Ünneplő testvéreim!

A közelgő karácsony el kell, hogy gondolkodtasson bennünket. Tudatában kell lennünk annak, hogy az isteni szeretet lehajolt hozzánk, számunkra is nyilvánvalóvá lett. 

Ne kápráztassanak el bennünket az ünneplőbe öltöztetett város fényárban úszó utcái, a minden sarkon kínált csecsebecsék, vacak-kacatok csillogása-villogása, a várt, remélt vagy éppen keresgélt ajándékok sokszínűsége, értéke, hasznossága vagy haszontalansága, hanem próbáljunk arra figyelni, ami létfontosságú: Isten kegyelmi ajándékára, Jézus Krisztusra. Hiszen benne és általa teljesedett ki Isten irántunk való szeretete, megbocsátása, irgalma és kegyelme. Ő egyedül képes arra, hogy összekösse a mennyet a földdel, az emberi gyarló világot az isteni tökéletessel, hogy áthidalja azt a mérhetetlen szakadékot, amit maga az ember hozott létre a Teremtőtől való elszakadásával, bűnével. Nincs semmi, ami ennél fontosabb lehetne. Adja meg a Mennyei Atya mindnyájatok számára azt a lelki többletet, amelyet Isten közelségének megélése jelent. Igazi ünnepe csak annak van, aki szívébe fogadja Isten Fiát, Krisztust, akiben az Atya romolhatatlan, elévülhetetlen és mindennél értékesebb ajándékot ad azoknak, akik hisznek benne. Ha elfogadjuk egymástól az ajándékot, ha örömünket leljük abban, hogy szeretteinknek ajándékokkal kedveskedjünk, mennyivel inkább el kell tudnunk fogadni ezen az ünnepen Isten bennünket kereső szeretetének ajándékát. Egyik ifjúsági ének refrénjével kívánok mindnyájatoknak Istentől megáldott ünnepet, és békés, örömteli, boldog új esztendőt: „Mert a legnagyobb ajándék mit én kaptam tőled, a legnagyobb ajándék, hogy értem jöttél el...”

Kovács Zsombor evangélikus lelkész