Vágóhidak engedélyezése szükséges

Nagy Sándorral, Tőzmiske község állategészségügyi technikusával, a vadászi szüreti mulatság alkalmával arról beszélgettünk, hogy a hatáskörébe tartozó négy településen milyen tendenciát mutat az állatállomány szaporulata, ha egyáltalán van ilyen.

– A 10 évvel ezelőtti állományt alapul véve mi mindható el a jelenlegi helyzetről?

– A szarvasmarha-állomány nagyon lecsökkent, a sertésállomány közepes szinten áll. Ami a juhállományt illeti, az felvirágzott, csakhogy azt teljes mértékben a szebeniek uralják, helybeliek nagyon kevés juhot tartanak.

– Beszéljünk kézzelfogható adatokról. A községben hány szarvasmarha lehet manapság?

– Olyan 300 körüli, közülük legtöbb Simonyifalván található. Ott egyetlen gazdának, mintegy 60 tehene van.

– Milyen okokra vezethető vissza az állatállomány drasztikus fogyása?

– Egyik fő ok, a települések lakosságának az öregedése, tehát az előrehaladott koruk miatt, már nem foglalkoznak vele. Ugyanakkor a tej értékesítése is igen bonyolult, mert tejkvóta-rendszerben, minőségi alapon működik. Tehát egy átlagos kisgazda nem igazán tud megfelelni az elvárásoknak. Ahhoz, hogy a tejet el lehessen adni, minimális elvárás a fejőgép használata. Ugyancsak fontos tényező, hogy a tehéntej alaposam alul van fizetve, literjét 1 lejért veszik át.

– Valamelyik tejgyár vásárolja fel a tejet?

– A négy település közül egyedül Vadászról szállít el tejet egy Kovászna megyei tejgyár, de más községekből egy brassói tejgyár vásárolja fel a tejet.

– Bizonyára Arad megyében is van feldolgozójuk…

– Talán hihetetlennek tűnik, de nincs. A tejet Kovászna megyébe, illetve Brassóba szállítják feldolgozni. Amelyik előttük vásárolta fel, Kolozsvárra vitte feldolgozni.

– Létezik, hogy Arad megyében egyetlen tejgyár se vásárol fel tejet?

– Nem vásárol, mert nincs egyetlen tejgyár sem.

– De hát, tudtommal Kisjenőn tejgyár épül…

– Valóban, csakhogy az birkatejet dolgoz majd fel.

– Mi a helyzet a vágóállat felvásárlásával?

– A sertés-, illetve a szarvasmarha-állomány zsugorodásának talán legfőbb oka, hogy nincsenek vágóhidak. Egyetlen egy van, amelyik viszont él a helyzet-adta lehetőséggel, ezért megpróbálja áron alul felvásárolni a vágóállatokat.

– De hát télen, hízott sertést a lakosság nem vásárol fel?

– Szerencsére, felvásárol, de az kevés. A négy településen összesen olyan 2 ezer sertést nevelnek, jobbára saját fogyasztásra. 25 évvel ezelőtt, amikor elkezdtem dolgozni, 4 ezer sertés volt a községben.

– Támogatás viszont, csak a szarvasmarha- és a juhtartók számára létezik.

– Igen, de az is furamód van megoldva. Akinek két marhája van, nem kap támogatást. Akinek viszont 3 van, az jogosult a támogatásra, csakhogy egy marhára adózik, ami marhánként 100 lej, míg a támogatás 500 lej. Eddig még csak voltak olasz felvásárlók, akik hízó növendékmarhát kerestek, de hallom, egymás után csődbe mennek, mivel a gazdasági világválság miatt kevés a nyugati felvásárló.

– Egyetlen ágazat, a juhtenyésztés virágzik?

– Arról is múlt időben lehet beszélni, mert idén már a vágóbárányokra nincs kereslet. Ők is kapnak támogatást, de már 50 juhtól felfele, adóznak is, ha bevallják a reális mennyiséget. Őket a Mezőgazdasági és Intervenciós Kifizetési Ügynökséghez (APIA) benyújtott támogatási lista alapján tudják ellenőrizni. A juhállomány fogyatkozása már az idén elkezdődött, azzal együtt, hogy Európában e tekintetben Románia a IV. helyen áll.

– Véleménye szerint, milyen intézkedéseket kellene hozni az állatállomány gyarapodásának a serkentésére?

– Sok, kisebb, nem annyira euró-komfortos vágóhidat kellene létrehozni. Magyarországon sok ilyen vágóhíd működik, mert e tekintetben a kormány engedékenyebb. Ott a kifejt tehéntejet is lehet a piacon árulni, míg nálunk, feketén, a pult alatt megy. Hivatalosan csak tejterméket szabad piacon értékesíteni. Állatot nálunk is vágnak feketén, de csak áron alul tudják értékesíteni. Érdekes dolog, hogy a mészárszékek működését engedélyezik, a vágóhidakat viszont nem. Olyan esetek történnek, hogy otthon, feketén levágják az állatot, majd a húsát áron alul átveszi egy-egy mészárszék, ahonnan viszont bekerül az élelmiszer láncba. Ezzel azonban felvetődik egy csomó kérdés: hol tárolják a belet, a trancsírozáskor keletkezett hulladékot, illetve mit tesznek az állat bőrével? Mert a belet, az elhullt állatokkal együtt, állat-krematóriumban kellene megsemmisíteni, csakhogy Arad megyében ilyen nincs. A Schmitfield Ferme vállalat az elhullt állatokat Szatmár megyébe szállította megsemmisítés céljából.

– Állat-krematórium létesítése nem lenne jó vállalkozás?

– A Smithfield most már minden állatfarmon létrehozott egy-egy ilyen krematóriumot, ahol azonban csakis a saját elhullott állataikat égetik el. Szerintem, valamilyen szinten bizonyára támogatást élvez, ezért megyei szinten egy általános állatkrematórium mindenképp elkelne. Ott fizetség ellenében, bárkinek megsemmisítik az elhullt állatát. Ha vágóhidak működnének, közösen vagy külön vállalkozás formájában bizonyára létezne állatkrematórium is, de az állattenyésztés is fellendülhetne. Egyelőre azonban úgy tűnik, senkinek nem érdeke a gazdálkodás szempontjából oly fontos állattenyésztésnek a fellendítése.

Szerk. megj.:Sajnos, igaza lehet Nagy Sándornak, mert valóban úgy tűnik, a mindenkori kormányok egyike sem tett hathatós lépéseket a sok munkahelyet, tetemes bevételeket feltételező állattartás és -feldolgozás fellendítésére. Még akkor sem, ha az egyre duzzadó munkanélküliek, szociális támogatáson sínylődők táborának jelentős része elhelyezkedhetne, megélhetést találhatna az állattartás, a húsfeldolgozás rendszerében. Ehelyett ezer tonnaszámban importáljuk a tőkehúst, a szárnyas húst, sőt a tejtermékek jelentős részét is, miközben működőképes agrárjellegű országból az ügyeskedők eldorádójává váltunk.