Veszteség

Egy gazdasági vállalkozás működésének alapvető kritériuma a nyereségesség: ha a cég költségei tartósan meghaladják a bevételeit, ráfizetéses, és nem érdemes működtetni. 

A társadalomnak természetesen sok „veszteséges” tevékenységet kell fenntartania: az oktatás és az egészségügy, a kultúra például látszólag csak befektetést igényel, „eszi a pénzt” – csakhogy nélkülük a társadalom elképzelhetetlen, hasznuk csak hosszú távon lemérhető.

A gazdasági társaságok azonban más kategóriába tartoznak.

Alighanem a Nemzetközi Valutaalap, az EB és a Világbank küldöttségének Romániában e napokban tett látogatásának kapcsán látott napvilágot a ráfizetéses hazai állami vállalatokról szóló (újabb) világbanki jelentés. Eszerint a megfigyelés alatt álló, másfélszáznál több vállalat jó egyharmada veszteséges (Romániában 760 állami vállalat működik), az egy-egy alkalmazottra eső mínusz az ezertől 883 ezer (!) lejig terjed – ez utóbbi a szászvárosi Mechanikai Üzemek fegyvergyárhoz fűződik. A lista élvonalában szerepelnek a szénkitermelők (359, illetve 238 ezer lej mínusz/alkalmazottal), a Termoelectrica (203 ezer), de a Román Posta és a vasút személyszállító részlege is 3-3 ezer lejjel. Magától értetődik, hogy ezeknek a vállalatoknak az adóssága is nagy: a Nemzetközi Valuaalap romániai küldöttségének vezetője szerint e tartozások a nemzeti össztermék 5 százalékát teszik ki, és nagymértékben fékezik a gazdasági növekedést, ezért  kormánnyal közösen megoldásokat keresnek a jelenség felszámolására.

Mi lenne a megoldás?

Látszólag egyszerű: a veszteséges vállalatok felszámolása vagy magánkézbe adása. A felszámolás – minthogy többnyire nélkülözhetetlen cégekről van szó – a legtöbbjük esetében szóba se jöhet, marad tehát a privatizálás. Az állam megszabadulna egy tehertől, a magánvállalkozó pedig, aki nem nyelheti le a veszteséget, boldoguljon, ahogy tud. És jobban boldogul az államnál: a magánszektor ugyanis tavaly 370 lej/alkalmazott nyereséget mutatott fel az állami vállalatok átlagos 22 ezer lej/fő veszteségével szemben.

A helyzet valójában mégsem ilyen egyszerű. A privatizálásnak költséglefaragást és jövedelemnövekedést kellene hoznia, tehát a munkahelyek számának csökkentésével és áremeléssel járna, ami újabb gondokat okozna a társadalom számára.