Milyen jövőbe lépünk át?

„Mert az igaz ember hitből él” 

(Galata 3, 11.)

Az év utolsó napjait éljük. Rövidesen a hagyományos „Boldog új évet kívánok” hangzik el szeretteink, sok kedves barát, ismerős felé. A fejlődésnek „csúcsát döngető” digitális világban élünk. Bármilyen híranyag percek alatt eljut a világ minden részére. Gyakran hangzott el az elmúló esztendőben olyan döbbenetes rossz hír, ami jogosan felveti bennünk a gondolatot: „mi jöhet még ezután?” A jelen történéseit figyelve, a hívő ember számára világos, hogy az emberi történelem a vége felé közeledik. A földi élet csak egy „átmeneti időszak”, melynek letelte után, minden ember fizikai halálát követően megkapja életének, cselekedeteinek igazságos következményét. Az Ige világos megfogalmazása alapján lesznek sokan, akiket az utolsó nap nem a halál állapotában talál. Így tehát lesznek, akik számára megnyílik a dicső mennyország ajtaja, és elragadtatásban részesülnek, de lesznek sokan, akik a félelemtől megdermedve mondják a hegyeknek: „Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónuson ülő arca elől...” (Jel. 6, 16.)

Jézus Krisztus a mennyei dicsőségből érkezett hozzánk, de ismerte a pokol leírhatatlan borzalmait is. Nos, hogy ettől megmentsen, emberi értelemmel felfoghatatlan nagy áldozatot vállalt értünk. Hajlandó volt isteni lényére emberi testet ölteni, hogy el tudja szenvedni a fizikai test halálát, a bűnre kimondott halálos ítéletet. Örök életünkre nézve meghatározóan fontos tudni, hogy az üdvösség nem feltétlen azoké, akiknek a neve szerepel valamely egyház anyakönyvében, hanem azoké, akik őszintén készek voltak befogadni a Megváltót, amikor Jézus csendben kopogtatott szívük ajtaján: ezért Jézus csodálatos ajándéka üdvösségünk. Amikor kimondta a golgotai kereszten, hogy „Elvégeztetett”, kinyílt az ajtó a mennyben a mi drága magyar népünk számára is. Segítsen Isten, hogy ott legyünk mi is a nagy névsorolvasásnál!

Kedves nemzettársaim! A Bibliából ismert jövendölések mellet szóljunk egy olyan, Amerikában készült interjúról, amely félreérthetetlen, reális képet tár elénk napjainkról. Az interjú az ismert amerikai lelkész Billy Graham leányával, Anne Grahammal készült az egyik amerikai rádióműsorban. A riporternő megkérdezte: „Mi a véleménye az utóbbi idők borzalmas eseményeiről, hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyen sötét, bűnös dolgok történjenek?” Anne válasza: „Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történik, ám évek óta azt mondjuk neki: menj ki iskoláinkból, kormányunkból, és távozz életünkből! Ő amilyen gentleman, csendben hátrahúzódott.” Jeles amerikai személyiség, O Hare azt mondta: nem akarok imádságot iskoláinkban, és mi erre azt mondtuk: rendben! Az is elhangzott: jobb, ha nem olvassuk iskoláinkban a Bibliát, mely azt mondja: „ne ölj, ne lopj, és szeresd felebarátodat, mint magadat! Erre mi azt mondtuk: rendben! Dr. Benjamin Spock azt is mondta: „ne fenekeljük el gyermekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük megsérül, és lerombolhatjuk önbecsülésüket.” Azt mondtuk: „egy szakember biztosan tudja, miről beszél”, és ezt is elfogadtuk. (Mellesleg, Spock fia öngyilkos lett.) Anne idézett egy tanuló „képletes” leveléből: „Kedves Isten, miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit szerettem, de megölték az osztályban?” Válasz: „Kedves érintett tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolából! Tisztelettel: Isten.” Milyen egyszerű az embereknek kivetni Istent az életükből, azután csodálkoznak: miért halad a világ a pokol felé? Könnyen kimondja az ember: „Hiszek egy Istenben”, miközben a Sátánt követi. Lucifer tudja nyilván, hogy van Örökkévaló Isten, hiszen a mennyből lett kitaszítva.

Eljött a „világosság, de a sötétség nem akarta befogadni Őt”. Ez a türelmes magatartása ma is érvényes, mert az Ige örök igazságként jegyzi meg: „Íme az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” (Jel. 3, 20.) Miközben az ember Jézus Krisztus szeretetének forró lángját élvezheti a megmentésünkért vállalt keresztáldozatában, az ember szíve a napok múlásával egyre fokozottabban a kihűlés jeleit mutatja. Erről, az Istentől való elfordulásról szólt mentő szeretettel Jézus, amikor a végidők jeleit állította figyelmünk előterébe. Ismétlem: mindezt a megmentés szándékával tette, mert közeledik a vég, a nagy számonkérés napja. Sátán a globalizációval az egész világot uralma alá akarja vonni. Nincs a földnek olyan része, ahol békesség, szeretet és Istenfélelem uralkodna valójában. Az őszinte hithű emberek csoportja egyre fogyóban van. Az orosz–ukrán fegyveres konfliktus mellett egyéb népek egymásnak feszülése, gyűlölködő magatartása nem meglepetés. A szellemi lecsúszásról egy jeles személyiség így fogalmazott: „szinte azt lehet mondani: megáll az ész, az őrület határán vagyunk”: brüsszeli EU-s vezetők korrupciós botrányai minősíthetetlen mélységről árulkodnak. Szomorú igazság.

Drága magyar testvéreim! Napjaink szomorú valósága, hogy nemzetközi szervezetek meghatározó személyiségei asztalon könyökölve két szendvics között beszélgetve, hoznak felelőtlen döntéseket, „kötelezően ajánlott” címszó mellett. Folyik a harc az anyagiak birtoklásáért. Ennek esett áldozatául a gazdag ifjú, aki Jézustól az örök élet felöl érdeklődött. Kérdése azt igazolja, hogy volt bizonyos hite, mint sok „általánosan” vallásos embernek. Alapvető kérdés, ami a gazdag ifjú számára is gond volt: mi az, amibe fogódzkodsz? Bankszámla, gazdasági vállalkozás…? Semmit sem hoztunk erre a világra, világos, hogy el sem vihetünk semmit. Az utolsó úton mindenki egyedül marad. Jézus azt javasolta neki: „Szabadulj meg attól a földi kincstől, ami fogva tart, és kincsed lesz a mennyben!” Igen, Jézus nem a materiális, anyagi kincsekre irányítja a figyelmet, amit akár a rozsda megemészt, a moly is meg tud rágni. Az igazi kincs, az Örök Istenre való rátalálást jelenti. A „végelszámolás” tanulságai között Jézus az okos és bolond szüzek példázatát is elmondja. A drága véren megszerzett kegyelem azé, aki még idejében elkéri, mert „Mindennek rendelt ideje van” (Préd 3, 1.) Milyen rettenetes volna, ha egy menyasszony akkor szaladna esküvői ruhát és fátyolt vásárolni, amikor már ott van a vőlegény. Lehet, hogy szeretnél menyasszony lenni, de még nincs ruhád. Az új ruha, amivel a nagy menyegzőre be lehet menni a Krisztus vérén megvásárolt új mennyei természet. Istentől csak Jézusra való tekintettel lehet elnyerni a kegyelmet. Később késő, elvétetik a kegyelem. „Bezáratik az ajtó, akik készen voltak, bementek Övele a menyegzőbe.” 

Jézus vére a kereszten, a mi drága magyar népünkért is folyt, és aki ezt hittel tudomásul veszi, már e földön zengi mennyei békeséggel a szívében: „Az Úr irgalma végtelen, ezt folyton érzem én… ha véget ér az életem, új otthont nyújt az ég. Ott még szebb hangon zenghetem a Bárány énekét.”

Bátkai Sándor