Álláspont

Koronavírus vagy mifene – írtam hetekkel ezelőtt, mikor még halvány sejtelmünk sem volt arról, hogy egyre terjedő világjárvány küszöbén állunk, s ennek mi a jelene és egyenes következménye. Ez utóbbit még most is csupán csak feltételezzük.

Emlékezetem szerint többször leírtam már, hogy nem irigylem Románia kormányát. Most még egyszer leírom.

Szinte hihetetlen, hogy az orvostudomány mai fejlettségi színvonalán egy vírus ilyen világméretű galibát tud okozni. Hogy az emberiség történetében voltak óriási méretű járványok, az köztudott.

Az ember mindig is rabszolgaságban élt. Az ősi rabszolgaság az üres gyomor és a rossz időjárás rabszolgasága volt. Rabszolgaság a természettel szemben.

Még nem rendeltek el kijárási tilalmat – nagyon reméljük, hogy nem is kerül rá sor –, de mi már két hete visszahúzódtunk.

Ma, március 18. Sándor napja a kalendárium szerint.
Sándor – Józseffel, Benedekkel együtt – a magyar néphit szerint a melegért felelős, „zsákkal hozzák a meleget”. Úgy általában, legalábbis, százados tapasztalatok nyomán. Ma, kissé (vagy nagyon?) felfordult világunkban már nem lehetünk teljesen biztosak benne.

Vannak, akiknek semmiképpen nincs szükségük a lexikonokra. Mert ők mindent tudnak, mindennel tisztában vannak. Tudják, kik a legesélyesebb politikusok a legközelebbi választásokon, miért hűsöl a béka ülepe alatt a hazai foci, miért stagnál már megint az ipari termelés, hogy lehetne megszabadulni a mezőgazdaságot sújtó aszályok hatásától, mitől olyan undorítóak a mai örömlányok, mit kellene tenni a tanügy normális működése érdekében, hogyan lehet megelőzni a koronavírus agresszív támadását, miként lehet megszabadulni a vírusos fertőzéstől, fittyet hányva a ’mesterségesen’ keltett pánikra.

Szükségállapot vezettek be hétfőn országos szinten. Klaus Iohannis államfő bejelentése azonban korántsem meglepő, számos európai országban hasonló rendelkezéseket vezettek(nek) be a koronavírus világjárvány megfékezésére.

Nagyon sok március 15-ét megéltem már, vidámat, lelkesítőt, de volt sok szomorú is, hiányérzetet kiváltó.

Divatba jött a védőmaszk a koronavírus-járvány idején. Azt beszélik, hasznos. Meg jól is mutat. Fölötte hamisan ki lehet kukkantani, esetleg kacsintani is, ha olyan a kedvünk.

Meggyőződéses háború- és általában erőszak-ellenes lévén, némi megnyugvással vettem tudomásul az immár teljes jogú (furcsa, sőt nevetséges körülmények között beiktatott) régi-új miniszterelnök bejelentését, miszerint nem lesznek tankok az ország utcáin.

Amikor a Nyugati Jelenben olvastam a z egyik viccet, eszembe jutott, hogy egyszer valamikor már leírtam: a szocializmusban „titánkádereknek” nevezték a használhatatlan munkaerőt.

Kínából indult és világszerte terjed a koronavírus. Hogy meddig terjed, azt nehéz lenne megjósolni, egyelőre csak terjed, megállíthatatlanul. Világszerte több, mint 100 000 embert fertőzött meg, több, mint száz országban.

Ha még két héttel ezelőtt is talán azt hittük, hogy nem olyan fekete az ördög koronavírus-ügyben, mint amilyennek láttatni akarták, ma már a veszélyt nálunk sem merné senki lebecsülni.

Több kontinensre kiterjedő világjárványnak, pandémiának minősítette a Kínából kiindult Covid–19 koronavírus-fertőzést szerdán a WHO, az Egészségügyi Világszervezet.