A csigérszőllősi vízimalom még dacol az idővel...

Az Aradi Magyar Napok programjában, Elődeink nyomában címmel szervezett világosi zarándoklatra szombaton 10 órakor két autóbusz indult Aradról a Csiky Gergely Főgimnázium diákjaival és tanáraival a Homolka Ervin és Khell Levente által indított, az utóbbi években Erdélyi Istvánnal kiegészült csapat vezette kiránduláson. Út közben Zimándújfalun, majd a szentannai úton Kisiratosról is csatlakoztak diákok és tanárok. A 108 résztvevő Csigérszőlős mellett, az 1848–49-es forradalom és szabadságharcnak a fegyverletétellel záródó eseményéről emlékeztek meg. Az előző napi esőzések miatt a társaság óvatosan vonult a csigérszőllősi vízimalomhoz, út közben megemlékeztek Beszédes Józsefről, a vízimalom rendszer megépítését vezető zseniális hidrológus mérnökről. Annak a munkáját dicséri a Vaskapunál a Duna hajózhatóvá tételének, a budapesti Lánchíd megépítésekor a Duna vizének az elterelési munkálatai is. Róla gr. Széchenyi István nem véletlenül mondta: „Beszédes csak a vizet mondja”.

Erdélyi István bevezetője

Amint a csapat sikeresen a sorsára hagyott, leromlott állapotban lévő vízimalom közelébe ért, az egyik társszervező, Erdélyi István a jókora oldalsó ablaknyílásból bejelentette Muntyán Tibor történelemtanárnak az 1848–49-es forradalom és szabadságharcról szóló előadását. Amint hozzáfűzte, a fegyverletételnek a helye azon a téren volt, amelynek a bejáratán a csapat átjött a malomhoz. A jelzett helyen Görgei Artúr fővezér Frolov tábornokkal megbeszélte a fegyverletétel feltételeit. Utána a mintegy 30-40 ezer főből állt honvédsereg, a malomtól visszatekintve a jobb oldalon adta át a mintegy 140 ágyút. A magyar lovasság is azon az oldalon, míg a gyalogság a szemben lévő oldalon, a hídtól nem messze tette gúlákba a fegyvereit. Bohusné Szögyény Antónia a világosi kastélyban lezajlott tárgyalásokkal, illetve a fegyverletétellel kapcsolatban leírta: a magyar honvédeknek egy része örvendett a fegyverletételnek, az egyharmada szétszóródott. A fegyverletétel azért történt a malom közelében, mert miközben a magyar hadsereg Világos közelében helyezkedett el, az oroszok Borosjenőn és környékén állomásoztak. Azok azt kérték, hogy kora délután érjenek ide és a malomnál, nagyjából középúton találkozzanak. Azért éppen erre a helyre tették a megbeszéléseket, mert a Csigér folyócska a falu túloldalán megy el, miközben itt a Nádor-csatorna folyt. Mivel József nádornak Kisjenőn volt a gazdasági központja, korszerűsítette a mezőgazdaságot, ezért Körösbökénytől indul, majd 91 kilométer után Fazekasvarsánd közelében ömlik a Fehér-Körösbe az általa építtetett csatorna. Arra 17 vízimalmot terveztek, amelyek közül mintegy 16 folyamatosan működött. Közülük egyik éppen ez volt, ahol most tartózkodunk. A víz egy zsiliprendszeren keresztül jutott be a malmokba, ahol meghajtotta a nagy turbinakereket, feljött a kúpkeréken, majd bekerült a malomba, utána az energiát leadott, kiömlő víz visszakerült a malom mögött a csatornába. Sajnos, a malom épülete már annyira leromlott állapotban van, hogy tömegesen nem lehet bemenni – zárta helyismertetőjét Erdélyi István. 

Muntyán Tibor történelemtanár előadása

Muntyán Tibor történelemszakos tanár miután üdvözölte a jelen lévő gyermekeket és felnőtteket, kifejtette: azt tudjuk, miért vagyunk itt, a következő kérdés, miért került sor a fegyverletételre? Nos, 1848-ban Európa számos országában forradalmak robbantak ki a fennálló rendszerek ellen, mert azoknak a vezetői semmibe vették a nép akaratát. Ebben az időszakban Magyarországnak nagyon különleges helyzete volt, mert az Osztrák Birodalomhoz tartozott, de nem meghódított országként, hanem olyan területként, amelynek önálló törvényei és jogrendszere volt. A magyarok 1848 márciusától kezdve e törvényeket megpróbálták kibővíteni, illetve az országot modernizálni, ami azonban az osztrák vezetőknek nem tetszett, mert a birodalomban olyan Magyarországot akartak, amely gyenge, fejletlen, gazdaságilag szinte semmit nem ér, ezért azt folyamatosan ki tudják használni. Miután Magyarország elkezdett fejlődni, az osztrákok úgy döntöttek, hogy eltörölnek minden törvényt, illetve minden jogot, amivel addig a magyarok rendelkeztek, fegyveres erővel fogják rákényszeríteni, hogy a birodalom egyik jogfosztott szolganépévé váljanak. A magyarok azonban ebbe nem egyeztek bele, ezért kirobbant az úgynevezett szabadságharc, amelyben a néhány hónap alatt felállított hadsereggel több csatában sikerült legyőzniük az akkoriban a világ egyik nagyhatalmának a hadseregét. Abban az időszakban ugyanis az Osztrák Birodalom a világ 5-6. nagyhatalmának számított. Ezzel együtt a magyar tábornokok által vezetett hadseregnek sikerült legyőzniük. Ekkor következett be az, amit addig osztrák császár soha nem követett el, vagyis elment könyörögni egy másik nagyhatalomnak a segítségéért. Annak eredményeként az orosz cár beküldött Magyarországra egy 200-300 ezer főből álló hadsereget. Ebben a helyzetben a magyar hadvezetés számára világossá vált: ha tovább folytatják az értelmetlen harcot, még többen elesnek, így került sor Világoson a megbeszélésre, miszerint a környéken lévő magyar hadsereg megadja magát, de nem az osztrákoknak, hanem az oroszoknak, akik miatt kénytelenek letenni a fegyvert. Ennek a teljes megértéséhez azonban azt is tudni kell, milyen fegyvereket tettek le.

Ismerkedés az elöltöltős puskával

Miután Erdélyi István felmutatta, majd átadta Muntyán Tibornak az 1800-as évekből származó elöltöltős puskát, a tanár folytatta: a fegyver azért elöltöltős, mert az elülső végén tették bele a golyót. Az akkori puskákkal sokkal bonyolultabb volt lőni, mint egy mai, akármilyen fegyverrel. A puska megtöltéséhez a zsebből elő kellett venni egy tasakot, aminek az alsó részén volt a puskapor, a felső részén egy golyó. E zacskót marketnek hívták, le kellett harapni a por felöli végét, a port beleönteni a csőbe, majd a golyót is beletenni, utána a töltővesszővel lenyomni. Amikor felemelték a csövet és meghúzták a ravaszt, a kovakő nekicsapódott egy acélnak, szikra keletkezett, ami bement a puska agyába, felrobbantotta a puskaport és kirepült a golyó. Az elég bonyolult műveletet olyannyira begyakorolták, hogy egy jól kiképzett katonának percenként 3 lövést kellett leadnia. A puskagolyóknak a mértéke a kaliber, a ma használatos Kalasnyikovnak a kalibere 7,62 milliméter, az 1848-ban használatos puskáké viszont 22 milliméter volt. Ráadásul ólomgolyót használtak. Az ólomnak viszont van egy kellemetlen tulajdonsága, hogy puha, ezért a nagy hőmérsékleten kilőtt ólomgolyó a súrlódástól annyira felmelegszik, hogy a becsapódáskor szétlapul. Tehát a golyó eredeti méretéhez viszonyítva sokkal nagyobb sebet üt. Ugyanakkor azt is tudni kell: az akkori puskák nem voltak pontosak, csupán 150-200 méterig. Annál távolabbi célpontot bizonytalan volt eltalálni, ezért a katonákat arra tanították, hogy minél több golyót lőjenek ki. Az egymástól 250-300 méterre felállt gyalogság tagjai elkezdtek egymásra tüzelni, majd szuronyroham következett. A fegyvercsöveken a három élű szuronyok lándzsaként működtek, de a puskatus is ütőfegyverként működött, ezért a gyalogság ellen lovasságot nem lehetett bevetni. Tehát az 1848–49-es csatákat lényegében a gyalogság nyerte meg a bemutatott fegyverekkel – zárta előadását Muntyán Tibor történelemtanár, aki készségesen válaszolt a diákok kérdéseire is. A csigérszőllősi vízimalom épülete még dacol az idővel, de meddig? Mivel történelmünknek egy fontos eseményéhez kötődik, nem lenne szabad teljesen a sorsára hagyni. Pályázati támogatással meg kellene vásárolnunk és felújítanunk, hogy az épület ne csupán dicső őseink, hanem az emlékükhöz méltó utódai, a jelenlegi magyarok hírnevét is öregbíthesse.