Álláspont

A címben szereplő szó volt annak idején, a diktatúrában a tömbházunkban lakó N. Józsi bácsi summás véleménye a bukaresti államvezetésről, annak minden intézkedéséről. Még egy nyugdíjemelésről is!

Nem az a fő veszély napjaink Romániájának, mint a nyugati és déli szomszédjaié, Európa fejlettebb államaié, hogy egy menekültekből és megélhetési migránsokból álló milliós, vagy akár több milliós tömegű új népvándorlás fenyegeti csendjét, gazdaságát, stabilitását, kultúráját és civilizációját.

Istenem, de nagy volt a tam-tam minden alkalommal, amikor egy-egy országban megdöntöttek egy diktatúrát.

Rég nem látott ismerősömmel találkozom. Örülök, hogy újra látom. Ő is szélesen mosolyog.

Idén országszerte szokatlanul ünnepélyes keretek között zajlott le a Hadsereg Napja. Talán nem véletlen, hiszen 70 éve ért véget a korábbi „nagynál” is nagyobb és összehasonlíthatatlanul több áldozatot kívánó háború.

A kommunista világrendszer falának első repedéseit okozó magyar forradalom és szabadságharc idei évforduló-rendezvényeinek napjaiban gyakran gondolok arra, hogy egyre kevesebben élünk azok közül, akik számára 1956 megélt, átélt nagybetűstartalmú eseményeket jelent.

Sikerül-e megoldania Európának a bevándorlóözön jelentette válságot, vagy annak továbbgyűrűzése végül az EU széthullásához vezet, ahogy a szlovén kormányfő figyelmeztetett a vasárnapi rendkívüli csúcson?

Van jó húsz esztendeje, hogy Bécsben, Ausztria fővárosában első nyugati utamon különleges élményben volt részem.

Beálltak a hideg éjszakák, reggelek, s már nappal is nagyon kellemetlen fűtetlen szobában ülni.
Sokan nagyon örültek, amikor pár napja Aradon is bekapcsolták a központi hőszolgáltatást.

1956 október 23-án a szabadság szele kezdett el fújni Magyarországon, akkor robbant ki az újkori szabadságharc.

Nem(?) tudom miért – csak érzem – Babits tanár úr, első (1916), de világirodalmi rangú regénye jut váratlanul az eszembe: A gólyakalifa.

Kezdek hozzászokni. Már egyáltalán nem hőbörgök, ha olvasom vagy hallom. Napjaink fura mottóira, idézeteire gondolok. Merthogy vannak ilyenek. Igaz, nem mindegyik lóg ki a sorból.

Oroszország megszállta a Krím félszigetet, fegyverrel támadta meg a nyugat felé kacsingató Ukrajnát, politikai szövetséget tervez kialakítani Kínával, legújabban pedig Szíriában fitogtatja katonai izmait a szélsőséges iszlám megfékezésére.

Még egy kis szerény adalék művelődéstörténetünkhöz.
Nemcsak érdekességként, hanem igen figyelemre méltó tényként említhetjük azt is, hogy nemcsak a Kölcsey Egyesület csatlakozott az EMKE-hez, hanem a Kölcsey Egyesülethez is történt csatlakozás.

Tiszteletet és köszönetet érdemelnek azok a tanítványok (pályatársak), akik következetesen, magas – tudományos – szinten ápolják Ficzay Dénes és dr. Kovách Géza emlékét, gondozzák hagyatékukat, felmérik és bemutatják munkásságuk értékét.