Álláspont

Nézem a hazai tévéadókon a ropogósan friss, vagy tegnapról mára felmelegített híreket. Az egyik arról szól, hogy az Európai Unió parlamentjének strasbourgi plenáris ülésén (a német) Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke azzal zárta angol nyelvű beszédét, hogy „Kezdjünk neki a munkának”.

Nem nosztalgiázok, csak tényként állapítom meg, hogy az utóbbi évtizedekben eltűnt az ország útjairól a nyári német autóáradat. Mármint a keletnémet!

Először a különböző tudományok szakosodását értettem meg, hiszen másfél-két évszázad alatt annyit fejlődtek a szakismeretek, hogy azt az emberi (még ha tudósi is) agy sem képes összefogni.

Sokat változott Románia az elmúlt években, különösképpen az euro-atlanti integráció óta eltelt mintegy másfél évtized alatt. Az idei választások eredménye egyértelműen bizonyítják a mélyreható, mondhatni korszakos társadalmi változást.
A kommunista utódpárt történelmi méretű mélyrepülése és a jobboldal megerősödése a nyugati intézményrendszerbe való integrálódás és a nyugati életforma meggyökeresedését domborítja ki.

Jól meggyűlt a bajunk nekünk, székelyeknek a medvékkel. Az elmúlt két héten legalább öt medvegázolás történt a megyében, de már a héten is életveszélyesen megmarcangolt egy fiatalembert Hidegkúton egy vadállat.

Magyarországi kollégák kérdezték: minden erdélyi stúdióban ennyire lassan beszélnek a riporterek? Nagyon meglepődtem a kérdésen több okból is: nem mindig tudom, ők éppen mit értenek Erdélyen.

Ma reggel az egyik hazai tévéadó híreiben hallottam, hogy tegnapelőtt a lej árfolyama erősödött az euróval szemben. Nem jelentékenyen, de az utóbbi hetek tendenciájához mérten már valami, ha nem csökkent, pláne az, hogy hangyacombnyi mértékben erősödött.

Piros lapot mutatott fel a romániai társadalom a PSD-nek vasárnap az urnáknál. Protesztszavazat volt a javából, az urnákhoz járuló tömegek nem annyira Iohannis mellett voksoltak, sokkal inkább Dăncilă ellen. Sőt, nem is annyira Dăncilă személye ellen, hanem a PSD ellen.

Megvan az új-régi államelnök, és nincs meglepetés: Iohannis győzelmére számítottunk, legfeljebb az arány volt kérdéses: magam úgy 60-40 százalékra tippeltem, s nem álltam nagyon messze a később beigazolódott valósághoz, bár kissé alábecsültem a Sociáldemokrata Párt vereségének arányát.

Egy összeállítást kaptam a minap a világ 50 leglátogatottabb látványosságáról az évi hatmilliótól a több tízmilliós látogatottságnak örvendő múzeumokig, palotákig, természeti csodákig, bevásárlóközpontokig, szórakoztató parkokig. Az első tízben megtaláltam a párizsi Notre Dame-ot. Hm…

Hát ezen is túlestünk, mint János a gereblyén: mától van Romániának újjonan, öt évre megválasztott államfője. Hogy a kettő, a második, döntő fordulóba került jelölt közül melyik az, objektív okok miatt (az újság nyomdai átfutása miatt) este kilenc előtt nem tudom megmondani, bár kilencven-valahány százalékos biztonsággal le merném írni a győztes nevét.

A napokban láttam Arad közelében, hogy a földművelők – dehogyis parasztok, mint egykoron, ökör, ló vagy tehén vontatta ekéikkel, hanem több száz hektáron gazdálkodó farmerek alkalmazottjai – nagy méretű és teljesítményű, klimatizált vezetőfülkével bíró, sok-sok ekét húzó gépekkel szántják a nyári, esetenként őszi vetések után felszabadult földeket.

Amikor közeli ismerőseimnek mondtam, hogy megyünk Hollandia fővárosába, első reakciójuk az volt: füvezni? Dehogy, mondom, városnézőbe. Jogosan tették fel a kérdést, hisz köztudott, Amszterdam a könnyű drogok és a prostitúció hazája, legálisan vásárolható fű és nő.

Tegnapelőtt este megtörtént a „nagy összecsapás” a vasárnapi második, a végső, az ország államelnökét kijelölő választási forduló előtt.
Külön színhelyeken, más hallgatóság, más kérdező újságírók előtt.

Határozott elképzeléseket vázolt fel Klaus Iohannis államelnök(jelölt) a sajtóval folytatott kedd esti eszmecserén. Legalábbis az államelnöki tisztség szempontjából releváns kérdésekben.