Jöhet az aratás!

Június 15-én, szombaton II. alkalommal szervezték meg a Majláthfalvi Gazdatalálkozót, ami azt igazolja, hogy a tavalyi hagyományteremtő lelkesedés nem lohadt le: a helyi gazdák anyagi és szervezési hozzájárulása ezúttal is hathatósan hozzájárult a rendezvény sikeréhez.

Nem tudom, csak sejtem, a szervezők szándékosan tervezték úgy, hogy a délután 6 órai kezdésre a helybeli művelődési házba meghirdetett találkozóra kisebb-nagyobb csoportokban érkező vendégeknek legyen idejük jó nagyokat beszélgetni, mielőtt a vacsora megkezdődik. Erre utal, hogy az öt bográcsba csak fél hét körül kezdték elhelyezni az „alapanyagot”, a marhahúst, igaz akkorra már a lebbencsleves előkészületei jóval elébb jártak. Mindebből azonban nem kell arra gondolni, hogy a vendégek órákon keresztül étlen-szomjan maradtak volna, ugyanis terített asztal várta őket sós süteménnyel, gomolya- és liptói túróval, trapista sajttal, hogy „csúszdákhoz” járó sörről, borról, házi pálinkáról ne is beszéljek. És az sem maradt szomjan, aki megelégedett egy-egy pohár ásványvízzel, hűsítővel vagy feketekávéval. Mindezt mosolygós, rendkívül előzékeny fiatalok – lányok és fiúk – kínálták.

Utaltam rá, hogy jócskán került alkalom beszélgetésre, igényesebben fogalmazva: szakmai tapasztalatcserére. A legtöbben a szélsőséges időjárás okozta gondok megoldásának módozatait taglalták. Noha a sörárpa és az árpa aratásának kezdetét sokan egy-másfél hét múlva tervezik, Vinga mellett már le is arattak egy sörárpatáblát. Ezek után a repce kerülhet sorra, majd a búza, ami sok helyen ledőlt. Ennek okát is többféleképpen magyarázzák, abban azonban egyetértenek, hogy a ledőlt búzát egy újabb eső még inkább károsíthatja, ugyanakkor az elszaporodó gyomnövények további veszteséget okozhatnak. A legnagyobb gondot azonban a bizonytalanság okozza, ugyanis a gazdák megtermelik, amit megtermelnek, aztán a kereslet dönti el, kelendő-e a termékük vagy sem, és milyen áron.

Egy ilyen találkozó azonban nemcsak a gondok megbeszélésére teremt alkalmat a gazdáknak, hanem arra is, hogy egy kicsit megfeledkezzenek azokról, sőt, erőt gyűjtsenek a továbbiakra. Erre kitűnő hangulatot teremtett a Kiss László vezette nagykikindai Betyárok együttes, amely – szintén hagyományteremtő szándékkal! – idén is eleget tett a majláthfalviak meghívásának. Fáradhatatlanul húzták a szórakoztató, majd táncra invitáló számokat, úgy, hogy, amint a „légkör” emelkedett, komoly nótázásra is lelkesített kisebb-nagyobb csoportokat.

Az idei gazdatalálkozóra is nagyon sok helyről érkeztek vendégek. Udvariasságból először nyilván az anyaországiakat említjük: Hajdu Jánost, Kötegyán alpolgármesterét, a méhkeréki vendégeket, valamint a Sarkadról, Kondorosról, Komádiról, Dobozról érkezett fogathajtókat, akikhez nagyszalontai kollégák is csatlakoztak. Az itthoniakat Kocsik József AMMGE-elnök, Horváth Imre AMMGE-alelnök, a Papp Attila nagyiratosi, a Kovács Imre nagyperegi polgármester, valamint a Hallai János kisiratosi alpolgármester vezette gazdaküldöttségek képviselték. Nyilván nem hiányozhattak a községközpont, Vinga képviselői sem, élükön Sorin Negrei polgármesterrel.

Aztán elérkezett a vacsora ideje is: Páll Imre „vőfély” rigmusos étvágyteremtője után előbb a marha lebbencsleves következett, majd az öt bográcsban, öt recept külön szerint készült marhabográcsos.

Ezt megelőzően azonban még Sipos György helyi nagygazda, megyei tanácsos üdvözölte a vendégeket, és mondott köszönetet mindazoknak, akik bármilyen módon – anyagilag, erkölcsileg, szervezésben – elősegítették az idei gazdatalálkozó sikerét, külön megemlítve Salamon Ferencet, aki 250 kilós növendékmarhájával járult hozzá az ízletes vacsorához, valamint Szécsi Ferenc, Tarkó László és Andesz József gazdákat – ez utóbbi helyi RMDSZ-elnök –, akik az anyagiakon túl a szervezésből is alaposan kivették a részüket.

Bár nem mindenki fogadta meg Sipos György tanácsát, hogy „Süssön rátok a nap!”, azaz a hajnal még találja őket az asztalok körül vagy a táncparketten, jó sokan mégis így tettek, és napfelkeltéig folytatták a mulatozást.

És most már jöhet az aratás, ami mindenképpen megkoronázása több hónap kemény munkájának!