A szülőknek jelen kell lenniük az iskolában

Az utóbbi években nincs olyan iskolai rendezvény a Dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumban, melyet ne támogatna teljes mellbőséggel a Kőműves Kelemen Szülői Bizottság. Borsai Zoltán három éve vette át az elnöki tisztséget. Ezen időszak értékelésével indult a beszélgetésünk.

– Nagyon jó tapasztalatom van e téren. A szülők jelentős része mellénk állt. Itt, az iskolában a szülői bizottság már 9 esztendeje bejegyzett civilszervezetként működik. Mikor átvettem, 7 tagja volt a szervezetnek, most 32 van. Szeretném, ha 2017-re a szülők 50 százaléka aktív taggá válna, mert nagy szükség van ránk, szülőkre az iskola fejlesztésében

– Gondolom, itt elsősorban az anyagiakra utal. Jelenleg azonban újra közvitán van egy olyan törvénytervezet, amely drasztikusan, akár börtönbüntetéssel is sújtaná azokat a szülőket, akik osztály- illetve iskolapénzt adnak és azokat a tanárokat, igazgatókat, akik elfogadják ezt. Ön hogyan látja ezt a kérdést? Képes-e ma Romániában egy iskola a szülők anyagi támogatása nélkül működni?

– Természetesen képes. Nem is erről van szó. A szülőknek aktívan részt kell venniük az iskola életében ahhoz, hogy a tanintézmény stabilan működjön. És tény, hogy pénzre is szükség van. A mi iskolánkban különösen. Mert magyar iskola lévén a lehetőségeink elég szűkösek. A magyar gyermek kevés. Ráadásul egyfajta csodabogárként kezelnek minket, kívülről sokan úgy néznek ránk, mintha magániskola lennénk. Ez a presztízsünknek nem árt, de sajnos, a városi és megyei önkormányzat is így áll hozzánk. Két éve semmiféle anyagi juttatást sem kaptunk. Márpedig a fejlődéshez tőkére van szükség. Ahol nincs pénz, ott stagnál a fejlődés. Mi a civilszervezet bejegyzésével megoldottuk ezt a kérdést. Mert aki támogatni akarja az iskolát, az beiratkozik az egyesületbe, és ezen keresztül teljesen legálisan lehet lebonyolítani a pénzügyeket, úgy, hogy sem a tanárok, sem a diákok nem keverednek bele. A szülők adományoznak és ők döntik el, hogy mire költődik el a pénz. Mindenekelőtt a gyermekek boldogulását tartjuk szem előtt.

– Konkrétan, milyen téren támogatják a szülők anyagilag az iskolát?

– Mindenképpen az oktatás minőségének fejlesztésére helyezzük a hangsúlyt. Nevezetesen az egyéni képességek kibontakoztatására. Ezért van az, hogy mindig támogatjuk a különböző versenyeket, most a napokban épp a Zrínyi matematikaverseny megszervezésében voltunk partnerek. Jó az, hogy a gyermekeink szívesen vesznek részt vetélkedőkön. Nem félnek a megmérettetéstől. Az osztályokban egészséges versenyszellem alakult ki. Emögött én azt is látom, hogy az itt tanuló gyermekek többsége óvodától érettségiig együtt van, egy osztályközösségben. Fontossá válnak egymás számára. A hazai oktatásban sajnos eléggé háttérbe szorul az egyéni adottságok, képességek fejlesztése. Mi ezt a vonalat szeretnénk megerősíteni. Ezért tartom nagyon fontosnak az iskolán kívüli tevékenységet, amibe látom, hogy a szülők is lelkesen bekapcsolódnak (farsang, örökségőrző program, megemlékezések, szavaló-, mesemondó versenyek stb.). Igaz, hogy mindez pluszmunkát igényel olyan körülmények között, hogy gyermekeinknek amúgy is nagyobb az óraszámuk, de biztos vagyok benne, hogy mindez a későbbiekben megtérül. Konkrétan az iskola elvégzése utáni időszakra gondolok, amikor egy olyan fiatal, aki egészséges versenyszellemben nőtt fel és széles látókörrel, nyelvismerettel rendelkezik, sokkal könnyebben boldogul a gazdasági, társadalmi kihívások közepette.

– Van-e lehetősége a szülői bizottságnak komolyabb fejlesztést eszközölni az iskolán?

– Természetesen van, és erre törekszünk, mert szeretnénk minél szélesebb körben vonzóvá tenni az iskolánkat. Itt vegyes vidéken élünk, ahol sok a vegyes család. Szeretnénk nyitni feléjük, szeretnénk, ha megbizonyosodnának, hogy gyermekeik nagyszerűen tudnak fejlődni a magyar iskolában, akkor is, ha egyik szülő nem érti a tanítási nyelvet. Erre sok pozitív példát tudnék említeni a mostani diákjaink közül is. A gyermeknek ez egy pluszlehetőség. Szeretnénk olyan feltételeket kínálni a szülőknek, ami meggyőzi őket, hogy ide írassák gyermekeiket. Hosszabb távú befektetésként most épp egy mesterséges sóbánya berendezésén dolgozunk. Már engedélyeztetési folyamatban van. Az ötlet Magyarországról jött és a zilahi református kollégiumban is kivitelezték, óriási sikerrel. 2018-ig le vannak már foglalva az óvodai helyeik. Ezt mi is megpróbálnánk, a szülői bizottságban mindenki támogatja az ötletet, szavaztunk róla. Remélem, hogy jó befektetés lesz.

– Miből tud gazdálkodni a bizottság?

– Én nem vagyok a híve az egyszeri nagy adományoknak, sokkal fontosabbnak látom azt, hogy mindenki járuljon hozzá a közös terheink viseléséhez annyival, amennyi neki nem megterhelő. Van a 32 tagunk, akik rendszeresen fizetik a tagsági díjat. De mások is szoktak támogatni és a szülők többsége a jövedelme 2%-át is a szülői bizottság számlájára utalja át. Ez mind fontos számunkra. Persze sokszor felvetődött már a kérdés, hogy mi a helyzet azokkal a gyerekekkel, szülőkkel, akiknek anyagi helyzetük nem engedi meg, hogy bármivel is hozzájáruljanak az fejlesztésekhez. Én úgy gondolom, ez nem kellene kérdés legyen. Számunkra fontos ezeknek a gyermekeknek a jelenléte itt, az iskolában és fontos az, hogy ők is számíthassanak ránk.

– Ön szerint a szülői bizottság mennyire képes alakítani az iskola arculatát?

– Én úgy érzem, az, hogy sokan magániskolaként emlegetik a Téglást, sokat elárul arról, hogy milyen erős a szülők jelenléte itt. Persze az iskola arculatának alakításában eléggé megköti a kezünket az, hogy magyar tannyelvű intézmény vagyunk. Én például nagyon jónak láttam volna, ha mint kisebbségi tanintézmény, német óvodai csoportot is indítunk. Mások ezt nem így látták. Volt ellenben olyan ötlet, hogy fektessünk nagyobb hangsúlyt az idegennyelv-tanulásra, szervezzünk angol vagy német hetet az iskolában. Ez sem jött még össze. Ettől eltekintve úgy látom, hogy szülőkként nagyon sokat alakítunk az iskola arculatán. Az, hogy diákjaink hazai, de akár magyarországi versenyeken is szép eredményeket érnek el, sokszor megelőzve neves erdélyi iskolákat, ez valahol a mi érdemünk is. Úgyszintén a hagyományőrzésben és az erős közösségi szellem kialakításában is része van a szülőknek.

– Milyen a viszony az iskola vezetőségével, a tanári karral?

– Azt mondhatom, hogy nagyon jó. A szülő–diák–tanár háromszög tényleg nagyon jól működik. Legalábbis mióta én részese vagyok a bizottságnak, bármely gondot sikerült megbeszélni, legyen az adminisztratív jellegű vagy személyes, akár fegyelmi probléma. A szülők sokszor elmondják, számukra megnyugtató jelenség az, hogy ha belépnek az iskolába, bármikor szóba állhatnak a tanítókkal, tanárokkal, igazgatóval. Senki sincs elbarikádozva az irodájában vagy a tanári szobában. Jelen vannak a szünetekben is a diákok között, az udvaron, a folyosókon. Név szerint ismerik mind a hatszáz diákot. Ez azt jelenti, hogy törődnek velük. A szülői bizottság is nagyon jól kommunikál a pedagógusokkal, a vezetőséggel. Annál is inkább, mivel többségüknek itt tanul a gyermeke, pontosan ismerik a mindennapi gondokat és együtt próbáljuk megoldani ezeket.

– Az iskolai szülői bizottság milyen gyakorisággal találkozik a szülőkkel? Mennyire vannak napirenden az egyes osztályközösségekben jelentkező problémákkal?

– Én minden egyes osztály szülői értekezletére elmentem éppen azért, hogy személyesen értesüljek a felmerülő gondokról. Jó volt látni, hogy a szülők nagy többsége rendszeresen részt vesz e találkozókon. A megyei szülőbizottsági megbeszélésekről tudom, hogy más iskolában ez nem így van.

– Decemberben első ízben szerveztek szülői bált is…

– Igen. Fontosnak tartanánk, hogy ne csak a szülői értekezleteken találkozzunk, ahol általában névsorolvasás, jegyek, hiányzások ismertetése és a felmerülő problémák megvitatása zajlik. A bálon lehetőség kínálkozik a kötetlen beszélgetésre, egymás megismerésére. Szülők, tanárok, igazgatók egyaránt státusmentesen beszélgethetnek a magunk és a világ dolgairól. Az első ilyen jellegű próbálkozásra meglepően sokan eljöttek. Szerettem volna, hogy jelen legyen az önkormányzat, a tanfelügyelőség képviselője, az RMDSZ dévai elnöke is, aki nagyon sokat támogatja az iskolát. Legközelebb talán még többen leszünk. Két évvel ezelőtt részt vettem itt, az iskolában egy nagyon építő jellegű tréningen. Diákok, szülők, tanárok számára tartotta Vlaic Ágnes pszichológus. Nagyszerű volt megtapasztalni azt a nyitottságot, mellyel a kamasz diákok viszonyultak az egészhez. Manapság általános jelenség, hogy a szülők az óvodában szinte együtt lélegeznek a gyerekkel, ott vannak minden ünnepségen, fotóznak, filmeznek, ünnepel az egész család, aztán ez folyamatosan leépül és középiskolára a diákok magukra maradnak. Ez persze a kamaszok magatartásával is magyarázható, de nekem nagyon jó volt látni azt, hogy itt kamasz gyermekek is eljöttek szüleikkel és szemmel láthatóan jó volt köztük a kommunikáció. Ez nagyon fontos. Ilyen jellegű tréningeket szeretnénk szervezni még. És olyanokat, ahol a diákok vállalkozóktól, közéleti személyiségektől közvetlenül érdeklődhetik meg sikerük titkát. Itt van például Winkler Gyula EP-képviselő. Rendszeresen jelen van az iskolánkban, sokféle vonatkozásban támogatja az intézményt. Mégis tudtommal soha senki nem ült le vele, hogy megkérdezze: képviselő úr, Ön itt született Vajdahunyadon, közöttünk, hogyan vezetett az útja Brüsszelbe? Az ilyen jellegű beszélgetésekből, tréningekből nagyon sokat okulhatnának a diákok. Ilyeneket is szervezni szeretnénk a közeljövőben.