Csökkenő fogyasztás, maradó sebezhetőség

Talán egyetlen téren sem olyan sebezhető az Európai Unió, mint az energiaellátás terén. A gazdasági válság nyomán 2009-ben lényegesen csökkent, 1664,6 millió kőolajtonnának megfelelő mennyiségre, a 2008-as 1761,2 millióról, ami 5,5%-os visszaesést jelent. Az energiafogyasztást ugyanis kőolajtonnának megfelelő egységekben fejezik ki.Az energiafogyasztás visszaesése természetesen országonként változott. Belgium az egyetlen ország, ahol növekedést regisztráltak, a többiekben viszont mindenütt csökkent. Legnagyobb mértékben éppen Romániában, ahol az energiafogyasztás 14,2%-kal, vagyis az uniós átlag több mint kétszeresével esett vissza, derül ki az EU statisztikai hivatalának tanulmányából.Ellenben az energiahordozók arányában nem történt lényeges változás. A legfontosabb nyersanyag továbbra is a kőolaj marad, ez biztosítja az EU energiafogyasztásának 36,6%-át. Ezután a földgáz következik, mely 2009-ben 24,9%-ban biztosította a szükségleteket. A szén (kőszén és barnaszén) összesen az energiafogyasztás 16,2%-át adta, az atomenergia 13,3%-át, a megújítható energiafélék (biomassza, nap-, víz-, szélenergia stb.) pedig 9%-át. A szén az egyetlen, amelynek aránya visszaesett, a megújuló energiáké pedig nőtt valamelyest.Eltérő adottságok, eltérő termelésEnergiatermelés terén azonban teljesen más a helyzet, ami nagymértékben a természeti adottságoktól függ. Az EU-ban az atomenergia 28,0%-kal vezető helyen áll a teljes energiatermelésben. A szénfélék (21,2%), földgáz (19,3%) és megújítható energia (18,4%) meglehetősen hasonló súllyal rendelkeznek, míg a leginkább fogyasztott kőolaj csupán 13,1%-ot tesz ki. Végül is az unióban csupán Nagy-Britannia rendelkezik jelentősebb kőolajtartalékokkal – és -kitermeléssel – az Északi-tengerben. A gazdasági válság közepette ráadásul a földgáz- és kőolajkitermelés visszaesett 10,1, illetve 9,2%-kal. Növekedett viszont a megújítható energiafélék termelése, méghozzá 8,3%-kal.Mindezek ellenére az EU energetikai sebezhetősége szinte változatlanul magas maradt. Míg 2008-ban az energiafogyasztás 54,8%-a importból származott, tavaly az arány 54,7%-ra „mérséklődött”. Magyarán az unió még saját szükségletei felét sem tudja önerőből biztosítani! Sőt, Dánia az egyetlen energia-exportőr ország, a többiek mind importra szorulnak.Az unió leggazdagabb országa, Írország például energiaszükségletének 90%-át importból biztosítja, s az arány Olaszországban, Spanyolországban, Portugáliában és Belgiumban is meghaladja a 80%-ot!Magyarországon valamivel jobb a helyzet, hiszen energiaszükségletének “csupán” 60%-át kénytelen importból fedezni, szinte azonos mértékben, mint Németország.Ellenben Románia jól áll e téren, az önellátó Dánia után legjobban az egész unióban, hiszen energiaszükségletének csupán 20%-át kénytelen importból biztosítani. A fogyasztás tavalyi nagy visszaesése előtt országunk importfüggősége még 28,5% volt. A csökkenés révén azonban megelőzte a 30%-os szint alatt lévő Nagy-Britanniát, Észtországot és Csehországot. Érdekes módon, 2004 óta a jelentős kőolaj- és földgáztartalékokkal rendelkező Nagy-Britannia is importfüggővé vált, noha addig nettó exportőr volt.ImportpartnerekValamennyi energiahordozó terén a legjelentősebb importpartner Oroszország. Az EU például onnan szerzi be kőolajfogyasztásának 30,8%-át, Norvégiából 13,5%-át, Líbiából 8,5%-át, Szaúd-Arábiából 5,1%-át, Iránból pedig 4,7%-át.Földgázimport szempontjából szintén Oroszország a legjelentősebb szállító, 33,2%-os részesedéssel, amit Norvégia (28,8%) és Algéria (14,7%) követ. Szénfélék (kőszén és barnaszén) ügyében Oroszország (30,0%), Kolumbia (17,8%), Dél-Afrika (15,9%) és az USA (12,8%) a sorrend.Atomenergiából és megújítható energiafélékből viszont az EU önellátó. Mindezek alapján aligha meglepő, hogy az ősszel elfogadandó uniós energiastratégia nagyobb hangsúlyt szándékszik fektetni az amúgy is olcsóbb és környezetbarát megújítható energiákra, s csökkenteni kívánja a drágább, erősen környezetszennyező és importfüggő szénféléket.Ami a veszteséges bányák bezárását írja elő 2014-ig, s ami ráadásul csak 6 országot érintene. Magyarországot és Csehországot csak minimális mértékben, Spanyolországot, Lengyelországot, Németországot és Romániát viszont nagyobb mértékben.Vagy mégsem? Románia és Lengyelország ugyanis csupán 20, illetve 30%-ban importfüggő, a szénbányák bezárása tehát csak kismértékben növelné az energetikai sebezhetőséget. Mifelénk legfeljebb szociális és foglalkoztatottsági szempontból jelentene gondot a Zsil-völgyi, illetve a lengyel sziléziai bányák bezárása. Ellenben Németország és különösképpen Spanyolország 61, illetve 87%-ban importfüggő, s a saját források feladása még sebezhetővé tenné őket.