Vissza a jövőbe?

1989 aranybetűkkel került be Európa történelmébe. 32 évvel ezelőtt korszakos változások történtek, a szabadság szele ledöntötte a közel fél évszázados kommunista rendszereket Kelet-Európán. A vasfüggöny eltűnt, megszűnt a kontinens megosztottsága, a keleti népek felszabadultak, véget ért a hidegháború.

Utóbbi hivatalos lezárása a máltai találkozóhoz kapcsolódik. 1989. december 2-án és 3-án egy a Málta partjánál lévő hajón találkozott Bush amerikai elnök Gorbacsovval. Az előző évek nyitása és közeledése nyomán a szovjet–amerikai ellentét jelentősen alábbhagyott, a kölcsönös bizalom pedig ugyanolyan mértékben növekedett. A máltai találkozón ért véget a hidegháború, a szovjetek akkor mondtak le Kelet-Európa fölötti vaskezű uralmukról. Egyesek szerint akkor rajzolták újra Európa politikai arculatát, noha akkoriban a szovjetek és az amerikaiak sem számítottak arra, hogy a keleti országok az EU és a NATO tagjaivá válhatnak. Végül is EU még nem létezett, csupán 1992-ben jött létre az Európai Közösség alapján, a német egyesülés is kérdőjeles volt még, Romániában még a kommunista rendszer sem bukott meg. Azóta is találkozni olyan véleményekkel, hogy Bush és Gorbacsov Máltán döntötték el közösen a Ceaușescu-rendszer ledöntését, a Kárpátok félanalfabéta „géniusza” már rég tüske volt szinte mindenki, de mindenekelőtt Románia lakossága számára. Addigra – sorrendben – Lengyelországban, Magyarországon, az NDK-ban, Bulgáriában és Csehszlovákiában összeomlott a kommunista rendszer, úgy, hogy Moszkva semmilyen lépést sem tett annak megmentésére. A Kreml hozzájárulása nélkül a kelet-európai országok aligha tudtak volna önerőből felszabadulni, amikor az NDK-ban 350 000, Lengyelországban 150 000, Csehszlovákiában és Magyarországon pedig 80-80 000 szovjet katona állomásozott, és a szovjet csapatok atomfegyverekkel is fel voltak szerelve mindegyikben, Lengyelország kivételével.

Jóllehet az ideológiai szembenállás és Európa politikai megosztottsága véget ért, a máltai találkozó idején kevesen gondolták volna, hogy nemsokára maga a Szovjetunió is eltűnik a történelem süllyesztőjében. Erre hivatalosan két évvel később, 1991. december 26-án került sor, akkor vonták le végleg a vörös lobogót a Kremlről, és húzták fel az orosz trikolort, s Gorbacsov is azon a napon mondott le a már nem is létező ország elnöki tisztségéről. Oroszország, Ukrajna és Belarusz vezetői ugyanis néhány héttel korábban, 1991. december 8-án jelentették be a Szovjetunió megszűnését.

Putyin számára azonban 1989 (pontosabban az 1989 és 1991 közötti időszak) maga a tragédia. Jóllehet a kommunista rendszer bukását nem bánja, Vladimir Vladimirovics és hatalmi köre azóta sem tudja megemészteni, hogy Moszkva elvesztette külső (szocialista országok) és belső (szovjet köztársaságok) birodalmát. Putyin visszaforgatná az idő kerekét, legalább 1991-ig, de inkább 1989-ig. Az utóbbi években ezen munkálkodik, mindenekelőtt a volt Szovjetunió egykori köztársaságai fölötti közvetlen ellenőrzés visszaszerzésén, és lehetőleg a NATO 1989 előtti határai közé való visszaszorításán. Ezért is javasolt amolyan ellen-Máltát a Nyugatnak és az USA-nak a minap küldött ultimátumszerű megállapodás-javaslatban. Szerencsére 32 év fejleményeit nem lehet eltörölni csak úgy, hatalmi parancsra, még ha akarnák sem.