Mit üzen a Szent Korona keresztje?

„Ez az én szeretett Fiam, reá hallgassatok!”  (Márk ev. 9, 7.)

Minden nép életében vannak történelmi jelentőségű útelágazások, fordulatok. A nemzeti ünnep kapcsán, a világ minden táján élő magyarok a keresztény államalapítás sorsdöntő eseményére emlékeztek. Számos ünnepi beszéd hangzott el. Erdő Péter bíboros érsek kiemelte: „Összejöttünk hálát adni a múltért, és imádkozni a jövőért!” István, Géza fejedelem és Sarolt fejedelemasszony fia, megkapta Istentől azt a bölcs felismerést, hogy a keresztény Európában a pogány magyarság nem maradhat meg. Sorsfordító lépésként támogatóival együtt – igaz kemény belső küzdelem árán – létrehozták a keresztény magyar államot. A kereszténnyé válás igazolásaként Szilveszter pápától István, a felső részen kereszttel ellátott koronát kapott. A Szent Korona nemzeti történelmünk szimbóluma. Története, mintha a magyar nép viharos ezer évének hányattatásait, sorsát példázná napjaink embere számára. A 16. században a bécsi kincstárban őrizték. Itt készült az első hiteles és részletes ábrázolás, amelyet a magyar Szent Koronáról ismerünk. Ekkor a kereszt még láthatóan egyenes volt. Későbbi kutatások számos magyarázattal szolgálnak a kereszt elferdülését illetően. Ami egybehangzó: erőszakos emberi beavatkozás eredményezte a kereszt elferdülését.

Kedves nemzettársaim! A kereszt világszerte szimbólum, amelynek elsősorban vallási, de napjainkban már inkább kulturális jelentősége van. Gyakran dísztárgyként szerepel. A világtörténelem legnagyobb jelentőséggel bíró keresztjét  a Golgotán állították fel, ahol Jézus Krisztus mint Isten Báránya életáldozatával lefizette a bűnre kimondott halálos ítéletet. A kereszt ugyanakkor a „szégyen fája” is, mert a bűn szégyenteljes dolog, és  ilyenformán történt a megbüntetése is a „szégyen fáján”. A kereszt függőleges oszlopa egyértelműen a Magasságos Isten fele mutat, míg a vízszintes keresztlécre szegezett Krisztuskéz azt sugallja, hogy áldozatos szeretetével átöleli az egész világot. Mindenkit meghív az Ő csodálatos országába, hiszen a „belépőt” saját vérével fizette ki számunkra! Ezek után egyértelmű, hogy egyetlen szavával sem akart bennünket megtéveszteni. Sok olyan jelet sorolt fel, amelyek egyértelműen jelzik eljövetelének közeli voltát. Az első és legfontosabb figyelmeztetése, amikor a végidőkről beszélt a következő mondat volt: „Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket”! (Márk 13, 5.) Nos, ahogy a magyar Szent Korona  keresztjének elferdülését emberi kéz erőszakos beavatkozása okozta, hasonlóan a megtévesztés is emberek révén történik, akiknek hátterében sátáni-démoni erők munkálkodnak. Az Isten tiszta, szent igéjétől való eltévelyedés azért lesz olyan nagyméretű, mert látszólag hiteles emberek közreműködésével történik. Jézus arról szól ugyanis, hogy jönnek majd hamis Krisztusok, hamis próféták. Nos, a „próféták” szóval Jézus egyértelműen arra utal, hogy a megtévesztés nem Istentagadó ateisták részéről érkezik, hanem olyan emberek ajkáról hangzik el, akik a népnek Isten tiszta igéjét kellene, hogy szólják. Jézus a kortárs írástudók szemére vetette: „Így tettétek érvénytelenné Isten igéjét a ti hagyományotokért… De hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai.” (Máté ev. 15, 6, 9.) Ha ez a megtévesztés igaz volt Jézus korának írástudóira vonatkozóan, napjainkra még inkább érvényes a figyelmeztető bírálat! Az összekevert féligazság egyértelműen rosszabb, mint a teljes hazugság, mert az igét nem igazán ismerő ember könnyen „beveszi a lecsót” különösen, ha az ma is az elismert „írástudók” részéről érkezik. Sajnos, annak ellenére, hogy Isten egyértelműen kijelentette: „Ez az én szeretett Fiam, reá hallgassatok”, sokszor nem attól kérjük el a szabadítás örömét, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön!

Drága magyar testvéreim! Az egyre fokozódó zűrzavaros, nehéz időkben egyedül csak Hozzá menekülhetünk, hiszen néki adatott minden hatalom mennyen és földön! Jézus Krisztus Istentől kapott hatalmát csodálatosan fogalmazta meg Pál apostol a Filippiben lévő gyülekezetnek irt levelében: „És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. Annak okáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékozá néki oly nevet, amely minden név fölött való; hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (Filippi 2, 8–11.) Imádatunk tehát az Atyához egyedül csak Jézus Krisztuson keresztül szállhat a Teremtő Istenhez.

Drága magyar testvéreim még tart a kegyelem ideje. De közeledik a „végelszámolás” napja, amikor az emberiség két csoportra oszlik. Az egyik csoport azt mondja: „Örüljünk és örvendezzünk, és dicsőítsük Őt, mert eljött a Bárány mennyegzője…” (Jel. 19, 7.) A másik csoportba tartozók kérést fogalmaznak meg, és így szólnak a hegyekhez és a sziklákhoz: „Essetek ránk és rejtsetek el minket a királyi trónuson ülő arca elől, és a Bárány haragja elől, mert eljött az ő haragjuk nagy napja és ki állhat meg?” (Jel.  6, 15–17.)

Annyi történelmi vész és vihar, Trianon átka után ragadjuk meg végre Jézus Krisztusnak felénk nyújtott, kereszten átszegzett kezét, hogy bevihesse a mi népünket is az Ő csodálatos országába. Zengje hát szívünk: „Mindenről lemondok Érted, Jézusom, követlek Téged”!

Bátkai Sándor