerepét, más nyugat-európai országok pedig mögéjük bújtak, örvendve, hogy nem kell felbőszíteniük Bukarestet és Szófiát. Amint Hollandia puhított álláspontján, megunva az akadékoskodó rosszfiú szerepet, mások voltak kénytelenek átvenni a stafétabotot – előbb Svédország, majd Ausztria. A NATO-tagságra vágyó skandináv ország ugyanis kényes helyzetben van, ilyenkor nem tanácsos felbőszíteni a potenciális partnereket, jobb valamelyik másik állam mögé bújni. A semleges Ausztria sokkal jobb e feladatra, kevesebb a veszítenivalója.

Románia és Bulgária már tizenegy éve eleget tesznek a határőrizet nélküli övezethez való csatlakozás technikai követelményeinek, vagyis az egyetlen objektív, konkrétan felmérhető kritériumnak. A csatlakozás szubjektív megfontolások miatt késik, a nyugati országok ugyanis attól tartanak, hogy Románia és Bulgária nem képesek elég hatékonyan megvédeni a schengen-övezet külső határait. Mindenekelőtt az illegális migránsoktól. Bécs nem is titkolja, hogy ezért ellenzi a két ország csatlakozását.

Idén ugyanis jelentősen növekedett az EU nyugati tagországaiba irányuló illegális migráció, nemcsak a Földközi-tengeren, hanem a Balkánon is, beleértve a Románián és Bulgárián keresztülit is. Bécs azonban tudatosan túloz, amikor Románia és Bulgária számlájára keni a növekedést, az embercsempészek elsődleges útvonala ugyanis a Balkán nyugati részén, az egykori Jugoszlávia területén halad át, s csak jóval kisebb mértékben a kelet-Balkánon, vagyis Bulgária és Románia területén.

Utóbbiak schengeni csatlakozása esetén azonban a balkáni migráció fő útvonala valóban áthelyeződhet oda. Elég ránézni a térképre: a görög–bolgár, bolgár–román és román–magyar határellenőrzés felszámolásával három védővonal tűnne el, s megnyílna az út az unió belseje felé, amit az embercsempészek nyilván kihasználnának. A schengeni övezethez tartozó Görögország eddig is a csempészek egyik kiemelt célpontja, de onnan szárazföldön nehéz továbbszállítani az illegális migránsokat, amikor minden határon ellenőriznek. Bécs ezen migráns-szűrő védővonalak felszámolásától tart, arról nem is beszélve, hogy az embercsempészek új útvonalat nyitnának a Fekete-tengeren keresztül, amelyen Törökországból Bulgáriába vagy Romániába szállíthatnák az illegális migránsokat, ahogy az Égei-tengeren Törökország és Görögország között, vagy a Földközi-tengeren, Afrika és Olaszország között. Eddig a Fekete-tengeren éppenséggel Románia és Bulgária schengenen kívüli státusza miatt volt jelentéktelen a „forgalom”. A határozott bevándorlás ellenes olasz kormány intézkedései alighanem további serkentő ok az alternatíva kiépítésére.

Ausztria jelentős együttműködést alakított ki Magyarországgal és Szerbiával a szárazföldi nyugat-balkáni útvonalon történő migráció visszaszorítására, aligha örvendene, ha mindez elveszne a kelet-balkáni alternatíva megnyitásával.

Erkölcsi és politikai szemszögből viszont teljesen másképp fest a helyzet. A nyugatiak ugyanis vonakodnak megvédeni határaikat, azzal ugyanis a balliberális sajtó és „emberjoginak” álcázott, úgynevezett civilszervezetek dühét vonnák magukra, kevesen állnának szembe azok médialincselésével. A határvédelem ráadásul többletkiadással is jár, ami általános válság idején aligha leányálom. Hadd végezzék el továbbra is a keleti országok a koszos munkát, miközben a nyugatiak kényelmes távolságból kritizálnak, újabb és újabb „jogállamisági” feltételek önkényes kiszabása mellett.