Álláspont

Kisebb méretű szerda esti utcai tüntetések nyomán a PSD–ALDE-hatalom visszakozott.

Két-három napja igen érdekes statisztikai adat keltett nagy feltűnést a romániai médiában. Arról szólt ugyanis a fáma: először fordult elő, hogy a külföldi román diaszpórában, azaz a fél Európát elözönlött románság körében több gyermek született, mint az anyaországban.

Vészharangokat kongat a Román Akadémia, idén másodszor. Immár a fenyegetést is megnevezi, amely „természetesen” a magyar veszély.

Ismét felhördült a románok tudományos akadémiája, s ezzel együtt a sajtó is és súlyos vádakat fogalmaztak meg a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) ellen, ugyanis nagyon zavarja őket, hogy a Lendület nevű, fiatal kutatók számára kiírt pályázat harmincmillió forintos támogatást nyert a békeszerződéssel kapcsolatos ismeretek kiegészítését, összegzését és közzétételét célzó ötéves projektre.

Több mint egy évszázaddal ezelőtt kiadott naptár-évkönyvek szorgos gyűjtője vagyok. Még a lapokra tépett példányokat is megbecsülöm.

Eredetileg 25 részesre terveztem ezt a sorozatot. Olyan emberekre gondoltam, a legkülönbözőbb társadalmi kategóriákból, akik tettek valamit ezért a városért, népszerűek voltak és nem olyan régen éltek, hogy a maiak ne emlékeznének szeretettel rájuk.

Donald Trump, a világ első számú hatalmának elnöke azt nyilatkozta az elnöki hatalom átvételének száznapos jubileuma alkalmából a Reuters hírügynökségnek, hogy sokkal könnyebbnek képzelte el a Fehér Ház uraként szolgálatát az előző, New York-i (sikeres, több milliárd dolláros vagyonnal járó – szerk. megj.) üzletember-tevékenységénél.
A kis naiv, mondom én, gondolkodás nélkül.

Februárban a precedens nélküli nagyságú utcai tüntetéseket eredményező társadalmi felháborodás megakadályozta a PSD–ALDE-hatalom igazságügy elleni offenzíváját.

Közmondásos volt a tény, hogy a kommunisták igencsak értettek a propagandához. Népszerűsítették a semmit, népámító szöveggel állították maguk mellé a tömegeket. Felfújták a gazdasági teljesítményeket, elhallgatták a kudarcokat.

„Itt van május elseje / Énekszó és dal köszöntse”...
Van-e idősebb olvasó, aki ne emlékezne a magyar rádiót hallgatók közül a május elsején gyermekkórus előadásában rendszeresen elhangzó, természetesen erősen propagandisztikus dalra?

Eta nénit egy áruházlánc egyik üzletében fedeztem fel magamnak. Azért mondom, hogy magamnak, mert szemlátomást igen sokan ismerték már a madárszerű, cserfes öregasszonyt.

Az ember azt hinné, hogy a technikai fejlődés mai szintjén nincsenek, aligha lehetnek a múlthoz fűződő „szakmai” titkok. Pedig még akad belőlük jócskán: kisebb és nagyobb horderejű.

A száraz tény: csütörtökön délután Törökországhoz közel (nemzetközi vizeken?), a Boszporusztól (a Fekete-tengert a Márvány-tengerrel összekötő átjáró) mintegy negyven kilométernyire a nyílt tengeren egy teherhajó elsüllyesztett egy orosz hadihajót.

A Forradalom útján (korábban Andrássy tér) gyönyörű palotákat emeltek elődeink. Valamikor egy-másfél évszázaddal ezelőtt.

Az önzetlenség mintaképe volt, csendes, szerény, visszahúzódó. Az a típus, akit mindenki szeret, s mindenki ki is használ.