Zsákutcában?

Saját reformtervezettel rukkolt elő az Európai Parlament, alig két hónappal a francia és német szakértők kidolgozta átfogó reformjavaslat után. A szélsőliberális belga Guy Verhofstadt és négy német liberális EP-képviselő előkészítette újabb reformtervezet alig tér el az előzőtől, sarokköve ennek is a tagállami vétó korlátozása. 

Párizs és Berlin már régóta szorgalmazza a tagországi vétó drasztikus korlátozását, vagyis a döntéseket csak többséggel hoznák meg, akár egyes tagországok akarata ellenére. Számos nyugati tagország – Belgium, Hollandia, Luxemburg, Finnország, Spanyolország és Olaszország – támogatja az elképzelést, mivel úgymond a döntéshozatal gördülékenyebbé válna, egyetlen konok tagország sem akadályozhatná meg. A kelet-európaiak, főleg Lengyelország, Magyarország és Csehország hallani sem akarnak erről, attól tartván, hogy vétójoguk feladása esetén a francia–német páros úthengerszerűen erőltetné rá akaratát a keletiekre. A Brüsszelben EU-pártisága miatt egekig magasztalt Donald Tusk, az elvileg jobboldali Európai Néppárt korábbi elnöke Lengyelország leendő kormányfőjeként rögtön le is forrázta a reformjavaslat készítőit, leszögezvén, hogy határozottan kitart az országos vétójog megtartása mellett. Bárki is kerülne hatalomra, legyen szó Tusk mérsékelt jobboldaláról vagy Morawiecki leköszönő kormányfő radikális jobboldaláról, Varsó nem hajlandó lemondani a vétójogról, elvi megfontolásokból.

Az EU megreformálása nélkül azonban aligha jöhet szóba az unió bővítése. Így is nehéz közös nevezőre hozni 27 tagországot, mi lenne, ha még többel kellene egyezkedni minden fontos döntés előtt. A nyugatiak egyszerűen nem hajlandók újabb országoknak vétójogot és pénzforrásokat biztosítani, főleg olyanoknak, amelyek renitensek a nyugatiak balliberális rögeszméivel szemben. A tagságra várakozó volt jugoszláv országok, valamint Ukrajna és Moldova sem rajonganak a tömeges afrikai és arab illegális migrációért, az LGBT+, úgynevezett szivárvány propaganda korlátlan terjeszkedéséért vagy a Nyugaton tomboló klímaőrületért. Éppen ellenkezőleg, esetleges csatlakozásukkal minden bizonnyal a már EU-s tag kelet-európai országok mögé sorakoznának fel, szembefordulva a nyugati ideológiai agresszióval.

A nyugati föderalisták és a keleti szuveranisták közötti ellenét jelenleg áthidalhatatlannak tűnik. A Brexit mondhatni, holtvágányra taszította. Még uniós tagként a britek egyértelműem a szuveranisták oldalán álltak, jelentős befolyásukkal kordában tudták tartani a brüsszeli központosítást szorgalmazó francia–német tengelyt. Amúgy a Párizs és Berlin erőltette föderalizmus a Brexit egyik fontos kiváltó oka volt, legalábbis a politikai elit számára.

Az EU megreformálása nélkül viszont nincs bővítés, ugyanúgy, ahogy a Schengen-rendszer megreformálása nélkül sem lehet szó további tagok befogadásáról. Az EU-s csatlakozásra évek óta váró balkáni országok, illetve a tavaly jelentkező Moldova és Ukrajna igazságtalannak tartják, hogy tagságuk az EU-s tagok belviszályai miatt akadozik. Miért lennének ők a járulékos áldozatok mások csatájában? Románia és Bulgária hasonlóképpen vélekedik a Schengen-csatlakozás kapcsán.

Brüsszelben viszont attól tartanak, hogy egyesek kiábrándulnak a hosszas megvárakoztatás okán, és inkább Oroszország és főleg Kína karjaiba menekülnek, vagy szembefordulnak az EU-val, ahogy Törökország tette.

Ki lehet-e jönni a holtvágányról? Minden valószínűséggel jelentős viták lesznek még, az Unió megreformálása aligha megy egykönnyen, főleg, hogy a jelenlegi fennállás alapján minden tagország jóvá kell azt hagyja.