A szabadság diadala

Lelkes magyarok gyűltek össze kedd délután a református templom előtti Petőfi szoborhoz a magyar szabadság napjának megünneplésére. Többen voltak, mint a szomszédos Déván, s aligha bánták meg, hogy dacolva a hideggel elmentek együtt ünnepelni. Végül is 1848-ban is hideg nap volt március 15., az akkori fiatalok mégis lelkesen csatlakoztak a forradalomhoz, jegyezte meg Kofity Magdolna tanárnő.

Áldozatuk nem volt hiábavaló, a forradalmat leverte ugyan a zsarnokság, a szabadság eszméje viszont diadalmaskodott, ma is világít örök fáklyaként, hangsúlyozta ünnepi beszédében Burján Gergely, az RMDSZ megyei politikai alelnöke. A magyar név megint szép lesz, az 1848-as márciusi ifjak tették azzá, s a maiakon – főleg a fiatalokon – múlik, hogy megőrizzük szépségét, üzente Széll Lőrincz, a megyei ifjúsági igazgatóság ügyvezető igazgatója.

Kofity Zoltán, a Vajdahunyadi RMDSZ Szervezet elnöke is a fiataloknak üzent ünnepi felszólalásában. Mára gyerekeink beleszületnek a szabadságba. A mi kötelességünk viszont átadni értékeinket, hagyományainkat. Nem lehetünk kishitűek vagy kényelmesek megőrizni azt, amit a magunkénak érzünk, és amit közösen elértünk a mai napig. Ne féljünk élni a jogainkkal, ne szégyelljünk magyarul beszélni vagy magyar iskolába küldeni gyerekeinket, mert dicső őseink hatalmas véráldozatot vállalva mentették át számunkra azt a különösen gazdag nemzeti örökséget, amelyet a családi értékekkel együtt a legfontosabb és legfőbb erényünknek vallok: ez a mi magyarságunk. Ez és a tudás az, amit senki nem vehet el tőlünk.

Legyen meg a józanész a fontossági sorrend felállítására, nem szabad elfelejteni, hogy az igazi értékek bennünk vannak. Minden lehetőség megvan egy emberibb és szebb világ, jobb környezet kiépítésére. Abból a magyar szellemi örökségből kiindulva, amelyet az elődök oly sok szeretettel és meggyőződéssel adtak át, s amelyet a következő nemzedékeknek kell majd továbbadni.

Pop Tímea és Gábor Enikő 1848-as versei elszavalása után Zsargó János református, Szabó Ákos katolikus és Koppándi-Benczédi Zoltán unitárius lelkipásztorok közös áldása következett, majd Petőfi Sándor szobrának megkoszorúzásával ért véget a szabadtéri megemlékezés. A szeretetvendégségre ugyanis már a Corvin-Savaria magyar ház melegében került sor.

Szászvároson a római katolikus templomban emlékezett meg a maréknyi, de lelkes helyi magyarság az 1848-49-es forradalomra és szabadságharcra.