Álláspont

Amikor kormányfőnk a nyár végén megyénkben járt, azt nyilatkozta, hogy még idén megnyitják a Nagylak–Arad sztrádát, vagy annak egy szakaszát. Akkor egy jegyzetemben kétségeimet fejeztem ki az ígéret betartásában.

Az eredményhirdetés szinte észrevétlen maradt, annak ellenére, hogy az ügyészség és a korrupcióellenes hatóság nap mint nap „szállítja a közvéleménynek” a megbotlott pénzéhes magas rangú állami funkcionáriusok és nagyhatalmú politikusok elleni vizsgálatok polgárpukkasztó eredményeit, adott esetben letartóztatásukból is valóságos cirkuszi látványt csinál az ugyancsak pénzéhes tévé, amely gátlástalanul akár az édesanyját is eladná, ha lenne neki.

Olvasom, hogy az új államelnök megválasztását követően, egy aradi választmányban két perccel a meghirdetett időpont után elkezdődött a munka, avval a megjegyzéssel, hogy ha már német az elnökünk, akkor legyünk mi is „németpontosak”.

Nem megy ki a fejemből egyik olvasónk kérdése, melyet a hétfői lapszámunk első oldalán Járókelőket ölelgettek címen megjelent cikk kapcsán intézett a szerzőhöz.

Miért csak az igazságügy rostáján akadnak fel, a pártok és a választók miért nem képesek (vagy nem akarnak) megszabadulni a férgestől?

Az első vendég lehetett a hét órakor nyitó borbélyüzletben, mert fél nyolckor már frissen nyírt frizurával nyitotta autóját, s ült a volán mellé.

A mai fiatalok nem ismerik a kispolgárt, a fogalom idegen nekik, pedig nagyszüleik, szüleik egy része biztosan ebbe a társadalmi kategóriába tartozott.

Mindenért a Nyugat a hibás, Oroszország pedig amolyan ártatlan áldozat.

Vajon hisz-e még a világ a csodákban?

Valami megmozdult Aradon. Valami elkezdődött. Ébredeznek a fiatalok és nemcsak ők. Már lényegtelen, hogy háromszázan vagy ötszázan gyűltek-e össze csütörtökön az aradi vár ügyében levezényelt akción.

Az élen, mint már hosszú ideje, Európa északi része áll: Dánia (92 pont), a földrajzi szempontból kilógó Új-Zéland (91), Finnország (89), Svédország (87), Norvégia és Svájc (86), de Hollandia is újra befért a tíz legtisztább közé.

A kutyám a tömbház előtti pázsitban az újságot olvassa. (Értsd: az új szagokat keresi.)

Melyek lesznek Klaus Iohannis prioritásai? A reformok szüksége nyilvánvaló, az őt államfői tisztségbe emelő protesztszavazat óriási hulláma egyértelműen jelezte.

Jó dolguk lehet a bukaresti főuraknak.
Legalábbis ha arra gondolunk, hogy miközben azt sem lehet tudni, milyen átszervezett kabinetet eszkábálnak össze, kiket vesznek számításba a kilépő RMDSZ helyett, költségvetés sincs még, pedig a parlament rég kifutott az időből, a hó eltakarításához is ismét parancsnokságokra, parancsokra, parancsnokokra, sürgős kormányülésekre van szükség hólapátok helyett, az ország parlamentje egy zászlótörvény szakaszainak módosításával fecsérli idejét.

Vajon hogyan halad (ha halad egyáltalán) előre a fejlődés, vagy mondjuk inkább így: a jó irányba változás útján egy helység, egy közösség, netalán egy ország?