A közösség építésére törekszenek

Fazekasvarsándon két RMDSZ-es helyi tanácsos képviseli a magyar érdekeket, akik hathatós segítségével a magyar közösség továbbra is megtarthatja magyar nyelvű rendezvényeit, és támogatást kaptak azok a beruházások, amelyek a magyar emberek érdekeit szolgálják. Az elmúlt években történt megvalósításokról Németh József fazekasvarsándi helyi tanácsossal és Borhaci Dávid evangélikus lelkésszel beszélgettünk az evangélikus templom parókiáján. 

– Milyen megvalósítások történtek az elmúlt években?

– Jelenleg a 11-ből két RMDSZ-es tanácsos képviseli a magyar érdekeket a helyi tanácsban. Három politikai párt képviselőiből áll a helyi tanács PSD, PNL és az RMDSZ, de érdekes módon a PNL-ben két magyar van, míg a PSD-ben egy vegyes házasságból származó, részben magyar tanácsos. Én hét éve képviselem az RMDSZ-t a tanácsban. A faluban, ami a magyarokat illeti a polgármesteri hivatalon keresztül csak és kizárólag a halottasház épült – magyarázta Németh József tanácsos a helyi politikai erőviszonyokat. 

– Egy ízben támogatást kértünk az önkormányzattól a templomtorony ablakainak a finanszírozására, illetve benyújtottam egy kérést a templom belső javítása támogatására – egészítette ki Borhaci Dávid evangélikus lelkész az előtte szólót.

– Az RMDSZ kitett magáért. Faragó Péter képviselő úr kitett magáért az érdekünkben. A templomfelújítás során rengeteg pénzt – tiszteletes uram azt mondaná, hogy nem olyan sok –, de én azt mondom rengeteg pénzt lehívott nekünk – mondta Németh József.

– Igazság szerint, valóban jelentős összegeket sikerült lehívni, de ha úgy vesszük, a tenger is cseppekből tevődik össze, és mi nem várhattuk, hogy bárki egy horribilis összeget fizessen ki nekünk. Faragó Péter három ízben járt közbe a Vallásügyi Államtitkárságnál. 2019-ben kaptunk 120 ezer lejt, 2021-ben 100 ezer lejt, tavaly 90 ezer lejt – magyarázta a lelkész úr. 

– Így ha azt mondja az ember 90 ezer lej, 100 ezer lej, lehet, nem tűnik soknak, de ezek mind olyan pénzek, amelyek bejöttek. Megköszönjük. El is költjük. A másik, ami nagyon jó, és amit Péró Tamás megyei tanácsos úrnak köszönhetünk, hogy a Megyei Kulturális Központnál közbenjárt az itteni gyülekezeti napok költségeinek fedezéséért. A falu épülne-szépülne, ha lenne, ki csinálja. A megyei önkormányzat megcsinálta az itteni utat, megcsinálták az Erdőskerek–Simánd utat. Máskülönben a polgármesterünk tervei nagyon nagyok a falura nézve, de a kivitelezéssel lassan haladunk – magyarázta Németh József.

– Konkrétan? 

– Konkrétan új polgármesteri hivatalt szeretnénk építeni a régi iskola helyén, amit három-négy évvel ezelőtt ledózeroltak azzal, hogy majd újjáépítik, de ez még nem sikerült, majd most jön a választás, és újra ez lesz a terv, de az is benne van a pakliban, hogy ha az új közigazgatási tervezetet elfogadják, Szentannához kapcsolnak minket. Ezen kívül meg van írva egy megvalósíthatósági terv a gáz bevezetésére, ezért eddig olyan 900 000 lejt fizettünk, csak a tervekért. Kitaláltuk, hogy ha már ez a régió ül a meleg vízen, akkor termálvízből fogjuk az iskolákat és a polgármesteri hivatalt fűteni, erre vonatkozóan is elkészítettük a megvalósíthatósági terveket. Lesz egy bicikliút Szentanna és Fazekasvarsánd között, ez a Környezetvédelmi Minisztérium beruházása lenne, folyamatban van. Ezenkívül vannak kisebb-nagyobb gubancok. Rosszul telekkönyvezett dolgok, például az iskola és a kocsma, ami meg van fordítva a telekkönyvben, de azon dolgoznak, hogy ezeket rendezzék, és az iskola is pályázhasson mindenféle beruházásra. Az iskolában nulladik osztálytól negyedik osztályig zajlik a tanítás összevont osztályokban. A projektben új iskola és új tornaterem is szerepel, viszont az alacsony gyermeklétszám miatt csak akkor tudnánk megvalósítani ezt, ha sikerülne meggyőzni a hozzánk tartozó Kisszintye faluban élőket, hogy a gyermekeiket óvodás kortól Varsándra adják. Ez nagyon nehéz, mert hogyan engedj el egy hároméves gyermeket egyedül, busszal? Az rendben van, hogy a sofőr rendes ember, ismerjük, vigyáz rájuk, de neki is sok lehet ilyen kicsi gyerekekre vigyázni. 

– Van lehetőség a gyermekek szállítására? 

– Persze. Van két iskolabusz, de a szülők kell elengedjék a gyerekeket. 

– Magyar gyermekek vannak-e Kisszintyén?

– Nem. Itt inkább a másik kisebbség, szlovákok vannak, akik ide járhatnának – mondta a tanácsos.

– Én el tudom mondani, mert a kislányom óvodás, és egyszerű logisztikai szempontok miatt szintén ide jár. Két osztály működik, egy színtiszta román tannyelvű osztály, illetve az úgynevezett magyar tannyelvű osztály, ahová jár összesen hat magyar gyermek a tízen-egynéhányból. Ezenkívül még be van íratva két-három magyar gyermek, akik még nem járnak, mert a kis csoport nem kötelező az oktatási törvény szerint. Vannak vegyes házasságból született gyerekek is, de ha azt mondom, hogy ők minimális szinten beszélnek magyarul, az túlzás – egészítette ki Borhaci Dávid.

– A nyolc év alatt amióta én itt vagyok az RMDSZ helyi elnökeként az RMDSZ egyik alapítványán keresztül szerveztünk egy kirándulást Ópusztaszerre, illetve volt két előadás 2017–18-ban, amikor a Kamaraszínház sorba vette a településeket, míg be nem köszöntött a pandémia, aztán két évvel ezelőtt voltak a Békéscsabai Kaláka Csoporttal együtt. Tavalyelőtt a falunapok keretében a kolozsvári Operettissimo együttes lett meghívva, de minden évben készülünk valamilyen előadással – sorolta a helyi magyar közösség számára szervezett rendezvényeket Németh József tanácsos.

– Visszatérve az egyházra, mi volt felújítva? 

– Ez egy elég hosszadalmas folyamat volt, mert az elődöm Huszár-Kalit Eszter lekerült ide 2017 őszén, én még ugyanakkor teológusként kezdtem a mesterit, de ki voltunk már ide helyezve, és abban az évben egy tehetősebb összeget sikerült nyerni a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-től, amelyből sikerült felújítani a templom toronysüvegét. A pénz úgy lett lehívva, hogy nem csak a torony és tető felújítását, hanem a templomhajó tetőzetének a cseréjét is ebből kellett volna megvalósítani, csak amikor kezdték lebontani a toronysüveg borítását, akkor vették észre, hogy a faanyag tönkre van menve. Korhadt volt, és életveszélyes volt mászkálni rajta, nemhogy szögeket verni bele. Ekkor a Bethlen Gábor Alaphoz beküldtek egy kérést, hogy a teljes összeget a toronyra fordíthassuk, mert új fastruktúrát kellett eszkábálni. Abból az összegből, amit lekértek sikerült megvásárolni a toronyfedő anyagot és a tetőfedő anyagot, de arra már nem volt elég, hogy finanszírozza a templomhajó tetőzetének a cseréjét is. 2019-ben a lelkésznő kollégám elment, én júliustól vettem át ezt az óriási beruházást. Ekkor kezdődtek a pályázati lehívások, és ugrottam bele a mély vízbe – ahogyan mondani szokták –, és kezdtem el aktívabban együttműködni az RMDSZ-szel és a képviselőinkkel, Faragó Péterrel és Péró Tamással. Mint mondtam, 2019-ben sikerült lehívni 120 ezer lejt, amiből sikerült megvásárolnunk a templomhajó fastruktúrájához szükséges elemeket, amelyeket cserélni kellett, majd rá két évre sikerült lehívnunk 100 ezer lejt a vallásügytől és e mellé társult egy 15 millió forintos támogatás a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-től, amiből sikerült felújítanunk és befejeznünk a templomhajó tetőzetének a cseréjét, illetve kívülről meszelésre és egy kisebb felújításra is elegendőek voltak az anyagiak. Így a megfakult színű épületet sikerült egy kicsit felélénkíteni. Rengeteg kőműves munka is volt, mert 2021 augusztusában nekifogtak az ácsmunka cseréléséhez és 2022 júniusában jöttek lefedni a tetőt, ami azt jelenti, hogy kilenc hónapig fólia alatt volt, és ázott a templom. Erre kértünk 90 ezer lejt a Vallásügytől, hogy nekiállhassunk felújítani a templom belsejét, amelynek teljes várható költségeiből ez az összeg csak a nyolcad része, de mint mondtam a tenger is cseppekből tevődik össze, így reménykedünk, hogy megvalósul.  Ha optimista szeretnék lenni, úgy becsülöm, hogy ez egy ötéves terv lesz. Most a püspök úr ajánlásával találtunk egy olyan céget, amely uniós támogatásból felújította a kolozsvári evangélikus templomot, a kolozsvári püspöki palotát, valamint országszerte építi az evangélikus óvodákat/ bölcsődéket – magyarázta a lelkész úr. A templom belső felújításához a helyi önkormányzat is hozzájárult. 

– Mire lenne még szükség az egyházközségben?

– Igazság szerint az egyházközségnek van négy épülete. Van ez a volt parókia, ahol most vagyunk. Itt volt eleinte a parókia, majd Erdélyi Zoltán idejében ’94-ben az osztrák tehetősebb támogatásokból elkészült a belső parókia, ahol lakunk, ezen kívül van a templom és van egy kultúrházunk. Most a kultúrház szorul jelentősebb felújításokra. A kultúrházon azt lehet észrevenni, hogy nincs alapja, és a vályogházaknak, ha nincs alapja, akkor elindulnak. Ennek a háznak is (a parókiának) látszik, hogy nincs alapja, de ez még elég stabil lábakon áll, és eléggé jó állapotban van, mert ’17-ben Arad megyei támogatásból sikerült belülről kicsit helyrepofozni. Sikerült körbe ásni, hogy kicsit levegőzzenek a falak, mert látszik a salétromosodás, ezt szeretnénk orvosolni a jövőben, de ez egy későbbi terv. A kultúrház lenne fontosabb, mert ott már nagyon ramaty állapotba kezd kerülni a konyha. A konyhának a tetőzete, a kultúrotthonnak a tetőzete, ez utóbbi egy helyen be van süppedve. Szeretnénk a jelenlegi standardoknak megfelelő mosdót építeni, mert jelenleg ilyen nincs, de az a helyzet az ilyen épületfelújításokkal, hogy mire az ember befejezi az egyiket, kezdheti a következőt – vette számba az egyházmegye helyi épületeit és azok felújítási terveit a lelkész. 

– Majd haladunk szépen lassan előre. Eddig mindig találtunk forrásokat, ha nem, akkor összefogtunk, és csináltuk a dolgunkat. Jórészt ugyanazokat az embereket sikerül mozgósítani, de szerencsére jönnek – egészítette ki a tanácsos. 

– Igen, ha azt nézzük, az egyházmegye nyilvántartásában közel 466 személy szerepel. Azóta volt még két keresztelő, és közben voltak temetések is, optimistán elmondhatjuk, hogy a gyülekezet 40%-át már elértük, és részt vesznek a közösségi eseményeken – mondta Borhaci Dávid. 

– Úgy hogy még a járványban sem hagytuk őket – toldotta meg a tanácsos. 

– Hallottam más lelkészektől egy kezdeményezésről, és Józseffel összefogtunk, hogy a közösségi célért az egyház is összedolgozzon a politikummal is amennyire lehet, és hogy ne maradjanak igei táplálék nélkül. A5-ös papírlapokra, mindkét oldalon nyomtattunk egy rövid igemagyarázatot, egy vezérigét és egy rövid imádságot. Feltüntettük a fontosabb hirdetnivalókat, és ráírtam a saját telefonszámom, hogy bármilyen szükség esetén hívhassanak, és nyugodtan forduljanak hozzám (bevásárlás stb.). Nagy szerencsémre itt volt József meg pár fiatal, akik nagy örömmel jöttek szombatonként segíteni, mert kaptak papírt a paptól, és járhattak a Covid idején fel s alá a faluban, hogy kihordják ezeket a szórólapokat. Pozitív visszajelzésként jött vissza sokaktól, hogy mennyire jó volt az, hogy nem felejtettük el őket. Ez egy másik dologra is lehetőséget adott, és nem tudom ez más körzetekben, hogy volt, de az én esetemben nagyjából tudták az emberek, hogy mikor megyek, és kint vártak a kapuban, hogy „tiszteletes úr, egy kicsit beszéljünk”. Én elindultam 10-12 óra környékén és olyan 4-5 óra körül értem haza. Lényegében ez egyfajta közösségépítés volt a bezártságban – folytatta Borhaci Dávid.

– Ennek a figyelmességnek az egyik hozadéka az volt, hogy az RMDSZ-nek megduplázódott a tanácsosi száma a faluban – vonta le konklúzióként Németh József. 

– Én nem kívánom vissza a Covidot, de a mai napig szívesen kihordom azokat a szórólapokat, mert tényleg nagyon jó beszélgetni az emberekkel, és a közösség szempontjából ez pozitív hozadéka volt az egész helyzetnek – zárta a beszélgetést a tiszteletes.

A helyi közigazgatás testvérfalúi viszonyban áll Battonyával. A tanácsosok több ízben is részt vettek a Fazekasvarsánd–Battonya találkozókon.