Temetések margójára

Alig pár nappal ezelőtt gyászolta népünk egyetlen aranylabdás focistánkat, Albert Flóriánt, akinek generációjával talán leáldozott a magyar focinagyhatalom napja. 

Alig pár napja temettük Nagy Gyula bácsit, akit 85 éves korában szólított magához szerető Teremtőnk. Hegedűjének hangjával sokszor húzta a talpalávalót lakodalmakon, bálokon.

Így múlik el egy magyar világ, amely természetesebb volt, mint a mostani. Bár törekszik a magyar foci, mégis elérhetetlen a világ- vagy Európa-bajnokság, ami Alberték idejében még nem tűnt annak. Így múlik el az a világ, amikor a hegedűs az ember fülébe húzta a nótát egy-egy patinásabb vendéglőben. Ma is hallunk zenét, létezik sok ügyes tánccsoport is, de oly kevés már az igazi zenész. Sokszor a táncosok számítógépből származó, kierősített zenére táncolnak. Mert már nincs hegedűs, ahogyan focista sincs, aki ne a pénzért focizna.

Sic transit gloria mundi...

Miklós Csaba, majláthfalvi katolikus plébános