Álláspont

Huszonévesen, vagy harmincas éveim legelején – tanulmányaim, olvasmányaim okán – már szívből utáltam Sztálint, Hitlert meg minden más diktátort. De főleg Ceauşescut, aki akkoriban (korban, történelmileg) a legközelebb állt hozzánk, és megkérdőjelezhetetlenül irányította az ország sorsát.

Ma estefelé, ha igaz, nagy öröm ér bennünket: lesz új kormányunk!
Jó, na: nem mindenben vadonatúj, minisztereinek nagyobbik része ugyanis egy-két lejárt szavatosságú, most újracsomagolt régebbi kormányból származik, kisebbik része azonban friss erő, amely a régi, kipróbált, bár nem feltétlenül sikeres harcosokkal egyetemben elszántnak mutatkozik arra, hogy sörényen ragadva földhöz vágja az oroszlánt.

Nagyszerű ország! Annak minősítette csütörtökön Donald Trump amerikai elnök Svájcot, amikor megérkezett Davosba, az évente januárban megrendezett világgazdasági fórumra.

Tegnap a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a hazai parlament alsóházának elnöke bejelentette: napokon belül bemutat egy Európai Bizottságtól (EB) származó, „hivatalosan közvetített hazugságot”, hozzáfűzve: nekünk is, a Bizottságnak is fontos az igazságra és korrekt információra alapuló együttműködési viszony.

Utólag belegondolva, nagy szerencse, hogy az egykori román diktátor látványos handabandázása, blöffölése nem torkollott háborúba több ízben is.

Közös jövő építése egy széttöredezett világban témával hirdették meg a svájci Davos üdülővárosban az idei, 48. Világazdasági Fórumot.

Igazi lavinát indított el a médiában a magyar kormány új törvényjavaslata, amely a Stop Soros „fantázianevet” kapta. Mindenki erről beszél. És nem azért, mert közzétették és mindenki véleményét várják ezzel kapcsolatban.

Tegnap, január 24-én, munkaszüneti napon, a Kis egyesülésről emlékezett meg Románia. Tizedannyi készültséggel és pompával ugyan, mint az utolsó román király temetéséről, igaz, nem kerek, csak a 159. évfordulóról volt szó.

Fura ország ez a miénk, míg máshol minimum négy évig egyetlen miniszterelnök őrzi pozícióját, addig nálunk egy év leforgása alatt három is megfordult.

Megmozdult Románia. Akárcsak tavaly januárban, az ország több városában. Szombaton körülbelül százezer ember vonult a nagyvárosok utcáira – Bukarestben olyan 70 ezren, de Temesváron, Kolozsváron Nagyszebenben és Jászvásáron is sokan dacoltak a téli hideggel és az utcán tüntettek.

Az idei Alma Mater-találkozón, egyik szemem sírt, a másik nevetett. Ritkaság, hogy egy régi gimnázium véndikájai ilyen nagy számban gyülekezzenek, és ráadásul a fiatalabb nemzedék is jelen lehet. Ezt csodálatosnak tartom, és remélem, hogy az alapítvány még nagyon sokáig sikeresen szervezi ezeket a találkozókat.

Volt egy meglehetősen hosszú időszak a mai idősebb generáció életében, amikor a politikai viccek – meglehetősen kockázatos – terjesztése egyfajta megtartó erő volt, a túlélés lelki tápláléka.

Az idén nem volt szerencsénk a télhez. Langyos időjárás, némi eső, esetleg ónos, de havat nemigen láttunk. Legalábbis itt, Budapest belvárosában. Szomorú látvány így a város, még a levegő is kékesszürke a szennytől.

Figyelmeztetem a kedves olvasót: személy szerint legfeljebb halvány fogalmam van róla. Aki ennek dacára tovább olvassa e cikket, s a végén nem találja meg a tuti választ, magára vessen.

Zaklatás ügyben ott, ahol nagyban, pénzben is megy a játék, a Tanár urat, Havas Henriket is pellengérre állították. Többek között, Kálmán Olga is szóra bírta a nyegleségéről elhíresült médiakedvencet.