Világ fosztogatói és randalírozói egyesüljetek!

Miközben Románia megfeledkezik Iliescu 30 évvel ezelőtti szörnyűséges nagy bányászjárásáról, az USA és Nyugat-Európa nagyvárosaiban egyre inkább polgárháborús hangulat uralkodik. Lassan mindennapossá válnak az erőszakos tüntetések, a boltok kifosztása, autók felgyújtása és a rendőrséggel való összecsapások. A szobrok sem kerülik el a csőcselék dühét, az USA-ban és Nagy-Britanniában egymás után rombolják le, vagy rongálják meg a nekik nem tetsző történelmi személyiségeknek állított műemlékeket. Nemcsak évszázadokkal ezelőtti rabszolga-kereskedők szobrait döntik le, az Újvilág felfedezőjének, Kolumbusz szobra is hasonló sorsra jutott, de még Sir Winston Churchill londoni szobrát is be kellett deszkázni, miután már megrongálták.

Mindez kizárólag a feketéket állítólag érintő fehér rasszizmus ellen szól. A randalírozó lázadók azonban nemcsak feketék, hanem megszállott balliberális fehérek is, olyanok, akikre tökéletesen passzol Lenin hasznos idiótákról szóló megállapítása. A majdnem teljes mértékben balliberális elfogultságú nyugati sajtó következetesen „rasszizmus elleni tüntetőknek” nevezi őket, miközben azokat az őshonos hazafi briteket (többnyire katonai veteránok), akik szobraik és kulturális örökségük megvédésére vonultak London utcáira, szélsőjobboldalinak minősítik. Elképesztő! Egyszerűen megáll az ész, és ücsörög! Holott másfél évtizeddel ezelőtt Nicholas Sarközy volt francia államelnök még söpredéknek nevezte a hasonló párizsi randalírozókat.

Beteljesülne Enoch Powell híres 1968-as figyelmeztetése a vérpatakokról? A konzervatív brit parlamenti képviselő híres beszédében figyelmeztetett, hogy az Európán kívüli bevándorlók tömeges befogadása idővel olyan társadalmi feszültségekhez vezet, olyan súlyos konfliktust eredményez az őslakosság és a jövevények között, hogy a vérengzés elkerülhetetlenné válik, a vér pedig patakokban fog folyni. Akkoriban nem vették komolyan szavait, 1968-ban Nagy-Britannia jóformán még hófehér ország volt, a bevándorlás akkoriban kezdődött apró hógolyóként és később öltött lavinaméretet. Enoch Powell elsősorban a színesbőrűek beáramlásától tartott, az akkoriban véget ért gyarmati korszak és az USA tapasztalata alapján biztosra vette, hogy lehetetlen elvárni annyira eltérő kultúrák, életszemléletek és civilizációk békés ötvözését.

London – és Nyugat-Európa – nem hallgatta meg a parlamenti képviselő figyelmeztetését, s most aratja le közel fél évszázad felelőtlen bevándorlás-politikájának „gyümölcseit”: a terror a mindennapok részévé vált, a nyugati országokban egyre jobban terjed a polgárháborús hangulat.

A bevándorló színesbőrűeknek és az öngyűlölő balliberális fehér nyugatiak átírnák a történelmet az ő – egyedüli igazságosnak tartott – ideológiai szájízük szerint. Így fest a balliberális megoldás 2020-ban: be kell tiltani valamit, egy szót, egy könyvet, egy filmet, egy gondolatot, hatalmi szóval, azonnal, büntetés terhe mellett ki kell irtani a közbeszédből, mindezt a haladás, a diverzitás és a tolerancia nevében. Mindig, minden helyzetben a tiltás, a korlátozás vagy az eltávolítás a javaslat a történelem átértelmezése céljából, mivel az egykori nagy személyiségek átértékelődnek, hősökből elnyomókká válnak, mert ugyebár életükben nem gondoltak arra, milyen erkölcsiség fog uralkodni évszázadok múlva. Az USA alapítói szinte kivétel nélkül rabszolgatartók voltak, Kolumbusz sem igazán törődött az emberi jogokkal, Churchill pedig az emberi fajok hierarchiában hitt és nem azok egyenlőségében. Ráadásul megrögzött arisztokrata is volt, aki az osztályok nélküli társadalmi egyenlőségért sem igazán rajongott. Ilyen alapon a római Colosseumot vagy az egyiptomi piramisokat is le lehetne rombolni, sőt, az európai civilizáció alapkövét jelentő ókori görög–római kulturális örökséget is törölni kellene, hiszen rabszolgatartóktól származik!

Holott Nyugaton az ideológiailag túlfűtött politikai korrektség már így is eleget terrorizálja a társadalmakat. A hatóságok és a fősodrású sajtó eltussolják a multikulturalizmust rossz fénybe állító információkat, a bevándorlást csakis rózsás színekbe festik. Aki megkérdőjelezi mindezt, az rögtön rasszista, fasiszta, kirekesztő, gyűlöletkeltő stb. stb. Európa gőzerővel halad az orwellizmus felé, ahol a Nagy Testvér mindent figyel, az igazságminisztérium megszabja az egyetlen üdvözítő, megkérdőjelezhetetlen ideológiát, a gondolatrendőrség pedig könyörtelenül üldözi a másképp gondolkodókat. Holott George Orwell mindezeket intő figyelmeztetésnek szánta az utókor számára, nem használati utasításként önjelölt világboldogító fanatikusoknak.