Álláspont

Gyorshírben közöltük tegnapi lapszámunkban, hogy a parlament két házának együttes ülésén a honatyák elsöprő többséggel speciális nyugdíjat szavaztak meg maguknak.

Olvasom: az Egyesült Királyság, az egykori világhatalom Nagy-Britannia trónjának első számú várományosa (a nemsokára 67 éves Károly herceg) házában – a Brassó megyei Szászfehéregyházán, Deutsch-Weisskirchenben, szászosan Weiskirichenben, románul Viscrin – turisták is megszállhatnak.

Azt írja a sajtó, hogy Viorel Ponta miniszterelnök Törökországban tartózkodik egy térdműtét megejtéséből kifolyólag. A sérülést pedig egy kosárlabda-mérkőzésen szenvedte el.

Ezekben a kánikulai napokban ismét kiderült, hogy nemcsak a futballhoz és mezőgazdasághoz ért szinte mindenki jobban, vagy véli úgy, hogy jobban ért, mint a futballisták, trénerek, agrárszakemberek, parasztemberek, divatosabb szóval, farmerek, hanem a tanügyhöz is.

A Nyugati Jelen régi olvasóinak bizonyára rémlik, hogy az utóbbi egy-két évtizedben többször cikkeztünk arról, miért (vagy miért nem) esik egybe a keresztények egyik legnagyobb ünnepe, Jézus Krisztus feltámadása, a „katolikus” (evangélikus, református, neoprotestáns – a továbbiakban: katolikus) húsvét az ortodox húsvéttal.

A magyar szólásmondás szerint minden csoda három napot tart. Hazánkban mindenképpen.
Csak két példa.

Olvasom barátom, Puskel Péter jegyzetét a lapban. Arról a szélmalomharcról, amit a lokálpatrióták folytatnak egy várostörténeti kiállítás anyagának összeszedéséért. Eddig mindig süket fülekre találtak a városvezetés, de a múzeum részéről is. Pedig…

Három napja kezdődött, több mint két héten át tart a német fővárosban egy nemzetközi építésztalálkozó. Nem maga az esemény, egy ilyen összejövetel az újdonság, hisz hasonlókat évente akár többször rendeznek különböző helyeken, szinteken, hanem az az elképzelés, hogy a Make City Berlin jó száz rendezvényén keresztül a nagyközönséghez, a lakókhoz is közelebb hozza a városi építészet és városkép alakításának kérdéseit.

Két kilenc-tízéves süldőlányka játszik egymással az egyik Maros-parti teniszpályán. Apait-anyait beleadva ütik a labdát, közben nyögnek, visítanak, sikongnak.

A kiindulópont: távozott posztjáról – ún. „becsületbeli lemondással” – Ioan Rus szállítási miniszter, aki egyelőre továbbra is a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) alelnöke.

Várakoznom kellett. Sokat. Türelmetlenkedtem, nézelődtem.
Fenn a magasban, a partvisok rádiuszán túl egy pókháló csillogott. Meresztettem a szemem, fehér, vörös vagy fekete pók szövi? Messze volt a pók, nem tudtam eldönteni.

25 évvel a nagy bányászjárás után Románia sorsa igen borúsra fordul. Iliescu utódai ismét célkeresztbe vették az ország jövőjét: 1990-ben bányászcsákányokkal léptek fel azok ellen, akik ideológiai alapon szándékozták eltávolítani a politikából és közéletből a szekusokat és pártaktivistákat, 2015-ben az igazságszolgáltatást torpedózzák.

Mindazok, akik már felnőtt fejjel érték meg és át a több mint negyedszázaddal ezelőtti rendszerváltást, amely a fiatalok számára már csak unalmas történelem, minden bizonnyal rémálmokat látnak most is, amikor a 25 évvel ezelőtti, bányászjárásként elhíresült júniusi eseményekre gondolnak.

Érdekes hír: Ausztrália, amely idén meghívott vendégként, a kapcsolatépítés jegyében részt vett az Eurovíziós Dalfesztiválon, a Melbourne-i Egyetemen három hónapos kurzust indít a témában – írja a The Telegraph.

Azt mondják a pszichológusok: az ember igen gyakran arról álmodik, ami nap közben foglalkoztatja.
Az éjjel szép álmom volt.