Világunk a politika béklyójában (I.)

 A Brazíliában zajló focivetélkedés békés, kellemes hangulatát naponta megzavarják a világpolitika szomorú, ijesztő hírei. Irakban, Szíriában polgárháború, Izraelben meggyilkolt fiatalok miatt bosszút követelnek, és becslések szerint 50 millió menekült keresi világszerte új hazáját, ahol vizet, élelmet és békét talál. A fenti sorok csak keserű ízelítők, mert hétmilliárdos világunkban sajnos sokkal több a rossz, mint a jó. Miért van ez így, miért nem lehet ezen a rossz politikán változtatni?

Mióta politizál az emberiség? Nem tudjuk pontosan, de a ma használt politika kifejezés nem olyan régi, a görög polisz szóból ered, és kb. annyit jelent, mint közélet.Tehát a közösség életével, annak problémáival foglalkozó tudomány. A köz életét irányítani soha nem volt egyszerű dolog, és már az ősidőkben  kialakult egy bizonyos hierarchia, egy társadalmi rangsor, amelynek értelmében a legokosabb, legtiszteletreméltóbb személyek irányították a törzsi közösség életét. Kinek volt, kinek nem volt beleszólása a köz ügyeibe? A görög városállamok „demokráciájában” is csak a polgárok egy része szólhatott bele a vitás ügyek rendezésébe, a rabszolgának erre semmi joga nem volt.

Már a kezdetek kezdetén az ember megalkotta magának az Isten eszméjét, és elindult a vallás gyakorlása. A későbbi társadalmi szervezkedésben, a közösséget az „állam” (a modern állam elődje) mellett az egyház is irányította, de a „köznép” is részt kért életének irányításában. A politikai hatalom ilyen „hármas” tagolódású elosztásáról, sok elmélet született. Az ismert magyar filozófus, Molnár Tamás ilyen értelemben beszél a palota, templom, és a civil társadalom együttes, illetve párhuzamos igyekezeteiről. Az biztos, hogy királyi és papi hatalmasok mellett, a „civilek”, mint a parasztság, kereskedők, kézművesek, beleszólása a politikai döntésekbe minimális volt, inkább tiltakozásokban, nem ritkán lázadásokban nyilvánult meg. Ez azóta sem változott.

Ugorjunk óriásit az időben. A XVIII. században, a „felvilágosodás kora” után elindult szellemi változások új politikai „hadszintért” teremtettek, új „eszmék” születtek, megtörték a királyság hatalmát, a vallás is elvesztette addigi erős befolyását a társadalmi élet különböző területein (szekularizáció). Kétszáz év elteltével, a XX. század ideológiái kegyetlen diktatúrákat kényszerítettek a világ nagy részére, és két szörnyű világháború katonák és ártatlan civilek milliót áldozta fel. Sajnos, ez mind egy hamis politizálás eredménye. A XXI. század elején világunk ma is a politika béklyójában vergődik. A háromszintű politizálás megmaradt, de már egészen más lépcsőzetekben. Az egyház politikai befolyása minimális, az állam domináló szerepét már nem ismerik el, a civil szervezkedés pedig érdekcsoportok mentén dolgozik. A politika, mai értelmezésében, messze van eredeti feladatától, mármint hogy a Köz érdekeit megfelelően irányítsa, rendezze és szervezze a társadalmi életet. Pénzzel, vagy (és) ún. „lobbizással”, (érdekérvényesítés) majdnem minden elképzelés megvalósítható.

A politikai hatalom mai „emeleteit” úgy jelölhetnénk, hogy a felső szinten terpeszkedik egy igen erős világhatalmi törekvés, középen a regionális igyekezetek, pl. az uniós politika, és legalul a nemzetipolitizálás. A három „emelet” mintha nem egy épületben volna, semmilyen közös hang, közös törekvés nem észlelhető, a célok, igyekezetek nemhogy szinkronban lennének, de egyenesen taszítják egymást.

  Hollai Hehs Ottó, Németország