Fiataloknak adja át a magyar hit fáklyáját

Csikorgó téli hideg, a lelkeket azonban a napsütés melegíti, miközben a pappá szentelésének 70-ik évfordulóját ünneplő Antal atya a megfagyott tavacskán átívelő hídról áldását adja az egybegyűlt közösségre. 

Nem is lehetett volna jelképesebben kifejezni a 93 éves Bíró Antal atya életét, pályafutását és rendíthetetlen hitét, mint a szombati rubin-mise második, szabadtéri részén.

Kiemelkedő személyiségek útján

Noha Szászvároson csak maréknyi magyarság él, szombaton zsúfolásig megtelt a római katolikus templom: magyarok Déváról, Pusztakalánról, Sztrigyszentgyörgyről is eljöttek és szászvárosi románok is szép számban vettek részt Árpádházi Szent Erzsébet templombúcsúja és Bíró Antal atya 70 éves rubin-jubileuma kettős ünnepségén.

Szeptemberben, Kükülőkeményfalván, székelyföldi szülőfalujában, a helyi közösség kezdeményezésére már megünnepelték a 93 éves Antal atya pappá szentelésének 70. évfordulóját, a rubin jubileumot. A szászvárosiak azonban ragaszkodtak ahhoz, hogy náluk is megünnepeljék Erdély legidősebb aktív papját, végül is 2003 óta – Böjte Csaba atya meghívására – a ferences atya Szászvároson szolgál, saját elmondása szerint ekkor, 85 évesen kezdődött el élete legszebb, leggyümölcsözőbb ideje. Amikor a lombjait hullató öreg fa kirügyezett.

Antal atya életében három személyiség volt meghatározó, ismertette 70 éves ferences pályafutását a szentmisén. Békésgyulai Seres Szolán testvér az egyik, aki lemondott a szegények javára tetemes vagyonáról és belépett a kolduló barátok rendjébe, a ferences rendbe. Istent szolgálta végig, olyan odaadással és krisztusi kisugárzással, hogy a mócföldi Körösbányán mindig tele volt a templom a magyar misén, noha a faluban csak 2-3 magyar család élt. A diktatúra kemény elnyomásával, meghurcoltatásával merész szembeszállása – a kommunista farkas megszelídítése – az Isteni szeretet hirdetése nyomán Seres Szolán követendő példa lett valamennyi tisztességes ember számára, nemzetiségtől függetlenül.

Márton Áron püspök volt a második kiemelkedő személyiség Antal atya életében, nemcsak azért, mert ő szentelte pappá 1941 őszén. Egész élete során Áron püspök gerincességét, tartását, magyarságba vetett rendíthetetlen hitét követte, noha ez komoly áldozatokkal járt, hiszen a nagy püspök a kommunista szörny hajthatatlan ellensége volt, Antal atya pedig az ő nyomdokain járt, noha ez keserűséggel és üldöztetéssel járt. Antal atya pályafutását kerékbe törte a diktatúra, 40 évig a rendszer rendíthetetlen ellenségeként rengeteget üldözték a szekusok. Áron püspök sziklakemény akarata és Istenbe, magyarságba vetett hite átsegítette a legnehezebb megpróbáltatásokon is. „Nem tehetek róla, hogy Isten magyarnak teremtett, népemhez hű maradok”: Áron püspök ezekkel a szavakkal vállalta Isten útját és a magyarság szolgálatát Petru Groza akkori miniszterelnök előtt, idézte fel Antal atya dicső példaképét. 1949-ben, a betiltás előtti utolsó csíksomlyói búcsún Márton Áron püspök celebrálta a szentmisét. Az azon részt vevő papok egyetlen élő tanújaként Bíró Antal atya most is jól emlékszik szavaira: “Ne hazudjatok, ne hazudjatok, ne higgyetek olyan embereknek, akik kiskanállal ették a tudományt”. Ez adott erkölcsi tartást a magyarságnak a 40 éves kommunista rém idején.

Böjte Csaba atya a harmadik kiemelkedő személyiség, aki megihlette az idős Antal atyát. Ifjabb ferences kollégája odaadása, magyarságért tett áldozata, lelki kisugárzása nemcsak az árva gyerekeket virágoztatta ki, hanem a 85 éves idős atyát is. Utóbbi 8 évét új lendület jellemezi, Csaba atya áldozatos munkáját igyekszik kiegészíteni. Tavaly, 92 évesen létrehozta a Szent Antal Alapot, melynek célja ugyanúgy, mint a Csaba atya által létesített Szent Ferenc Alapítványé a magyarság szellemi, erkölcsi felemelése. Csupán más síkon: míg Csaba atya a társadalom alsó rétegeiben karolja fel a magyarságot, Antal atya a felső réteget célozza meg. Vagyona kamatából a Szent Antal Alap a tehetséges, de anyagiakban nélkülöző magyar fiatalok felsőfokú oktatását biztosítja, olyan fiatalokét, akiknek „Erdély a szívügye és megesküsznek a magyarságra”. Mert az ifjúság a jövő záloga, az ifjúság viszi tovább a magyarság ügyét, s ha Isten útján jár, Erdély újból tündérkert lesz. „Adósai vagyunk népünknek, mindenki köteles letenni valamit a nemzet asztalára”, ismertette erős credóját. E célból könyvet is írt Kiáltószó Erdély magyar ifjúságának címmel.

Minden nemzedék szembesül a maga kihívásával, a mai fiataloknak ugyanúgy ki kell állniuk Isten és a magyarság próbáját, mondta ünnepi felszólalásában Csaba atya, noha a kihívások teljesen mások, mint annak idején.

Közösségi ünnep

A templomi ünnepség végén felolvasták Schmitt Pál, Magyarország köztársasági elnöke Antal atyának szóló köszöntőlevelét, majd Fülöp Júlia, helyi EMKE- és RMDSZ-elnök, a helyi magyarság nevében gratulált Antal atyának a rubin jubileum alkalmával.

Ezután az ünnepség kint, a templomkertben, pontosabban az ottani tavacskán felépített hídnál folytatódott. Csikorgó hidegben, mégis melegben. Antal atya lelkében és az egybegyűltek szívében fény, melegség és remény uralkodik, amit a kinti napsütés jelképezett. Az Isteni szeretet és remény kisugárzása. A külön az ünnepségre Nagy Zsolt és csapata által elkészített híd közepén a rubin jubileumra emlékeztető 70-es számot faragták, az oda vezető úton pedig nem kevesebb, mint 93 égő gyertya szegélyezte az utat és a tavat.

A befagyott tó mintha a kommunista rémuralom határtalan lélek- és értékpusztítását hivatott volna jelképezni. A fahíd nem lapos, hanem íves, a történelmi viszontagságokon felülkerekedő kapcsolatot jelképezi a dicső elődök és a reményteli ifjúság között. A múltat, a jelent és a jövőt összekötő kapocs pedig maga Antal testvér, aki jobb helyről nem is hirdethette volna az ünneplő közönségnek Isten szavát és a magyarságba vetett hitet, mint a híd közepéről.