Még egy kevés idő…

„Futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam...” (2 Tim. 4, 7.)

Az Örökkévaló, teremtő gondolatában vég nélküli boldogságot szánt minden ember számára. Mérhetetlen szeretetének nagyságát értünk vállalt áldozata tükrözi igazán. Az tény, hogy amikor az ember, az óvatosságra intő figyelmeztetés ellenére, „bevette” a Sátán bűnre csábítását, Isten magára vállalta a megmentésünkért vívott csatát. Szívbemarkoló Pál apostol remek fogalmazása: „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta...!” (Róma 8, 32.). Jézus Krisztus földre jövetele, keresztáldozata történelmi tény. Személyes találkozások sokasága, valamint az Isten akaratából kezünkbe adott Biblia részletes tájékoztatást ad a Messiásról, Jézus Krisztusról, valamint a bűneinkre kimondott halálos ítéletből való szabadulásról, a kegyelemről! Isten az igéjében arról is tudósít bennünket, hogy aki itt e földön elkéri a kegyelmet, a legnagyobb ajándékban részesül: elnyeri az örök életet! Nincsenek szavaink, amelyek le tudnák írni azt a csodálatos országot, amelyet Isten készít azok számára, akik „megbecsülik és elfogadják” Fia felbecsülhetetlen értékű áldozatát. Szomorúan lehet tapasztalni azt is, hogy a bűn szerzője, a nagy szellemi erővel rendelkező Sátán milyen mértékben tartja fogva napjaink embereit. Az anyagiak feletti uralom, a becsvágy mérhetetlenül uralja az emberi gondolkodást. A boldog nyugat – hasonlóan Amerika is – nagy erővel hangoztatja, hogy minden korban, de különösen napjainkban a fegyvergyártás jövedelmező üzletág. A pénz embereinek jól jön az orosz–ukrán háború. Bár nyilvánvalóan látszik, hogy nem egyenlő erők csaptak össze! A jeles ukrán vezető becsvágyától hajtva azt mondta: „Taktikánknak és modern fegyvereinknek hála visszafoglaljuk területeinket”! Döbbenetes! Hálát adni a halált okozó fegyverekért?! Nem gondol arra, hogy ezzel egyenesen szembe megy Jézus szavaival: „Boldogok a békességre igyekezők”! Igaz, Isten a másik háborús felet is megítéli!

Kedves nemzettársaim! Emberi életünk tele van hullámhegyekkel és -völgyekkel. A hívő ember sem kerülheti el e bűnös világ okozta nehézségeket. Két fontos dolgot viszont tudomásul kell vennünk: minden rossznak hátterében a Sátán áll. Az ember erejét messze meghaladó küzdelmet megmentésünkért, Jézus Krisztus helyettünk vívta meg a kereszten. Másik fontos igazság: győzelmet, csak küzdelem után lehet ünnepelni! Naiv, hamis álom arra gondolni, hogy valakinek, csak úgy „véletlenül – harc nélkül – ölébe pottyan” a győzelem. Nem tévtanítóként szól Pál apostol Timóteusznak: „Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet!” (1 Tim. 6, 12.). Minden ember, de különösen az Istenfélő hívő ember két ellentétes erő folytonos küzdelmének a szemlélője. Aki „alapból” hátat fordít Istennek, azaz nem nyitotta meg sohasem igazán szívét Jézus előtt, ott nem beszélhetünk lelki küzdelemről, mert a láthatatlan világ sötét erői uralják, azok meg önmaguk ellen  nem harcolnak. Sátán keményen parancsol démonjainak, akik elvégzik a piszkos munkát, és az „övéit” a végső számadásig fogságban tartja. Ha nevük szerepel is csecsemő keresztségük kapcsán valamely kereszténynek mondott egyház anyakönyvében, a megváltás üzenetét mindenestől beletették a „nem beszélünk róla” feliratú dobozba! A Sátán minden eszközét latba veti, hogy az ő sorsában osztozzanak! A Gender-elmélettel meg végkép rabságban tud tartani egyeseket. A közelmúltban hallottuk egy fiatalember vallomását: „Amikor felébredtem a műtét után, rádöbbentem, hogy életem legnagyobb hibáját követtem el!” A transz-neműség szexuális irányultságát az orvostudomány sokáig mentális zavarként tartotta számon. Ma már vannak olyan nyugati parlamenti tagok, akik büszkén vállalják e szivárványos csoportba való tartozást.

Drága magyar testvéreim! Nemzeti fohászunkban az Örökkévalóhoz fordulunk: „Szánd meg Isten a magyart / Kit vészek hányának / Nyújts feléje védőkart / Tengerén kínjának!” Igen, szívből fakadó, könyörgő imádságban kell az öröktől fogva létező Teremtő Istenhez fohászkodnunk, hogy a menny gyöngyszemének, Jézus Krisztusnak keresztáldozatára való tekintettel könyörüljön népünkön.  Napjaink borzalma: Sátán emberei „meg akarják valósítani” magukat keleten, nyugaton egyaránt! Sajnos, olykor az egyház sem, de az istentelen baloldal még kevésbé veszi észre, amit Isten igéje jóindulatú figyelmeztetésként tár elénk: „Maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát”! (2 Kor. 11, 14.)  Ellene csak az Ige lelki fegyvereivel lehet harcolni. Így tehát a „hit harca” kifejezés igazán csak azokra vonatkozik, akik valóságosan befogadták Jézust szívükbe, s így kemény küzdelmet folytatnak a Sátán támadásai ellen! Segítsen az Örökkévaló, hogy minden magyar hívő ember érezze az isteni megbízatás fontosságát: „Minden magyar felel minden magyarért!” Szomorú, hogy vannak, akik nem akarják tudomásul venni, hogy Isten sohasem tévedett, nem „tévedés magyar voltuk”. A számonkérés egy napon megtörténik! Napjaink eseményei világosan bizonyítják: még egy kevés idő, és befejeződik e földi történelem, Jézus visszajön, „és meglátja Őt minden szem” hívők és közömbösek egyaránt! Zengje hát szívünk örömmel: „Már jön a hajnal, az éjnek vége… e földi létnek sok gondja könnye, ha jön a hajnal, mind itt marad!”

Bátkai Sándor