Quo vadis, Domine

A legenda szerint amikor a Néro császár kegyetlensége elől menekülő Péter apostol a via Appia elágazásához ért, szembe találta magát az Úrral, aki Péternek erre a kérdésére: „Quo vadis, Domine?” (Hová mégy, Uram?) így felelt: „Venio Romam iterum crucifigi” (Rómába jövök, hogy újra megfeszítsenek).

A címben szereplő kérdést rendszerint sorsfordító helyzetekben teszik fel: hová mész? merre tartasz? ki vagy? mit akarsz? jelentéstartalommal. Alapvető fontosságú a 21. század embere számára, de különösen magyar népünk számára, hogy őszinte válaszokat adjon léte, jövője érdekében a fenti kérdésekre.

A felvilágosodás korától egyre nagyobb teret kapott a vallásellenesség. Az ember azt gondolta, hogy a technikai civilizáció csúcsain boldog és nyugodt élet veszi kezdetét. Csalódnia kellett, mert amint kiutasította életéből az istenfélelmet, egyre kiszolgáltatottabbá vált a Sátán démoni serege számára. Ezzel viszont olyan mélyre csúszott, ahonnan nincs számára kiút. Nagy isteni kegyelem, ha valamely nép felismeri ezt a végzetesen rossz helyzetet és őszinte Isten felé fordulással kegyelmet nyer. Szomorú, hogy sorsdöntő helyzetekben az egyház sem töltötte be igazán az Istentől kapott feladatát, amikor eltávolodott az élet realitásától, az emberek napi gondjaitól. XVI. Benedek pápa nyomatékosan hangsúlyozta, hogy új evangelizációra van szükség. Ennek érdekében a 2012-es év a hit évének lesz nyilvánítva. Alapvető fontosságú azonban, hogy az egyház felelős vezetői álljanak először is őszinte bűnbánattal álljanak Isten elé és indítsák el az általános lelki ébredés folyamatát. Ninive polgárainak megmenekülése Isten ítéletétől élő példa lehet, hogy a királytól kezdve mindenki imádsággal és böjttel fohászkodott kegyelemért, amit végül el is nyertek.

Magyar népünk számára is csak az őszinte megtérés marad a túlélésre. Kevesen vagyunk, tehát teljes összefogásra van szükség. Most, a népszámlálás napjaiban különösen. Le kell mondanunk egyéni ambícióinkról, amelyek csak az elszakadást, a falak emelését növelik. A hatalom szeretete helyett a szeretet hatalmát érvényesítsük. Azért olyan erősek a széthúzás rossz erői, mert a jók gyengék. De Jézus Krisztus ígérete népünk számára is biztató, hogy „aki hozzám fordul, ki nem vetem”! Nincs olyan rossz helyzet, amiből Isten ne találná meg a kiutat. Jób pátriárka a megpróbáltatások tűzében mindent elvesztett, ennek ellenére hittel azt vallotta: „tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál”. (Jób 42, 2) Isten csodálatosan megáldotta és visszakapta mindazt, ami korábbi veszteség volt. Keressük az igaz istenfélő emberek társaságát, hogy egy nagy összekapaszkodással kérjük el Istentől népünk számára is a kegyelmet.

Bátkai Sándor