Viktor-korszak

Ötödször alakít kormányt Orbán Viktor vasárnapi – zsinórban negyedik – elsöprő győzelme nyomán. Ezzel nemcsak az 1989-es rendszerváltás utáni magyar politika távolról legjelentősebb személyiségé vált, hanem az egész magyar történelem leghosszabb ideig megszakítás nélkül tisztségben lévő miniszterelnökévé is válhat. Korábban ugyanis csak gróf Tisza Kálmán töltötte be hosszabb ideig megszakítás nélkül a kormányfői tisztséget 1875 és 1890 között. Amennyiben kitölti a négyéves ciklust, Orbán ezt a rekordot is megdöntheti.

Ifjú lázadóként Orbán már a rendszerváltásban is komoly szerepet töltött be, 1989 nyarán ő volt az első, aki nyíltan merte követelni a szovjet csapatok kivonulását Magyarországról, ami akkoriban nagy bátorságnak számított. Befolyása folyamatosan növekedett, a kilencvenes évek derekától a jobboldal legjelentősebb politikusává vált, majd másfél évtizeddel később az egész magyar politika legjelentősebb személyisége lett. Míg más rendszerváltó pártok (MDF, SZDSZ, Kisgazdák) idővel meggyengültek, majd teljesen eltűntek a politikai porondról, az egykori állampárt, pedig több mint egy évtizede botladozik, gyengélkedik és visszaszorul, az Orbán vezette Fidesz a stabilitás, a kiszámíthatóság és a tartós növekedés megtestesítője, amely nemcsak konjunkturálisan, vagy proteszt-szavazatok révén kerül hatalomra, hanem tartós és széleskörű társadalmi támogatottságra számíthat. 12 év óhatatlan hatalmi erodálás ellenére vasárnap a szavazatok abszolút többségét szerezte meg, úgy, hogy az országos pártlistán és mind a 106 egyéni választókörzetben jobb eredményt ért el, mint négy évvel korábban! Holott jelentős nemzetközi kihívásokból nem volt hiány, kezdve a koronavírus-járványtól az ukrajnai háborúig. Hasonló teljesítményre semmilyen más párt sem volt képes az utóbbi évtizedekben, s nemcsak Magyarországon, hanem a környékbeli országokban sem. A 2010-es elsöprő választási győzelem óta új korszak kezdődött, három ciklus alatt a magyar gazdaság teljesítménye jelentősen növekedett, akárcsak az életszínvonal. A nemzeti önazonosság megerősödött, Magyarország manapság magyarabb, mint bármikor az utóbbi 50 évben. A határon túli magyarság felkarolása is markánsan megfogalmazott nemzetstratégiává vált, akárcsak a párját ritkító, demográfiai válságból való kilábalást célzó családpolitikai rendszer.

Orbán Viktor azonban nemcsak Magyarországon, vagy a Kárpát-medencében meghatározó, hanem egyre inkább európai szinten is. A V4-k többi tagjával együtt Magyarország a józanság és az európaiság védelmezője, Orbán az elsők között szállt síkra határozottan a nemzet, keresztény történelmi-kulturális örökség és az európai identitás mellett, amit egyre többen követendő példának tekintenek Nyugaton is. Emiatt további csatákra lehet számítani a keresztény- és nemzetellenes, multikulturális (rög)eszméket vakul követő brüsszeli elittel.

A vasárnapi diadal ellenére Orbánéknak két sebezhetőséget kell orvosolniuk. Belföldön a főváros–vidék ellentétet, Budapest ugyanis egyértelműen az ellenzék mellé állt, miközben Magyarország szinte minden más térsége a Fideszt támogatja. Külpolitikai téren Orbán a kiegyensúlyozottság és többirányúság híve. Az ideológiai ellentétek ellenére EU-párti, az unió megreformálását tartja szükségesnek. NATO (azaz USA) elkötelezettsége is megkérdőjelezhetetlen, ugyanakkor Kínával és Oroszországgal is jó viszonyt alakított ki, főleg gazdasági, illetve energetikai téren. Az ukrajnai háború viszont fölöttébb kérdésessé tette utóbbit, nemcsak EU-s és NATO-körökben nézik ezt rossz szemmel, hanem legszorosabb szövetségesei, a V4-k is morognak emiatt (Csehország és Lengyelország lemondták a minapi budapesti honvédelmi miniszterek találkozóját). A konfrontációval talán bölcse(bbe)n kellene bánni, túl sok síkon egyszerre aligha válhat hasznossá.