Merre tartunk 2012-ben?

2012. január 13. 21:29 (péntek) /

Alig néhány napja léptünk át az új évbe, de már folyamatosan záporoznak felénk azok a hírek, amelyek a sötét jövőt vetítik elénk. Az Európai Unió széthullásának veszélye, a közös valuta (euró) megbukásának lehetősége nagy aggodalommal tölti el mind a politikai-gazdasági élet vezetőit, mind az Unió országainak sokmillió polgárát.

Kevesen vannak azonban, akik felismerik, hogy a bukásnak ez a folyamata a bibliában található, az utolsó időkre vonatkozó jövendölések szerint szükségszerűen bekövetkező esemény. A filozófia megfogalmazása szerint: szükségszerű az, ami másképpen nem lehet! Nos, a bennünket körülvevő, látható és láthatatlan világban vannak olyan örökérvényű törvények, amelyek figyelmen kívül hagyása szükségszerűen  pusztulással jár, figyelembe vétele pedig Isten kegyelmének ajtaját nyitja meg számunkra. Az embert sokszor azzal a bűnnel csapja be a Sátán, amivel ő is vétkezett a Teremtője ellen. Felfuvalkodottan Isten fölé akarta helyezni magát. Azt gondolja az ember, hogy az ún. „józan ésszel” ki tud lábalni a bűn okozta szakadékból. Isten igéje azt mondja: „Bízzál az Úrban teljes szívből és ne a magad eszére támaszkodj!” (Péld. 3,5)

Jézus Krisztus, mielőtt távozott volna e földről, tanítványai számára előrevetítette napjaink képét. Noé idejéhez hasonlította. Az emberek élték természetes napi életüket és nem figyeltek fel Isten figyelmeztetésére, ami a bárka építésével hangsúlyosan jelezte a közeledő ítéletet. A legnagyobb baj az volt, hogy bele voltak merülve napi gondjaikba és NEM VETTEK ÉSZRE SEMMIT! Napjainkban is ez folyik. Az ember félreteszi a mindenség Urát, mert tele van önmagával, és ez sokszor elválasztja Istentől. Ha le tudnánk igazán roskadni előtte és bevallanánk neki: Uram, nélküled semmi vagyok, a gonosz folyton erőt vesz rajtam, ha egyik kötelékét letépem, másik kettővel kötöz meg újra. Szükségem van Jézus Krisztus erejére, aki a kereszten győzött a Sátán felett, amikor 6 órán át kimondhatatlan kínok között vívta meg a csatát, hogy elvegye rólam bűneim átkát. Ő kóstolta meg a pokol kínjait helyettem, hogy én szabad, átoktól ment legyek. Nos, a nagy áldozatot meghozó, hatalmas Isten, akinek teremtő szavára az egész világmindenség előállott, annyira kegyelmes hozzánk, hogy kérve kér bennünket Pál apostol szavaival: „…Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!” (2Kor. 5,20)

Alapvető irányváltásra van szükségünk, mert azt mondja Isten: „Vessétek el magatoktól minden vétkeiteket, melyekkel vétkeztetek, és szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket; Miért halnátok meg, oh Izráel háza?Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért és éljetek!” (Ezékiel 18, 31–32)

Fizikai életünkben az elfogyasztott táplálék tartja fenn testünket, az épül be szervezetünkbe. Szellemi létünk is folytonosan töltődik a magunkba fogadott szellemi táplálékkal. Amivel megtöltjük magunkat, azzá válunk, és akinek életéből kimarad Istennek örök életet adó beszéde, az elveszíti a sötét hatalmasságok elleni védelem lehetőségét. Ezért meghatározó jelentőségű, hogy milyen szellemiség hatása alá kerülünk, és mit adunk tovább a társadalomban, hogy népünk megmeneküljön a szakadéktól. Ma nagyon időszerű Kiss Ernő 48-as honvéd tábornok kivégzése előtt elhangzott utolsó mondata: „Árpádnak dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.” Csak Jézus Krisztussal a szívben menekülhetünk meg a világra váró ítélettől. Jézus, az egyszülött Fiú Isten szemefénye, amely nép Őt szívébe fogadja, Isten szívéhez kerül közel. Még a történelem menetét is hajlandó megváltoztatni Jézusért, akár a magyar nép javára is. Azért mondja maga a Megváltó: „nálam nélkül semmit sem tehettek!” Vele mindent! Zengjen néki hódolatunk: „Jézus, ez a legszebb név, szebb ez minden földi névnél, üdvöt rejtő, csendes rév, sehol nincsen drágább ennél.”

Bátkai Sándor

Hozzászólások