Dönts helyesen!

Hála tölti el szívemet, hogy a hosszú szárazság után Isten megnyitotta az eget és esik az eső. A földműves szavaival élve: hull az áldás. Behúzódok, olvasok, imádkozom és elmélkedem. Október havában járunk, mely évről évre oly sok eseményben részesít bennünket: Aradi magyar napok, Október 6., a 13 vértanu kivégzésének napja. A mieink ők, örökké a szívünkben élnek. Lelki szemeimet, mint mindig, most is a Golgota keresztjére irányítják. A szabadság lelkileg és testileg is áldozatba kerül. Hatalmas áldozatba! 1956 októbere is meghozta áldozatait Budapesten, Erdélyben, Felvidéken és Kárpátalján egyaránt.

Ezek után elmélkedéseimben Október 31.-hez érek, a Reformáció emlékünnepéhez, mely immár a 494.-ik. Kérdések sokaságán jutok át: Mi a reformáció? Végbement-e teljes egészében az egyház reformációja? Az Ige egyháza vagyunk? Tovább viszi-e  az egyház Jézus életét és szolgálatát a földön? Egy kérdéstől nem tudok szabadulni: népemnek, gyülekezetemnek, családomnak, személyesen nekem mit jelent ma  a reformáció?

Mi az, amit ma elvár tőlem Isten, amit meg kell tennem, hogy akaratát cselekedjem, hogy Neki kedves, tartalmas, értelmes, céltudatos életet éljek? A kérdésre a választ a fenti igéből kaptam meg, a tékozló fiú történetéből. Mit tett Ő, amikor az élete a disznók vályújánál veszélybe került? Magába szállt, felmérte helyzetét, a lehetőségeket. Életben maradni, vagy elpusztulni? Nincs több lehetőség! Eszébe jutott az atyai ház, az otthon, melyet elhagyott, és hogy odahaza még a béreseknek is jobb dolguk van, mint neki, és végül döntött: hazamegyek! Bűnbánó szívvel és bűneit megvallani szándékozó lélekkel hazament, ahol atyja fogadta, aki visszahelyezte előbbi állapotába és jogaiba. Örülhetett atyja bizalmának a vele való közösségben, a Tőle függő életben, újra fiúként. Ez volt az ő reformációja. És csak ez lehet ma a mienk is: öntudatos döntés, határozott cselekvés. Döntés a Szentháromság Istene, az Atya, Fiú és Szentlélek mellett, az Ő kijelentése a Szentírás, az Ige mellett. A tiszta és megszentelt élet mellett, Isten gyermekeinek nagy családja, a gyülekezet közössége, döntés az élet és az örök élet mellett. Ha a tékozló fiú úgy dönt, hogy marad a vályú mellett, éhenhal, elvész. Olyan sokan élnek ma is Isten nélkül, távol az atyai háztól. Isten azt mondja: Lásd, elődbe adtam ma néked az életet és a jót, a halált és a gonoszt, és nagy szeretettel azt javasolja: válaszd az életet és a jót, hogy élj mind te, mind a te magod, vagyis azt, hogy dönts helyesen, hasznosan a saját javadra. Dönts amellett, aki téged szeretett és szeret ma is, és életét feláldozta érted. Józsué, amikor az Isten melletti döntésre hívja fel a népet, kijelenti, hogy ő már döntött: Én és az én házam népe az Úrnak szolgálunk.

Testvéreim! Én is döntöttem és újra és újra Jézus mellett döntök, az Ige és az Ő népe mellett. Döntsetek hát végre ti is hittel, teljes komolysággal, határozottsággal és nyiltsággal az Isten és az Ő Fia, Jézus Krisztus mellett, az atyai ház és az ő gyermekeinek nagy családja mellett. És ne mondja senki, hogy én nem tudok, hogy nagyon nehéz. Ne, mert nem annyira nehéz ez, és azért nem, mert ő már rég döntött mellettünk, amikor feláldozta és Fiát adta helyettünk a keresztre. Mikor mi még bűnösök voltunk, Ő már akkor szeretett, előbb szeretett minket, mint ahogy mi szerettük Őt! Dönts amellett, aki egyedüli Ura mennynek és földnek, testi és lelki életednek, üdvösségednek éppúgy, mint mindennapjaidnak.

Ha hozzá jösz, hallgatod igéjét, ha olvasod a Szentírást, ha imádkozó életet élsz, ha szolgálsz neki, bebizonyítod döntésedet. Ne törődj vele, hogy mit mond a világ, hagyd el a disznók vályúját, bűneidet. Jöjj haza! Atyád vár rád és örömmel fogad. Akkor történik meg életedben a reformáció, ha hazaérkezel és otthon, az Atyával az Ő közösségében maradsz. Tedd meg!

Kívánom, hogy ma, 2011-ben helyesen döntsünk, és hogy haza is érjünk az atyai ház közösségébe, és maradjunk meg abban, éljünk együtt Vele, hogy majd mennyei hazánkban, az örök életben is együtt lehessünk.

Áldott reformációt, békés hazaérést és Krisztusban boldog életet kívánok szívemből és szeretettel!

Józsa Ferencz lelkipásztor