Lelki erőt a további munkához

„Eben-Háézer: Mindeddig megsegített minket az Úr!” – az 1 Sámuel 7. részének 12. verse volt az alapigéje a vasárnapi istentiszteletnek az épülő németszentpéteri református templomban. 

A majdnem 50 fős gyülekezet – gyermekek, fiatalok és idősebbek – hálás szívvel énekelték a 105. zsoltárt, ki padon, ki tégladarabokra helyezett deszkákon ülve.

„Istennek vagyunk hálásak, Neki köszönünk mindent, mert ezt a házat Isten építi – hangzott el a nt. Józsa Ferencz lelkipásztor által megtartott prédikációban. – Ő bírta rá a szívünket, hogy elkezdjük és építsük ezt a templomot. Ő győzte le bennünk „a filiszteusokat”: félelmet, hitetlenséget és már most elmondhatjuk, hogy mindezidáig velünk volt és megsegített”. Elhangzott az is, hogy határkő ez az ige ebben a nagy munkában, a kő – melynek egyik oldalára felírhatjuk, hogy „Mindeddig megsegített bennünket az Úr”, és ha Vele maradunk és készek vagyunk mindent megtartani, amit mond, majd a templom felszentelésekor elmondhatjuk és felírhatjuk, hogy „Mindvégig megsegített minket Ő”. A 118. zsoltár néhány felolvasott verse mindannyiuk imádságává lett: Ó, Urunk, segíts most, adj most jó előmenetelt. Isten nem fogja helyettünk lemeszelni a falakat, csak általunk, álljunk ezért teljes szívvel a munka mellé és legyünk áldott eszközei, ami rajtunk áll, tegyük meg, és akkor fogjuk csak igazán mondani, hogy: „Én Istenem vagy Te, hálát adok neked” (Zsolt. 118, 28). Minden segítséget köszönök, de egyedül Istené a dicsőség – fejezte be igehirdetését nt. Józsa Ferencz lelkipásztor, aki megálmodta, megszervezte a tervezést és a kivitelezést, oroszlánrésze van az új templom építésében.

A helybéliek és a Mosóczy-telepi gyülekezetből érkezettek az istentisztelet végén hálás szívvel emlékeztek azokra, akik bármilyen segítséggel támogatták eddig a templom építését, amihez az istentisztelet további lelki erőt adott számukra. Beszélgetéseikben a következő munkálatokat tervezték.