Mi lesz a kistermelőkkel?!

Tiltakozó, elégedetlenkedő, méltatlankodó kommentárok lavináját indította el a Mezőgazdasági Minisztérium jó héttel ezelőtt megjelentetett rövid sajtóközleménye. 

A szakminisztérium elérkezettnek látta az időt, hogy felhívja a mezőgazdasági termelők figyelmét az engedélyezett magánszemélyek (PFA), egyéni vállalkozások (intreprinderi individuale) és családi vállalkozások (intreprinderi familiale) gazdasági tevékenységére vonatkozó 44/2008-as sürgősségi kormányrendeletre, egészen pontosan annak a 2. cikkelyére, amely meghatározza, hogy mit kell érteni gazdasági tevékenység alatt. E cikkely értelmében gazdasági tevékenységnek számít bármilyen, különböző javakat termelő, előállító, szolgáltatásokat megvalósító mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi tevékenység, amelynek értéke kifejezhető pénzben, s amelynek termékeit profitszerzési céllal eladásra szánják szervezett piacokon. A másik bekezdés arra utal, hogy a magánszemélyek milyen tevékenységi formát választhatnak (fentebb elsoroltuk), majd rövid mondatban arra figyelmeztet, hogy az említett 44-es sürgősségi kormányrendelet értelmében április 25-én (illetve 26-án) lejár a határidő, amíg az érdekelt személyek választhatnak.

Annak idején a Nyugati Jelen is terjedelmes cikkben foglalkozott a 44/2008-as sürgősségi kormányrendelet előírásainak ismertetésével. A rendelet célja a szóban forgó vállalkozások engedélyezésének és bejegyzésének egyszerűsítése, a gyorsabb ügyintézés volt. Egy év állt az érdekelt magánszemélyek rendelkezésére, hogy válasszanak a három tevékenységi forma közül és működési engedélyt kérjenek tevékenységük folytatásához, azaz kicseréljék a pénzügyi bejegyzési bizonylatot (certificatul de înregistrare fiscală) a kereskedelmi nyilvántartó hivatalban (ORC). A határidő 2009. április 25-én lejárt, de mivel országszerte késlekedtek az érintett vállalkozások az említett kötelezettség teljesítésével, április 24-én megjelent a Hivatalos Közlöny 269-es számában a 38/2009-es újabb sürgősségi kormányrendelet, amellyel módosították a határidőt, megtoldva azt még egy esztendővel, azaz 2010. április 25-ig (de mert vasárnapra esett, április 26-ig).

A meghosszabbítás sem hozott nagy eredményt. Legalábbis Arad megyében. A kereskedelmi nyilvántartó hivatalban bejegyzett mintegy 12 ezer magánszemélynek, családi vállalkozásnak csak valamivel több, mint az 50 százaléka tett eleget e kötelezettségének mostanáig – tudtuk meg Simona Julantól, az ORC igazgatójától. Pedig az ügyintézés nem túl bonyolult, néhány kérvényt kell az érintetteknek kitölteniük ott helyben, s az anyagi vonzata is elviselhető: 140-180 lejbe kerül az egész procedúra. (A nevezett jogszabály azt is előírja, hogy a határidő be nem tartásának egyenes következménye a vállalkozás törlése a kereskedelmi nyilvántartásból.)

Valamivel több dokumentációra – személyi iratok, igazolás a polgármesteri hivataltól a vállalkozás székhelyéről, szakképesítési igazolás a kérvényezett tevékenységre (?!), saját felelősségre tett nyilatkozat arra vonatkozóan, hogy eleget tesz a törvényben előírt működési (egészségügyi, állategészségügyi, környezetvédelmi, munkavédelmi jellegű) feltételeknek – és utánajárásra van szüksége annak a mezőgazdasági termelőnek, aki most akarja bejegyeztetni magát az ORC-nál. Viszont az ügyintézés igen gyors. Az igazgatónő szerint a kért iratok benyújtása után a körvényező három nap alatt megkapja a törvényes tevékenységéhez szükséges bizonylatot.

A kérdés az, hogy megéri-e a kertjét művelő, a fölöslegben maradt zöldségféléket a piacon értékesítő, az időjárás szeszélyeinek kitett kistermelőnek a hercehurca. Arról már nem is szólva, hogy a 44/2008-as sürgősségi kormányrendeletbe foglalt követelményeket már két esztendeje ismerik a most fennhangon és felháborodottan tiltakozó különböző fórumok, érdekvédelmi szervezetek. Miért nem emelték fel hangjukat már két évvel ezelőtt?! Miért vártak mostanáig? Arra számítottak talán, hogy a kistermelőkre nem vonatkoztatják majd az előírásokat? A mezőgazdasági minisztérium sajtóközleménye ennek ellenkezőjére utal!

Gondolom ennek a viszonteladók (nekik van működési engedélyük!) örülnek a legjobban! 

 

Teszt vagy inkompetencia?

Miután április 15-i sajtóközleménye felkavarta az állóvizet – érdekvédelmi szervezetek, AGROSTAR szakszervezet, kistermelők tiltakoztak, nyilvánították ki felháborodásukat napokon keresztül írásban, felhívásokban, különböző sajtótermékeken keresztül (napokig ez volt az egyik kedvenc témájuk a televíziók hírműsorainak) –, végül hétfőn, 26-án délután a mezőgazdasági minisztérium úgy döntött (jobb később, mint soha alapon), hogy egy másik sajtóközleményen keresztül simítja el a dolgokat, meghozva a következő pontosításokat: azok a kistermelők, akik terményeiket a piacokon szeretnék értékesíteni, az érvényes őstermelői bizonylat birtokában (melyet a 2001/661-es kormányhatározat alapján válthatnak ki) továbbra is megtehetik azt, és ehhez nincsszükség kasszagépre.

Itt pontot is lehetne tenni az ügyre, örvendve, hogy végül is a kistermelők javára tisztázódtak a dolgok, ha ez a félrekommunikálás a minisztérium, a kormány részéről egyedi jelenség lenne. De nem az. Az utóbbi hónapokban számtalanszor tapasztalhattuk, hogyan cáfolják meg egymás állításait különböző tárcák miniszterei, mennyire hiányzik a kormányon belüli kommunikáció összehangolása, illetve mennyire rosszul működik a kormány–sajtó kommunikáció. A sok miniszteridadogás nem egyszer keltett már kavarodást, és szintén nem egyszer keltett olyan érzést a jóhiszemű polgárban, hogy tesztelni akarják tűrőképességét.

A mostanival kapcsolatban is felmerül a kérdés: ha a minisztérium tévedett az első sajtóközleményben, netán (mint azt maga a minisztérium is sugallja) félreérthetően, -magyarázhatóan fogalmazott, miért volt szükség kilenc napra a pontosításokra? És mi történt volna, ha sem a szakszervezet, sem a sajtó nem reagálja le idejében a történteket?

És hogy egy nappal a minisztériumi pontosítások után (még véletlenül sem előtte) a prefektura is lereagálta a dolgokat – anélkül, hogy elolvasták volna a két közleményt –, ez már csak hab a tortán.

Bege M.