Álláspont

A címbeli kérdés eldöntése, a sportban például, olykor csupán másodpercen (vagy töredékén), centi- vagy milliméteren, egy szerencsés vagy szerencsétlen mozdulaton múlik.
No de a politikában?

A cím, tudom, banális, de igaz: holnap, szeptember 23-án hajnalban bekövetkezik az őszi napéjegyenlőség, s attól fogva a nappalok már rövidebbek lesznek az éjszakánál, egyre későbben kel fel és egyre hamarabb nyugszik a Nap december 21-ig, amikor majd ismét megfordul a tendencia.

Ukrajna nemzetépítési törekvései egyházi viszonylatban is feszültségeket keltenek.

Olvasom a pénzügyminiszter tervét, amely a beteg anyagi lehetőségeinek függvényében szabályozná az egészségügyi ellátást.

A szülők egy részét nagyon zavarja, másoknak már fel sem tűnik, hogy a gyerek egész nap kezében tartja mobiltelefonját, vagy gyakran megnézi, kitől milyen üzenetet, hány lájkot kapott.

Ilyen-amolyan eseményekről, történésekről szoktuk néha mondani – talán el is hisszük magunknak –, hogy ilyen nincs. Pedig utólag bebizonyosodik, hogy mégis, sőt, hogy kategorikus véleményünk alaptalan.

Tíz évvel ezelőtt, 2008 szeptemberének derekán az amerikai Lehmann Brothers nagy befektetési bank csődjével tört ki a gazdasági világválság.

Örömmel hallom, hogy Arad utazókönsége (a közelebbi vagy távolabbi jövőben) a városi tanács legutóbbi határozata szerint, új, korszerű villamos-szerelvényekre szállhat fel. Ki ne örülne – esetleg csak a sült bolond nem –, ha a városban civilizált körülmények között utazhatna?

Barátaim sokszor szememre vetik, hogy nem jelenek meg a Facebookon, nincs közösségi oldalam, nem értesítem őket a velem történtekről, ezekről nem teszek fel képeket a világhálóra.

Miután a hazai szenátus nagy többséggel, kevés ellenszavazattal és tartózkodással elfogadta, népszavazást rendeznek a család meghatározásával és az Alkotmány módosításával kapcsolatban.

Nyugdíjas hölgyismerős panaszkodott, hogy két hirtelenbarna, magukat bádogos mestereknek kiadó ember anélkül, hogy a házigazdát megkérdezték volna, leszerelték az esővízet levezető csatornának a földről elérhető részét.

Ballagok a bolt irányába, s közben eszembe jut: jó negyven éve literes üvegekkel megpakolt egy-két szatyorral mentem bespájzolni egy hétre való ásványvizet. (Tán nem is lenne olyan rossz, ha ma is üvegeket kéne cipelni – a környezet szempontjából biztosan nem.) Választék nem lévén, könnyű volt a döntés.

Ma már nyugalmazott egykori iskolaigazgató még a diktatúrában az egyik új minisztériumi rendelkezést feldolgozó kiképzésen találóan állapította meg: a hazai nemzetiségi oktatásban folyik a „húzd meg, ereszd meg” politika.

Megszavazta az Európai Parlament (EP) a Sargentini-jelentést, ami nyomán elindulhat a büntető eljárás Magyarország ellen. A szerdai szavazást megelőző napon heves vita volt az EP-ben a holland zöldpárti politikus jelentését támogatók és az azt ellenzők között, s a vitán Orbán Viktor kormányfő személyesen védte Magyarország álláspontját.

Már nem vagyok érintett a hazai oktatásban, sem gyakorló tanárként, sem pedig szülőként, nagyszülőként. Ennek ellenére sokszor elgondolkozom az általam tapasztalt fonákságokon.