A Búzavirág ünnepi műsora

Szombaton a pécskai Doru Ioan Petescu Kultúrotthonban 17 órakor kezdődött a Búzavirág Néptáncegyüttes csoportjainak a farsangi műsora, amely a gyermekek közös, kórusban megismételt tavaszcsalogatójával – „Jöjjön a tavasz, vesszen a tél!” –, illetve zenekísérettel előadott közös táncával indult.Engi Márta Ildikó művészeti vezető üdvözölte a szép számban megjelent szülőket, nagyszülőket, érdeklődőket, név szerint megemlítve Antal Péter polgármestert és Miodrag Stanoiov alpolgármestert, majd ismertette a Régi idők farsangja című önálló előadásukat, előrebocsátva: 2023-ban ez az első önálló műsoruk, amelyben a Búzavirág mindhárom csoportja bemutatkozik. Elsőként a Bojtocska csoport Ég a gyertya ég című műsorát konferálta fel. A sikeresen bemutatott táncuk után megdicsérte a kicsinyeket, illetve köszönetet mondott Tóth Brigitta óvónőnek és Putics Nicolettának.Farsangkor a tél helyet ad a tavasznak, újraindul a világ kereke, s ha egy rövid időre is, de minden átcsaphat az ellentétébe. A szegény gazdagnak, a rút szépnek, a bolond bölcsnek látszhat. Mielőtt az idő továbbállna, az ember megállítja egy pillanatra, elbúcsúzik a megszokottól, szembeszegül a változás kihívásaival, majd elfogadja az újat. Ez a változás megbont egy rendet, hogy egy újnak adjon helyet. (Nyulas Ferenc újságíró szavait idézte a farsangi időszakról).Az elkövetkezőkben Kriván Kata és Szép Dávid, a Búzavirág szólótáncosai előadásában pálpataki táncokat láthattunk. A páros tánc vastapsot érdemelt, majd a művészeti vezető folytatta:Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy király, akit Koncnak hívtak. Azért hívták így, mert szerette a hasát, éppen ezért még koncot sem hagyott a csonton, oly fényesre rágta mind. Gondolta, vízkereszt napján, ellátogat a szomszédos városba, ahol régi cimborája él. Beült a hétlovas hintójába, és a kocsissal Herőce városába hajtott. Hamar meg is érkeztek cimborája, Cibere vajda házához. A király kíséretét hátrahagyva, illedelmesen bekopogtatott, majd hangosan mondta:– Adjon Isten jó napot, öreg cimborám!– Adjon Isten, felséges királyom! – nyitott ajtót a vajda, akinek láttán a király igencsak meglepődött. – Jöjjön, fáradjon beljebb.– Hát az egészséged jól szolgál-e, komám? Igencsak lóg rajtad még a kalapod is – ráncolta szemöldökét a király.– Szolgálni szolgál, ahogy mindig – válaszolt a vajda, s hozott is Konc királynak egy tál savanyú levest.Belekortyolt a király, de el is savanyodott az ábrázata. El is ment a kedve a látogatástól, hirtelen felpattant, és szó nélkül távozott. Vakarta is fejét a vajda, vajon mit véthetett öreg barátja ellenében.Hamar kiderült, miért viharzott el a király. Világra szóló lakomát rendezett, hogy még az emlékét is eltörölhesse az íznek, melyet a vajda asztalánál kóstolt. Nagylelkűen meghívott mindenkit, Cibere viszont mégsem jelent meg. A király nem tudta mire vélni a dolgot, talán a vajda házától való távozásában találta a választ egyedül, de a lakoma, amely két hónapig tartott, hamar elfeledtette vele az effajta gondolatait.  Egyik vacsora közepén arra figyelmeztették a királyt, hogy elfogyott mindennemű étel, amely várának az asztalát eddig nyomta. Volt ám nagy fejvakarás hirtelenjében, de egyben hascsikarás is, hiszen az eddigi dús étkezésnek köszönhetően a részt vevő gyomrok serege is megsínylette a túlzó lakmározást.Hirtelen a királynak eszébe ötlött a savanyú leves, amelyet a vajdánál evett, s bár savanyúnak találta, most mégis éppen ennek érezte szükségét. Hamar küldetett a vajdáért egy hintót, s az meg is jelent a király színe előtt.– Adjon Isten jó napot, felséges királyom!– Adjon Isten, öreg cimborám! – válaszolta gondterhelt arccal a király.– Hát az egészséged jól szolgál-e, felséged? Igencsak gondterhelt arcod van. Tán nincs ínyedre a fenséges lakoma, melyet rendeztél nemrég? – ráncolta szemöldökét a vajda.– Értem én, ne is kérdezd, barátom – válaszolt a király –, egy kéréssel fordulnék feléd. Most éppen semmi pompásra nincs szükségünk, hanem szerényebb étrendre, böjtre adnánk fejünket. A kiszileves titkát megosztod-e udvarommal és jómagammal?Cibere vajda válaszul csak biccentett, bajsza alatt széles mosollyal. A király intett szakácsainak, hogy készítsék el a kívánt levest öreg barátja szavai szerint. Se hús, semmi bő nem szerepelt benne. Mégis minden jelenlevő az utolsó cseppig megette. A böjt meghozta eredményét, s a király és a vajda végül kibékültek.Mivel e nap éppen keddre esett, az eset neve a húshagyókedd néven maradt fönn. Ha a két barát haragba maradt volna, tán az én mesém is tovább tartott volna. Ezt a legendát eleveníti fel a Boglárka csoport kicsi jelenete is melyet természetesen tánc követ.

Mese a vajaspánkóról

Élt egyszer egy öregember és egy öregasszony. Kéri az ember az asszonyt:– Süss nekem, anyjuk, vajaspánkót!– Ugyan, miből süssek? Egy csepp lisztünk sincs.– Ej, te asszony! Kapard le a kosár oldalát, seperd fel a magtárt: hátha kerül így egy kis liszt.(Magyari Mózes, Nagyborosnyó)Úgy is tett az öregasszony: lekaparta a kosár oldalát, felseperte a magtárt, s került is liszt két marékkal. A tésztába tejfelt kevert, pánkót vágott belőle, kisütötte vajban, s kitette a pánkót az ablakba hűlni.Elunta magát a vajaspánkó, legurult a lócára, a lócáról a padlóra, s a padlóról legurult az ajtó felé. Átgurult a küszöbön a tornácra, a tornácról a lépcsőre, a lépcsőről az udvarra, az udvarból túl a kapun, mindig messzebb és messzebb. Gurult, gurult az úton, és szembe jött vele egy nyúl.– Megeszlek, te vajaspánkó!– Ne egyél meg, sandaszemű! Inkább hallgasd meg, milyen szépet énekelek neked! A nyúl hegyezni kezdte a fülét, s a vajaspánkó rákezdte az éneket:Vajaspánkó a nevem, Elmondom az eredetem: magtárban sepertek, kosárról kapartak,, tejfellel kevertek, kemencén sütöttek, ablakon hűtöttek. megszöktem az otthonomtól, gazduramtól, asszonyomtól. Mért féljek, nyúl, tőled?Megszököm előled!S tovább gurult, úgy eltűnt a nyúl szeme elől, mintha ott sem lett volna. Begurult a vajaspánkó az ösvényen az erdőbe, s találkozott a farkassal.– Megeszlek, te vajaspánkó!– Ne egyél meg, ordas farkas! Szépet énekelek neked. És fújni kezdte: vajaspánkó a nevem, elmondom eredetem: magtárban sepertek, kosárról kapartak, tejfellel kevertek, kemencén sütöttek, ablakon hűtöttek. Megszöktem az otthonomtól, gazduramtól, asszonyomtól. Megszöktem a nyúltól, miért féljek, farkas, tőled? Mindjárt megszököm előled!S továbbgurult. Úgy eltűnt a farkas szeme elől, mintha ott sem lett volna. Gurult, gurult a vajaspánkó az erdőben, s szembe jött vele a medve. Csörtet, töri a lombot, rontja a bokrot.– Megeszlek, te vajaspánkó!– Ne egyél meg, tányértalpas, ugyan miért is ennél meg? S a vajaspánkó már rá is kezdte: újra elmondva az eredetét, feltéve a kérdést:Miért félnék, medve, tőled?Megszököm mindjárt előled!S tovább gurult. Úgy eltűnt a medve szeme elől, mintha ott sem lett volna. Gurult, gurult a vajaspánkó, s szembe jött vele a róka.– Jó napot, vajaspánkó! Ej, milyen jóképű, milyen pirospozsgás vagy!A vajaspánkó már rá is kezdte az ismert mesét. – Felséges ének – szólt a róka. Csak az a baj, hogy megöregedtem, kedvesem, rosszul hallok. Ülj csak ide az orrocskámra, s fújd el még egyszer!Nagyon jólesett a vajaspánkónak, hogy így megdicsérték az énekét. Felugrott a róka orrára, és újrakezdte: Vajaspánkó a nevem...Abban a pillanatban a róka – hamm – bekapta.Ha a róka a vajaspánkót be nem kapta volna, az én mesém is tovább tartott volna – zárta a mondókát Engi Márta Ildikó, majd bekonferálta Kriván Kata és Magyar Valentin kalotaszegi táncát.

Talajkázás (dél-alföldi)

A farsangi népszokásokban csodálatos világ tárul elénk, mindebben ember és természet, egyén és közösség szerves egységben jelentkezik. Gazdag népszokásaink közül csupán egy párat emelünk ki, mint a farsangi köszöntők, mellyekkel bő termést kívántak a háziaknak. Minden ilyen házalás célja az adománygyűjtés volt, természetesen az adomány élelem volt, melyet az esti mulatságok alkalmával el is fogyasztottak. Egy ilyen jókívánság köszöntést, talajkázást mutatnak be a Búzavirág csoport lánytáncosai, melyet páros tánc követ.

A farsangi fánk története

Régen a farsangi időszak a párkeresés időszaka is volt. A lányok fánkot adtak annak a fiúnak, akit kiszemeltek maguknak, a fiúk pedig fánkocskának becézték kedvesüket. Ha egy pár együtt tört ketté egy fánkot, szinte biztosan közel volt az esküvőjük, ugyanis a fánk oldalán körbefutó szalag a karikagyűrű jelképének számított.Egyes források szerint Olaszországból származik, feltételezések szerint Beatrix közvetítésével került be Mátyás király udvarába, de sok érdekes történet kapcsolódik még a fánk megjelenéséhez Európában.Az egyik legismertebb így szól: Marie Antoinette megszökött egy udvari álarcosbálról, és csatlakozott az utcán összegyűlt sokasághoz. Mindeközben megéhezett, így vásárolt egy fánkot az egyik utcai árustól, ami nagyon megízlett neki. Úgy döntött, hogy az őt kísérő lovagnak az egész kosárnyi fánkot meg kell vásárolnia. Annyira megszerette az ízét, hogy a fánkkészítőt az udvarba rendelte, és felvette a konyhára. Attól kezdve a királyi lakomák részét képezte ez a finomság.Egy másik anekdota szerint Bécsből származik ez az édesség. Mikor Krapfen, a híres neves bécsi pék elhunyt, asszonya vette át a pékség vezetését. A péknére a vendégeknek reggelente rendszeresen hosszú időt kellett várniuk, ennek pedig hangot is adtak. Erre válaszként Krapfenné egy darab kenyértésztát valamelyik vendég fejéhez szeretett volna vágni… Azonban a tészta rossz irányba repült, egyenesen a sistergő olajba esett. Az illata megtetszett a vevőknek, s így a véletlennek köszönhetően megszületett az első fánk.

Boglárka – Télbúcsúztató (A te fejed akkora…)

Jellegzetes farsangi csúfolkodókat hallhattunk a Boglárka csoport előadásában, és természetesen egy szép, színvonalas dél-alföldi táncot is láthattunk. Ügyesek, mert szorgalmasan gyakorolnak Balázs Viola és Nádasdy Gergő vezetésével, akik a Búzavirág csoport oktatói is.Ismét szólótánc következett, Kriván Kata, Szép Dávid és Magyar Valentin előadásában, majd egy szászcsávási cigány tánccal is megörvendeztették a közönséget.Egy másik, igen jellegzetes farsangi dramatikus játék a téltemetés, a telet jelképező szalmabábu elsiratása és temetése. Ezt többnyire farsang végén, azaz húshagyó kedden művelték. Az előadáson csak elsiratták a bábut, majd kedden, február 21-én 15.30 órakor a római katolikus parókia előtt találkoznak, ahonnan énekes kísérettel leviszik a bábut a Maros-partra, és ott eltemetik. Utána a Boglárka és a Búzavirág csoport táncosainak egy kis mulatságot tartanak a parókia pincéjében.

Március 15-i ünnepi műsor bejelentése

Fontos bejelentés is történt a műsor keretében: március 19-én, vasárnap az 1848-as márciusi ifjakra emlékeznek egy kis közös műsorral, a pécskai Hagyományőrző Egyesület színjátszó csoportjával, melyet a budapesti Sergő Zernekar Március idusán koncertszínházi előadása követ. Az előadás kifejezetten Petőfi Sándor születésének 200. évfordulójára készült. Középpontjában az 1848–49-es forradalom és szabadságharc lelkülete áll, így nem volt kérdés, hogy a költő egyik leghíresebb verse, a Nemzeti dal is fontos szerepet kapjon a produkcióban. A darabban több vendégművész is közreműködik: Nemes Tibor zenés színművész és Johan János, a 100 tagú cigányzenekar egyik vezető prímása. Végül a Búzavirág és a Boglárka csoport táncosai következtek a Téltemetés című műsorukkal.Engi Márta Ildikó a táncosok nevében is megköszönte, hogy nem fukarkodtak a tapssal, ugyanis a másfél órás, mutatós táncokkal, érdekes farsangi szokásokkal színesített előadás végén a szép számú nézőközönség felállva, szűnni nem akaró vastapssal fejezte ki háláját.