„Vigyázz! Kész! Rajt!” – induljunk hát el!

Gyermekzsivajtól, hangos énekléstől és imádság szavától zengett a múlt héten a lupényi református templom, a Vakációs Bibliahét alkalmával. 

A három csoportra felosztott gyereksereg öt napon át színes bibliai történetek és korosztályuknak megfelelő szinten megtartott tanítások által lépegetett a csapattá, közösséggé formálódás nehézkes útján.

A hét a KOEN Alapítvány nyári vakációs programjának a mottójára épült: „Vigyázz! Kész! Rajt!”. Arra törekedtünk, hogy a játékok, a dalok, az imádságok, a beszélgetések, a kézimunkázások és a csapatversenyek megértessék a gyermekekkel, hogy szükséges elindulni a hit útján és nagyon fontos megérkezni a célhoz. A keresztyén élet egy folytonos küzdelem, de Isten emberének meg kell harcolnia a hitnek ezt a nemes és szép harcát. Ez az életfilozófia amilyen egyszerű, éppoly nehéz. Nehéz, mert az ilyen harc sokszor veszteségekkel jár, a kudarcot pedig mindig nehéz megélni, elfogadni! Ezt több alkalommal a saját bőrünkön is megtapasztalhattuk, hiszen a versenyjátékok alkalmával csak egy-egy csoport lehetett első.

A gyermekek kézügyességét és gazdag képzeletvilágát tükröző munkákból a templom előterében rögtönzött kiállításon nyerhettek ízelítőt a szülők, gyülekezeti tagok. Volt ott papírdarabkákból meseszépen felruházott angyal, egy gyermek egész napi programját bemutató óra, egyéni stílusban megfestett kövecskék, kincses ládikó, amelyben egy papírszív hirdette Istennek az emberhez intézett legfőbb parancsát: „Szeresd az Urat, és szeresd felebarátodat, mint önmagadat!”(Mt 22, 37–39).

A hétzáró műsor alkalmával az óvodások örömmel kiáltották az ének szavaival: „Én Istennek szolgálok!”, a nagyobbak pedig Domján János: „Az irgalmas szamaritánus”, Ölbey Irén: „Mária és Márta”, valamint Túrmezei Erzsébet: „Most nem teszek semmit” című versét mondták el, dalokkal fűszerezve szolgálatukat.

A hét színvonala szerint az eddigiek legsikeresebbje volt az utolsó nap, a „Szülők napja” is. Az együttlét szépségét a sok érdekes játék mellett Isten szeretetének megtapasztalása adta. A gyerekekből, szülőkből és nagyszülőkből álló négy csapat vidám versengést folytatott egymással, s bár három generáció volt együtt, és nem mindenki nyert a próbákon, mégis elégtétele volt a résztvevőknek a cél megvalósulása: a testvéri közösség.

Köszönetet mondunk mindazoknak, akik munkájukkal és adományaikkal lehetővé tették a hét megrendezését.

Emberé a munka, Istené a dicsőség!

(MEÉ)