Vírusmentes történetek

Ha jól sejtem, kedves olvasó, a feje búbjáig elege van a koronavírus-történetekből. Ha kinyitja a tévét, az újságot, az internetet, a főhelyen a vírussal találkozik: ennyien fertőződtek, haltak, gyógyultak meg (szerencsére többen, mint ahányan örökre eltávoztak), és így tovább.

Ha történetesen a Facebook boldog használója (ha nem volna boldog vele, lemondaná, elvégre nem kötelező) százszámra olvashatja a helyzettel kapcsolatos, olykor kitűnő vicceket is; a románoknak – meg a magyaroknak is, persze, sőt egyes források szerint még a németeknek is – jó a humoruk, amit a megszorításos (lassan oldódó) időkben ki is élnek.

Tisztázom: amikor vírusmentes történeteket ígértem, csupán arra gondoltam, ha ezt valaki elolvassa, nem ragad rá a járvány. (Bár, ahogy idáig jutottam, mintha kissé visszakoznék. Merthogy ki tudja? Hátha a papír is…)

De jöjjenek a történetek.

Az első egy amerikai férfiúé, aki bejelentette, hogy feleségül veszi a cicáját (az egyébként nőnemű), mert ezzel egy bizonyos macskamenhelynek kíván anyagi alapokat szerezni. Az ötlet a víruselszigeteltség idején, k­ínzó magányában született meg benne.

Lám, mennyire ártalmas lehet a járvány.

A második: egy spanyol több hónapos, vírus miatti elszigeteltség után találkozott kedvenc, vidéken élő szamarával, és a boldog viszontlátás örömére mindketten elsírták magukat. Az érző lelkek könnyezhetnek a történet hallatán.

A harmadik, amelyet hiába próbálok bohókásnak vagy meghatónak találni, kb. így szól: a koronavírust az 5G terjesztette el. „Számítógépice”.

Az 5, ugye, viszonylag egyszerű képlet: a számsorban a 4 után következik, a 6 előtt van. De a G? Nem az a bizonyos G (létező, nem létező) pont, amelyről szexológusok egy időben gyakran regéltek, hanem a generáció (nemzedék) rövidítése. Az 5G tehát az ötödik nemzedék, a példa és könnyebb érthetőség kedvéért: gyerek, szülő, nagyszülő, dédszülő, ükszülő – összesen öt nemzedék. A dolgok természetéből adódóan, különben miért korszerűsödne a világ, a gyermek a legújabb, legutóbbi és legmodernebb kiadás.

Ha Ön, tisztelt olvasó, tisztában van az 5G fogalmával, csapja le az újságot, s kérje ki magának, hogy oktatgassák, pláne olyanok, akik nem értenek hozzá. (E sorok írója bevallja: csak nagyon halvány gőze van ehhez az 5G-hez.)

Annyit tud (azt se magától) hogy ez az ötödik generációs mobilhálózat, mely „a korábbiaknál jóval méretesebb lefedettségeket biztosítana a széles sávú mobilos hálózatoknak, sőt, megnyitja az utat a gépek közötti kommunikációnak, vagyis kvázi a dolgok internetjének is (IoT)”.

Továbbá „Ezen technológia megvalósításának célja az lenne, hogy összekapcsolja az önálló robotokat, a drónokat, a vezető nélküli gépeket és egyéb intelligens eszközöket, melyek egy dolgok internetje (the Internet of things) rendszert alkotnának.

Tehát új, modern, jó, óriási mértékben gyorsabb a régi 4G-nél, mondják az okosak.

Magam jó negyedszázada használom a mobiltelefont, valamivel későbbtől a számítógépet, amihez azonban csak a nagyon primitív és szükséges  mértékben értek.

Azt azonban természetesen szeretném, ha itthoni meg szerkesztőségi masinám (meg egy évtized múltán már elavultnak számító, bár még jól működő tv-készülékem) gyorsabban indulna be, és jobb (még jobb) minőségű képet produkálna.

Amúgy magam olcsó, közönséges mobilommal elégedett vagyok, mindent „tudok” vele, amit tudok. De már elég bölcs vagyok, legalábbis remélem, ahhoz, hogy tudjam: a jövő nem ez.

A jövő a mánál sokkal rohanóbb tempójú. Bár magam már sokszor nem értem, hova rohanunk. Tudom viszont, hogy volt, annak idején egy ún gépromboló mozgalom az első ipari forradalom korszakában, s a tudománnyal szembeni badarságokat gyakorta a későbbi korokban is terjesztették (a tudatlanok). Manapság, a XXI. század második évtizedének végén a világon többfelé emberek – s ami a legmeglepőbb: fiatalok – csoportjai tüntetnek (helyenként egyenesen rombolnak) az 5G, a legújabb rémhír szerint a koronavírus egyik terjesztője ellen.

A világ tudományos és technikai haladását azonban aligha lehet megállítani.