„Legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el, amikor nem is gondoljátok.” (Máté 24, 44.)
A technikai világ sikerei elkápráztatják az embert. Tekintete megakad a csalogató, fényes reklámokon, de amikor szorult helyzetbe kerül, mindezek nem segítenek rajta, az egész csak gondolatvilágának emlékeiben marad meg. Mi az, ami kibillentheti az embereket, különösen a fényes jövőn álmodozó fiatalokat a sebezhetetlenség érzéséből? Egyedül Isten igéje, mert a Biblia a válságkezelés szakkönyve. Csodálatos GPS, segítség a kimenekülés útján. Az viszont szükségszerű megállapítás, hogy a „bibliai írástudatlanságot” az emberi közömbösség hozza létre. Sok ember él családjával, baráti körével Pató Pál urasan, „ej ráérünk még...”, és amikor a gondok jelentkeznek, ott a döbbenet: eltékozoltam éveimet! Tartsuk számon érvényes igazságként: minden embernek komolyabban kell foglalkoznia jövőjével, mint a múlttal, mert életének további részét, sőt örök létét a jelen határozza meg, hiszen a földi „porsátor” egy idő után itt marad, és következik a vég nélküli örök létezés. Sok emberrel nehéz beszélni a halálról, az elmúlásról, mert nem tudja teljes mélységében felmérni, ha megszülettünk e földre, el is kell távoznunk. Az is valóságos tény, ha nem kaptam meg az örök élet reménységét, a biztos halálra gondolni félelem!
Kedves nemzettársaim! A világgazdaság a második világháború óta nem látott mélybe süllyedt. A precedens nélküli világjárvány mellett az orosz–ukrán háború, valamint az évszázadok óta nem látott időjárási szélsőségek, a tömeges migráció... mind világos üzenetet hordoznak. Az ige szerint eljön az a történelmi korszak – amelynek már napjait éljük –, hogy az egész világ egy nagy Babilon lesz. A fejlett digitális technika elképesztően mélyre süllyedt gondolatok tömegét zúdítja reánk, olyan módon, hogy a mértéktartásra képtelen embert egyszerűen „beszippantja”, hatalmába keríti. Ha nem fordítunk kellő időt Jézus Krisztusnak jóindulatú előrejelzéseire, eljön az idő, amikor döbbenettel tapasztaljuk, hogy végzetes hibát követtünk el! Krisztusnak értünk hozott áldozata, szenvedése értelmezhetetlen, ha nem tudjuk, hogy értünk tette! Ezek után minden szavát úgy kell fogadnunk, mint ami jövőnket, örök életünket szolgálja. Ha az Ige gondolatvilága alapján széttekintünk napjaink történéseiben, már látható a vég erős közeledte! Hála Istennek, vannak olyan emberek is, akiknek élettörténete pozitív példát szolgáltat számunkra. A híres Penney üzletlánc tulajdonosa (J. C. Penney – már elhunyt) élete is tanulságos. Amerika-szerte még elég sok áruház viseli a nevét. Pályája elején csak egy dolog érdekelte: a pénzkeresés. Heti hat dollárért boltos-segédként dolgozott, és az volt a vágya, hogy százezer dollár vagyona legyen. Amikor elérte ezt a célt, átmeneti elégedettséget érzett, de hamarosan egymillió dollárt tűzött ki célul. Egy idő után tragédia érte az életét: felesége tüdőgyulladásban elhunyt. Ekkor ő maga nyilatkozta: „Világom összeomlott”! Vállalkozást építeni, sikert elérni az emberek szemében, pénzt felhalmozni, mi értelme az egésznek? Nemsokára csődbe ment, és mély depresszióba esett. Ekkor fordult Istenhez, és csodálatos megtérést élt át. Így számolt be róla: „Amikor alázatot tanultam, és felismertem, hogy Istentől függök, az olyan volt, mintha fény világítaná meg lényemet. Nem tudom másként leírni, mint úgy, hogy más ember lettem”!
Drága magyar testvéreim! Jézus Krisztus mondja: Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? (Máté ev. 16, 26.). Mit használ a jelen háborút folytató vezetőknek, ha dicsőséges győztesként ünneplik őket? Lesz egy nap – nem is túl sokára –, amikor át kell lépni nekik is a túlsó partra. Minden dicsőség és hatalom itt marad, „porsátora” a földbe kerül, de a tudatos lénye, tehát ő maga kimondhatatlan fájdalommal tekint majd vissza eltékozolt életére. Drága magyar testvéreim, Isten nem „selejtet” teremtett! Mindenkit ellátott halhatatlan szellemi résszel, mert célja az volt, hogy Vele legyünk az örök boldogságban. Bűnnel megfertőződött fizikai testünk nem örökölheti Isten országát, ezért a „menny gyöngyszeme”, Jézus Krisztus fizette ki értünk a belépőt! Bár csak fogadná el minden magyar ember Jézus felénk nyújtott véres kezéből a kegyelmet, és zengené őszinte szívvel: „Süllyedeztem egykor én a bűnnek tengerén, rémített a fergeteg, alig volt már remény; de a tenger nagy Ura látta helyzetem, a habokból megmentette életem”.
Bátkai Sándor
Hozzászólások