A fele zaklatás alatt

Csütörtökön este az aradi strandon a város polgármestere, Gheorghe Falcă mérnök számolt be tízéves polgármesterségének (2004–2014) mérlegéről.

Nem sokkal ezelőtt az ellenzék egyik képviselője levélben kérte számon, miért nem beszél, a törvény által megszabott keretek között a polgármester a városi tanács ülésén eddigi tevékenységéről. Kicsit elkésett az illető, hisz a tanácsülésen a város első embere beszámolt arról, hogy mandátumának idején, 2004 óta mi történt a Maros-menti városban. Röviden: sok szép és dicséretes dolog.

Tegnapelőtt este mintegy 1200-1300 fős közönség előtt az aradi strandon tartott rendezvényen a polgármester beszámolt évtizedes városvezetői múltjáról, megvalósításairól. Aki azonban statiszisztikai adatok tömkelegét várta, némiképp csalódott, hisz az est inkább amolyan önéletrajzi beszámoló volt (sokak számára minden bizonnyal érdekesebb, könnyebben észben tartható a száraz számoknál). A polgármester sokkal inkább az embert, mint a politikust mutatta be magából. Beszélt brádi (Hunyad megye) gyermekkoráról, a föld alatti munkát végző édeasapjáról, a korán betegnyugdíjba kényszerült édeasanyjáról, szülővárosának szeretetéről, középiskolai tanulmányairól és tanárairól, temesvári egyetemi éveiről, a forradalom Temesváron átélt időszakáról („1989 decemberében a kollégák kiengedéséről tárgyaltam”), az azt követő időszakról, amikor valamennyi temesvári diákszervezet élére választották, az egyetem utáni kihelyezésről (öt lehetőség közül Aradot választotta), az Arad Megyei Útépítő Vállalat vezetői tisztségéről („1999-ben az ország útépítő vállalatainak legfiatalabb igazgatója voltam”), az Arad Megyei Tanács alelnöki funkciójában eltöltött időszakról („hozzájárultam a megye új projektjeinek teljesítéséhez”), aztán a 2004-től, Arad polgármesterévé történt megválasztásától a mostanig terjedő időszak következett. (A mintegy ötvenperces előadás folyamán nem ragaszkodott mindig az időrendhez.) Köszönetet mondott azoknak a különböző pártokhoz, köztük az RMDSZ-hez tartozó tanácsosoknak, akik támogatták a város felemelését, Arad korszerűsítését célzó munkájában, és kárhoztatta azokat (számos konkrét példát felemlítve), akik meggátolni igyekeztek törekvéseit. Fontos helyet foglalt el beszédében családja („szeretett felesége” és kislánya emlegetése – utóbbi esetében a közönség tapsát is kiprovokálta). „Az ember egész életét egy szép cél megvalósításának szenteli, de olykor tévedhet is. Az esetleges tévedésért elnézésüket kérem” – mondta a jelenlévők tapsa közepette.

A strandon felállított hatalmas sátorban, állítólag, ezer széket helyeztek el, de legalább két-háromszázan kívül rekedtek. A jelenlévők között láttuk Arad számos notabilitását (történelmi egyházak képviselőit, köztük a Marosi főesperesség katolikus főesperesét, intézményvezetőket, neves aradi értelmiségieket), csak a Szociáldemokrata Párt képviselőit nem. (Lehet, hogy csak nem találkoztunk?) Az összejövetel (pazar külsőségek, villanyfüzér-girlandok, lobogó fáklyafények között) szendvicsekkel, süteményekkel, borral szolgáló szeretetvendégséggel folytatódott és ért véget.